– Ha jól tudom a Nők Lapja 1949-ben jelent meg először. Ön mikor és hogyan került az újsághoz?
– Talán 9 éve dolgozom a lapnál, nem tudom pontosan, nagyjából 9-10 éve. Én úgy kerültem ide, hogy előtte napilapnál dolgoztam és az akkori kollégám, Molnár Gabriella, aki most már főszerkesztője a lapnak, ő szólt, hogy jöjjek ide.
– Előtte milyen napilapoknál dolgozott?
– Először a Nemzeti Sportnál külső emberként dolgoztam, “lóti-futi” voltam, utána a Távirati Irodánál dolgoztam, majd a Blikknél, de ott már írtam és szerkesztettem is, utána a Magyar Hírlaphoz mentem át és utána kerültem a Nők Lapjához.
– Hogy lett Önből újságíró?
– Úgy lettem újságíró, hogy én alapvetően magyar- töri szakos tanár vagyok, de dolgoztam már múzeumban is. Elég sok mindent csináltam már az életben, és egyszer arra gondoltam, hogy ezt még nem próbáltam ki, és így.
– Vannak írásai más lapnál is? Egyáltalán szabad írni más újságokban?
– Ugye az újság kiadója a Sanoma Bp., aminek elég sok kiadványa van, úgyhogy a cégen belül lehet írni. Van pl. a Nők Lapja Trend, Nők Lapja Évszakok, Nők Lapja Ezotéria, Exit, Maxima, Cosmo, Marie Clair és ezekhez hébe-hóba írogatok, de alapjában véve a Nők Lapjánál vannak írásaim.
– A Nők Lapja Magyarország egyik legolvasottabb magazinja. Ön Mennyire vált ezáltal híressé?
– Felismernek az utcán, de hála istennek nem gyakran.
– Van családja? Vannak gyermekei?
– Van 2 gyermekem, egy 16 éves lányom és egy 14 éves fiam. Sajnos elváltunk az édesanyjukkal. De a mostani élettársamnak is van 2 nagy lánya, az egyik már 20 éves, a másik pedig 12.
– Szülei is újságírók voltak? Ön szerint a gyerekei követik majd a pályán?
– A szüleim vegyészmérnökök. Apám sajnos már meghalt. Hogy a gyerekeim mit fognak csinálni, arról fogalmam sincsen. A nagyobbnak is 2 év van még az érettségiig.
– Nem furcsa egy női lapnál dolgozni?
– Nincs különbség, női lapszempontból kell interjút készíteni valakivel. Az interjú az interjú, vagy jó, vagy rossz. Más jellegű újságcikkeknél pedig a téma kijelölésénél érvényesülnek a női szempontok, de aztán az interjúnál szerintem nem.
– Milyen arányban oszlanak meg a nők és a férfiak az újságnál?
– A szerkesztőségnél? Az újságírók között, ugye ott van a Szegő András, a Kertész Gábor és én. 3 férfi újságíró van és kb. olyan 6-7 nő, valahogy így. A szerkesztők közül 1 férfi van, a Nagy Gergely és 3 nő, illetve olvasószerkesztők, és a főszerkesztő. Nagyjából olyan 30%-a a férfi a munkatársaknak.
– Mennyire kötött a munkaidő? Meg van szabva, hogy mikorra kell beérni?
– Nem, ez feladatfüggő. Az ember csinálja a dolgát, csak legyen kész időben.
– Mikor van lapzárta?
– Folyamatosan, mert nem egyszerre megy nyomdába a lap. Tulajdonképpen a lap első része és a híroldalak hamarabb, mint az aktuális része. Tehát olyan előző hét csütörtökig el kell menni, az a legutolsó határidő.
– Meg lehet élni az újságírásból?
– A Nők Lapja szerencsére normálisan fizet. Nem mondom, hogy valaki ebből meg tud gazdagodni, de azért viszonylag tisztességesen meg lehet belőle élni.
– Különáll a reklám és az aktuális rész. Mi alapján döntik el, hogy milyen reklám kerül bele?
– Ez attól függ, hogy mennyien akarnak hirdetni. Tehát pl. karácsony előtt alig férünk el a hirdetések között, mert akkor mindenki nagyon sok pénzt költ arra, hogy hirdessen. Januárban, februárban már nyugodtan lehet írni, mert nem foglalja a hirdetés a helyet. Tehát attól függ, milyen időszak van, és, hogy hogy dolgozik a hirdetésszervező részleg. Van egy tematikus Sanoma Bp. melléklet, ami plusz oldalszámot jelent, arra szoktak külön hirdetéseket szervezni. Ez akkor jelenik meg igazából, ha van olyan téma, amit össze lehet kapcsolni valami hirdetővel. Egészség vagy ilyesmi, akkor az szokott működni, de egyébként nagyjából független a dolog. Tehát ez úgy néz ki, hogy ha nagyon sok a hirdetés, akkor kapunk plusz oldalakat.
– Okoz-e problémát az újság oldalainak kitöltése? Mindig van elegendő cikk?
– A probléma inkább az, hogy több hely kéne, mint amennyi van. Olyan probléma nincsen szerintem egy lapnál sem, hogy itt van 3 oldal és nincs mivel kitölteni.
– A lap kiadója a Sanoma Bp. Befolyásolja, hogy mi kerülhet az újságba?
– A kiadó feladata az állandó kimutatások és a statisztikák ellenőrzése. Nyilván figyelemmel követi, hogy a témák és írások hogy jönnek össze a példányszámmal. Tehát ilyen általános dolgokban befolyásolják a munkánkat, konkrétan nemigen fordul elő, vagy csak nagyon ritkán. Ami meghatározza a lapot a kiadó szempontjából, hogy milyen híreket tesznek be, pl. a Nők Lapjának alapelv és elvárás is az olvasóktól, hogy ne legyen benne politika. Nagyon szeretik, hogy ebben nincs. Na, most az ilyen választási időszakokban politikai hirdetések is megjelennek a lapban, és mindig jönnek a felháborodott levelek, hogy milyen jó volt, hogy nincs, és most miért rakjuk bele a politikusokat. És ugye nem tűnik föl, hogy ez egy politikai hirdetés, mert, aki a másik párton van, azt idegesíti.
– Ha jól tudom, a Sanoma Bp.-nek van egy iskolája is…
– Igen, van egy újságíró iskola, a Sanoma Akadémia, de ez nem kifejezetten Nők Lapja történet. Van a Nők Lapjának is egy iskolája, de az nem az újságírásról szól, hanem mindenféléről, a főzéstől-kommunikációig.
– Szokott interjút adni másoknak is?
– Nagyon ritkán. Miért adnék?
– Szokott nyári gyakorlat lenni az újságnál?
– Persze, folyamatosan vannak nálunk gyakornokok. A Sanoma Akadémiából, meg máshonnan is.
– Mi alapján vesznek föl egy újságírót a laphoz?
– Ez olyan ritkán fordul elő, hogy ez mindig egyéni. Tehát, akik mostanában kerültek oda, azok általában már ott is voltak, tehát külső emberként dolgoztak, esetleg gyakornokként ott kezdték. Ez az egyik, hogy nagyon sokáig külsősként dolgozik valaki, és ha bizonyított a munkájával, akkor azt mondják, hogy szükség lenne rá állandóra. Ugye kevés a státusz, így a kiadók jobban szeretik, jobban megéri nekik, ha külsősként dolgoznak az emberek, úgyhogy nem egyszerű, de nem lehetetlen, csak kitartás kell hozzá.
– Cikkeit hol szokta megírni? Van saját irodája?
– Lassan már szinte az egész világon úgy néz ki egy szerkesztőség, hogy van egy nagy hodály és ott vannak az asztalok, tehát az, hogy kis kuckókban elbujkálnak az emberek, már rég megszűnt. De persze, van egy asztalom, meg egy gépem. Nagyon sok kollégám nincs is bent, mert nem tud bent dolgozni a zajban. Én bent is meg tudom írni, de jobban szeretem otthon. Én pl. nagyon jól tudok dolgozni éjszaka, akkor csönd van, senki nincs ott, fölteszem a lábam az asztalra és kávézgatok.
– Milyen végzettség kell ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen?
– Mindenképpen kell valami felsőfokú végzettség, anélkül ma már nem lehet elmenni sehova dolgozni. Nagyon szerencsés a nyelvvizsga is, hisz a nyelvtudás nélkül elég nehéz boldogulni. Tehát az angol majdnem minimum követelmény, ha nem tud az ember olvasni angolul, nem tud tájékozódni a világban, akkor nagyon nagy hátrányban van. Mondjuk beszéd szinten is jó, az is magas elvárás, hogy angolul gyakorlatilag interjút képes legyen valakivel elkészíteni.
– Én a németet jobban szeretem…
– Hát igen, én is németes voltam annak idején. Az nagyon szép dolog, ha valaki tud németül, de nagyon nagy haszna nincs, már a németek is tudnak angolul, tehát örülnek neki, ha valaki más nyelven is beszél, de nem helyettesíti az angolt.
– Van rivalizálás más magazinokkal?
– Nyilván a piac adott méret. Mi is szeretnénk, ha minél több olvasó hozzánk csatlakozna. De nyilván az emberek többsége nem egy kiadványt olvas, hanem többet megnéz, és előbb-utóbb kialakul, hogy melyiket veszi gyakrabban vagy rendszeresen, és mi az, amit meg úgy dönt, hogy nem neki való. Ilyen szempontból van rivalizálás, persze. De a Nők Lapja az pont hogy olyan különleges helyzetű lap, hogy nincs igazi riválisa. Tehát azért nincs, mert olyannyira régi, meg annyira jellegzetes, hogy nem sikerült még komoly konkurenciát találni, de rengeteg olvasó pártol el, vagy olvas mást is.
– Befolyásolta a gazdasági válság az újság működését?
– Persze, kevesebbet keresünk, de más szempontból nem. A hirdetésszervezési részt jobban megviselte a dolog, de a Nők Lapja így is nyereséges volt egy kimutatás alapján.
– Mikor döntötte el, hogy újságíró lesz?
– Elég későn, ugye én mindenféle mást csináltam korábban. Pillanatnyilag ez, ami most hosszú távúnak tűnik. Olyat nem szeretnék már csinálni, amit csináltam korábban.
– És végül, mit tudna tanácsolni azoknak a fiataloknak, akik ilyen pályán szeretnének tovább tanulni?
– Én azt látom, hogy ennek a 30-40-es korosztálynak nem volt ennyi lehetősége a médiában való elhelyezkedésben, mint ma. Ők a legkülönbözőbb területekről jöttek az újságírásba, van itt jogász, van bölcsész, de van reálszakos is. Igazából az számít, hogy ki mennyire rátermett, mennyire érdekli, mennyire tehetséges és, hogy mennyi időt fektet a gyakorlásba, abba, hogy rutint szerezzen. Most már rengeteg médiával kapcsolatos munkalehetőség létezik. Ahogy figyeltem, a fiatalok nagy része inkább az elektronikus médiumok felé kacsintgat. Az írott-sajtóban, akinek jó íráskészsége van, szorgalmas és türelmes, az gyakorlatilag bárhonnan elérheti célját.
