Már maga az elnevezés is jelzi az egyik legfontosabb alkotórészt, noha a motivációs levél csak a köznyelvben létező kifejezés. Motivációs levél a HR szakma prominensei szerint nincs is, pontosabban, amit sokan annak hívnak, annak kísérőlevél a helyes elnevezése. De mindegy is, hogy hívják, a lényeg, hogy az önéletrajz mellé csatoljuk és legfőbb célja az, hogy a pályázót kiemelje a tömegből, felkeltse az érdeklődést a jelentkező iránt. Hogyan lehet ezt elérni? Mivel gyakran csak az első néhány sort olvassák el, ennek kell ütősnek lennie. Illetve már a címzésnek is. Általában helyzeti előnnyel indul, aki nem csak úgy a HR vezetőnek, vagy személyzeti főnöknek címezi a levelet, hanem lenyomozza, hogy pontosan ki az illetékes. Ha sikerül ajánlót találni, akire hivatkozunk, még jobb. Ha nem, az első néhány sorból ki kell derülnie, hogy miért mi vagyunk a legjobb választás a cégnek. Aki pontosan ismeri a céget, ahova pályázik, azt is fel tudja mérni, hogy milyen értékeket tartanak ott a legfontosabbnak. Ha ezeknek megfelelünk, semmiképp sem szabad őket kihagyni a kísérőlevélből. Ha van különleges, ritka erényünk, vagy képzettségünk, melyet a cég értékelhet, az is kerüljön be. Semmiképp sem szabad azonban átesni a ló túloldalára – ha úgy érzik, nagy az arcunk, lehet, el se jutnak az önéletrajz tanulmányozásáig.
Természetesen szerepelnie kell magának a motivációnak, tudja meg a társaság, hogy miért akarunk nála karriert csinálni. Viszont mindennek célszerű beleférnie három-négy bekezdésbe, összesen maximum 15 mondatba. Az egész kísérőlevél egy lapon legyen, szépen tagoltan, s jól mutat, ha egy névjegykártyát is mellékelünk hozzá – persze nem olyat, amin az elhagyni kívánt cég színeiben szerepelünk.
