A hír: Elosztogatják vagyonukat a milliárdosok
Egy ez idáig példátlan kezdeményezéshez eddig 40 amerikai milliárdos csatlakozott, akik megígérték, hogy vagyonuk felét jótékony célra fordítják.
A The Giving Pledge csoport kezdeményezésében csak milliárdosok vesznek részt, akik tulajdonképpen egy erkölcsi kötelességnek és nem jogi kötelezettségnek tesznek eleget. A jótékonysági projektet hat hete a Microsoft atyja, Bill Gates és a nagybefektető, Warren Buffet alapította. Kettejükhöz később csatlakozott Ted Turner médiamogul és New York polgármestere, Michael Bloomberg, sőt George Lucas filmrendező is.
Különvélemény Für Anikótól
Na végre, valami jó! Mert ezt mi, “földi halandók” mindig is úgy gondoltuk, ugye – legalábbis én -, hogy az lenne a igazságos, hogyha valakinek több jutott valamiből a szükségesnél, ez azért van, hogy megoszthassa másokkal. Tehát, ha mondjuk valaki okosabb a többieknél, vagy aki érzelmeit, gondolatait a szavak iránti különleges érzékenységének segítségével képes átadni, az írjon könyveket. Ha a színek és formák ejtik rabul, festményeken és szobrokon keresztül mutassa meg létezését és világlátását. Ha pedig volt extra adag szorgalma és hite, hogy naponta sok-sok órát nyűjjön húrokat, billentyűket, a saját testét, vagy éppen csak a hangszalagjait, az zenéből, táncból kapott többet az átlagosnál.
Úgy gondolom, hogy az életünk nemcsak a miénk, hanem ki-ki amilyen talentumot kapott, azért kapta, hogy odaadhassa. Természetesen ugyanez a teendő a segítőkészségbeli, empatikus, képzelőerőt illető és hitbeli többletekkel is egyben.
Amikor kezdtünk emberek lenni, természetesen volt, hogy mindenki megosztotta a másikkal, amije volt, pontosabban minden közös volt. Aztán az a jó kis individuum elkezdett önző lenni, kialakult a tulajdonra épülő hierarchikus társadalom, amely azóta azért változott: az osztálykülönbségeknél sokkal kézzelfoghatóbbá és fontosabbá váltak az egzisztenciálisak. (Manapság egy báró nem biztos, hogy gazdagabb, mint egy nem kékvérű, viszont jól menő vállalkozó.) A történelem során persze voltak különböző eszmék és törekvések kisebb-nagyobb közösségek körében, visszaállítandó az eredeti, úgymond paradicsomi egyenlőség állapotát, de ezek hosszabb-rövidebb idő elteltével rendre kudarcba fulladtak. Hát igen! nézzünk szembe a ténnyel, szeretünk birtokolni, hogy ezünk van, meg azunk van. De jó is ez!
Csak az a helyzet, hogy amikor már több mint 6 milliárdan kell, hogy osztozzunk szépséges kék bolygónk javain, akkor az már nem megy – mint mondjuk akár 100 éve is -, hogy az egyiknek 9 van (akármiből), a másik kilencnek pedig 1! Igen, ezzel a véleménnyel nyugodtan mondhatnak hipokritának vagy képmutatónak, hiszen én is az emberiségnek ahhoz a szerencsés 8-10%-ához tartozom, amely az úgynevezett jóléti társadalomban él. De akkor is azt mondom, hogy az úgy nem jó, hogy a világ egyik kontinense belefullad a zsírjába, a másik meg éhen hal! (És ahhoz annyit költ elhízás elleni “csodaszerekre”, amiből emezt simán jól lehetne lakatni. Groteszk!)
Jómagam, mint kis pont, csak annyit tehetek, hogy ahogyan tőlem telik, segítek a rászorulókon – és nem kell messzire menni, hogy rájuk találjunk, ha jobban körülnézünk, bőven akadnak szűkebb pátriánkban is! -, és amennyire csak lehet, környezettudatosan élek. (Úgy is mondhatnám önzően, mert szeretnék jövőt.) ezzel ugyan tehetek valamicskét a többiekért (meg a saját lelkiismeretem megnyugtatására), de a lelkem mélyén arra vártam, hogy mikor eszmélnek a viág urai, akiknek módjában áll nagy léptékekben segíteni, akiknek pénzből jutott sokkal több, mint másoknak.
(Megmondom őszintén, azt hittem, hogy ez sosem fog bekövetkezni, utópisztikus vágy marad örökre. De hogy ez mégis megtörténhetett, pici reménnyel tölt el az ember természetét iletően.)
 Ha kíváncsi vagy Für Anikó korábbi Különvéleményeire, katt ide! |
Azt figyeltem meg ugyanis, hogy minél több pénze van valakinek, annál nehezebben ad belőle. Mert Mammon bizony nagy úr és nagy erő, és amennyire képes az élet külsőségeit tetszetősen alakítani, akkora puszítást okozhat ott, ahol láthatatlan, a fejekben és a szívekben.
Amikor nagyobb lakásba költöztünk, attól az ismerősömtől kértem kölcsön egy kis időre x összeget, akiről úgy gondoltam, meg sem kottyan neki. Talán kitalálták, hogy az adott összeget végülis 5-6 másik, sokkal kevésbé tetszetős, de jószívű barátom dobta össze. Ez a kezdeményezés reméljük, egyre több és több milliárdost rá fel és ébreszti őket felelősségre – talán a Paris Hilton féle véglényeket is! Nos, a Jóisten áldja meg Bill Gates-et és az összes őt követő gazdag embert! Nagyszerű, hogy a 100 leggazdagabb magyar között is jópáran vannak, akik nemcsak az adójóváírás miatt adakoznak.
