A Valentin-nap (vagy ha úgy jobban tetszik, Bálint-nap) hagyományai egészen messzire, egy vértanúságot szenvedett, azonos nevű ókeresztény püspök kultuszáig, illetve egy vad és buja ókori termékenységünnephez vezetnek, de ma már senkinek nem kell feltétlenül mártírhalált halnia vagy meztelenül kutyákat áldoznia és kecskebőrből készült szíjjal extázisba esett asszonyokat korbácsolnia egy pogány orgia közepette, ha európai módon akarja tölteni a február 14-ét – de persze ilyesmiket is lehet csinálni, ha valakinek úgy tartja kedve.
A Szerelmesek napja az évszázadok során hosszú átalakuláson ment keresztül, mire eljutott a ma is ismert formájáig. A közmegegyezés szerint az angolszász világban a középkor egyik legnagyobb költője, Geoffrey Chaucer egy verse, a Madarak parlamentje töltötte meg először plusz romantikus tartalommal Szent Bálint napját. A vers II. Richárd angol király és Luxemburgi Anna eljegyzésére készült 1381-ben, a költő pedig többek közt azt az érdekes ornitológiai megfigyelést teszi benne, hogy a madarak Bálint-napján választanak maguknak párt, ami nyilvánvalóan nem egészen stimmel, de elképzelhető, hogy a Canterbury mesék nagyszerű szerzője egy másik Szent Bálint nevű püspökre gondolt, akinek május másodikán volt az emléknapja.
Innentől kezdve aztán, bár sokáig csak szórványosan, de mind többször kapcsolódik össze Szent Bálint neve és napja a szerelemmel, illetve a romantikus levelekkel és kisebb-nagyobb ajándékokkal. Itt mindenképpen említsük meg a műfaj egyik úttörőjét, Károly orleans-i herceget, aki a csúnya francia vereséggel zárul, shakespeare-ien véres azincourt-i csatát követően esett fogságba 1415-ben, majd huszonöt teljes évig élvezte a Tower vendégszeretetét, és epekedett a felesége után, de így legalább volt ideje francia és angol nyelven egyaránt egészen színvonalasan alkotó költővé képezni magát.
Az igazi áttörést viszont a 19. század, egészen pontosan a viktoriánus korszak hozta el, elsősorban persze Angliában, de az Egyesült Államokban is hamar divatossá vált (elsősorban Ester Howlandnek köszönhetően) Valentin-napi üdvözleteket küldözgetni gyakorlatilag minden társadalmi osztályban, egészen az I. világháborúig. Az erre az alkalomra készült szentimentális vagy éppen humoros képeslapok annyira kapósak voltak, hogy még a karácsonyi üdvözlőlappiacon sem bonyolítottak ekkora forgalmat. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy az egyszerű szerelmes üzenetekkel ellátott, sorozatban gyártott vagy néha kézzel készített, madártollakkal, szárított virágokkal, szalagokkal és más egyéb csecsebecsékkel kidekorált szép, színes kártyákat mindössze egy pennyért postára lehetett adni, valamint az is, hogy sokaknak alighanem könnyebbnek és talán illendőbbnek tűnt ilyen módon kifejezni az érzéseiket, mint élőszóban vagy egy cirkalmas levélben.
képek: historyrevealed/Manchester Metropolitan University//viintage.com//fiveminutehistory
