A hír: Már százezren támogatják a vadászat betiltását Olaszországban
Már százezernél is többen írták alá a vadászat betiltásáról szóló petíciót Olaszországban, többek közt az állatszeretetéről ismert Michela Brambilla turizmusért felelős miniszter – számolt be az olasz sajtó vasárnap.
Az állatok megóvását szorgalmazó kezdeményezés mögött a miniszter mellett a szintén jól ismert onkológus, Umberto Veronesi áll. A kiáltványban Lev Tolsztoj szavait idézve szállnak síkra a vadászat ellen. A jelenleg érvényben lévő jogszabály szerint a vadászok akár száz méterre is megközelítheti az otthonokat, üzemeket és irodákat. „Hihetetlen, hogy beléphetnek a birtokodra, és szabadon lövöldözhetnek” – hangoztatta Brambilla, megjegyezve, ez akár azt is jelentheti, hogy a kisgyerek sincsenek biztonságban.
Velencében szombaton nagy számban gyűltek össze állatvédők, hogy a vadászat betiltását követeljék. A szervezők szerint az olaszok 80 százaléka támogatja véleményüket.
Rámutattak a vadászat biztonsági veszélyeire is: 2009. szeptember 2. és 2010. január 31. közötti idényben 23 vadász halt meg, 53 szenvedett sebesülést vadászbalesetben. A vadászat miatt egy „civil” is életét vesztette, 18 pedig megsebesült.
Különvélemény Soma Mamagésától
A vadászat ősi ösztön a férfiakban (persze, mint Jung óta tudjuk, a nőnek is van férfiénje, azaz anymusa…), ami nem pusztán a konkrét állatokra való vadászatban nyilvánul meg. Ez segítette egykor az embert, az emberiséget az életben maradásban. Ezt a funkcióját már jó ideje totálisan elvesztette (bárki tud pizzát lőni a sarki közértben…), persze attól a zsigerekben még ott bizsereg az ősi minta… Viszont ami a nagyszerű, hogy ez az ősi, egykor a fennmaradást segítő ösztöntevékenység könnyedén átrakható sok minden másba. Vagyis a lélek ugyanúgy megélheti a vadászatot egy futballmeccs megnézésével (lejátszásával), és sok más sportban, ahol egyik csapat vagy fél „legyőzi” a másikat, egy paintballos játékban, de akár még bizonyos szinten egy számháborúban is, és sorolhatnám még tovább.
Tehát attól, mert megszűnik vagy csökken a vadászat, az érzés megélése megmaradhat, csak meg kell találni, hogy az illető mibe szublimálja ezt az igényét. (Remélhetőleg nem a felesége utáni nyomozásba, hisz az is lehet egyfajta vadászat…) Feltehetőleg akik erre a hobbira rákaptak, nem mondanak majd le egykönnyen róla. Pedig valóban riasztó, hogy jelenleg a vadászok akár száz méterre is megközelíthetik az otthonokat, üzemeket és irodákat, ahogyan a biztonsági veszélyekről szóló adatok is azok. A „hobbiból” való felelőtlenkedést semmiképpen nem szabad hagyni! A végletek viszont soha nem szülnek jó megoldást. Bár én magam nem pártolom a vadászatot, és nem is vágyom arra, hogy valaha is részt vegyek egy védtelen állat leölésének a végignézésében. (A gépfegyverrel szemben minden állat védtelen. Egyébként halon kívül semmilyen húst nem eszek. Konkrétan egy dög tetemének a szöveteit látom a húsban. Mivel az is.)
 Katt ide, ha Soma Mamagésa korábbi hírkommentárjait is elolvasnád! |
Mégis azt gondolom, hogy a vadászat teljes mértékű betiltása majdnem hogy olyan véglet, mint egykor az USA-ban az alkoholtilalom. (Persze ez túlzás, hisz jóval többen igénylik az ivást, mint a vadászatot.) Mindenesetre a tiltás mechanizmusa megmutatta magát: felvirágzott az illegál, a maffiózók világa, és megnőtt az alkoholfogyasztás mértéke. A totális betiltás itt is az illegális vadászatot vonná maga után. Véleményem szerint szigorítani kellene a biztonsági kritériumokat, emelni a vadászat díját, és még jobban lecsökkenteni az erre kijelölt területek számát, szintúgy a leölhető állatokét. Ezt szigorúan ellenőriztetném, és komoly retorzióval sújtanám a kihágókat. Az állatölés tendenciáját, a vadászatot mindenképpen csökkenteném, de gyermeteg illúziónak tartom, ha azt gondolják, hogy ezzel véget lehet vetni az ezt igénylők szórakozásának. (Legfeljebb majd jönnek hozzánk, hisz mi olyan engedékenyek vagyunk…)
