Azt hittem, elrabolnak!

Igaz, őt a hírnévvel járó tűzijáték néha a darálóból kicsapó szikrákra emlékezteti. A Meseautóval kezdődő diadalút folytatódott a Valami Amerika bemutatója után is. Külföldön két ekkora siker egy életre megalapozza egy színész karrierjét. Mi a helyzet nálunk?

– Ami a sikert követte, arra a daráló szó a pontos kifejezés. Számomra a korább filmjeim, például Az alkimista és a szűz, vagy a színházi szerepeim legalább ekkora szakmai kihívást jelentettek, jelentenek. Egyértelmű persze, hogy a Meseutóban, vagy az Amerikában is rengeteg munka van.

Lehet ma valaki akkora sztár Magyarországon, mint mondjuk, Ruttkai Éva volt?
 
– Remélem, hogy igen! Törőcsik Mari ilyen, Udvaros Dorottya szintén. Hirtelen ők jutottak az eszembe, de biztosan hosszabb a névsor. A jövő attól is függ, hogy az amerikai típusú, vagy inkább az európai, például a franciákra jellemző sztárkultusz honosodik meg nálunk. Mondjuk: Juliette Binoche, vagy Isabelle Huppert lesz a példa, akik valódi sztárok és kiváló színésznők, vagy a kevesebb képességekkel rendelkező, ám jobban forgó nevek, mint az amerikai színészek közül jó néhány.

Én az európai modellnek drukkolok, hogy legalább valamennyire köszönőviszonyban legyen egymással az érdem és az ismertség. Optimista vagyok, hiszen szerepeltem Kepes András új műsorában, amelyik fiatal magyar írók műveit mutatja be. Jó jel, hogy az RTL Klub, ez a kereskedelmi tévé – igaz, késő éjszaka – le mer adni egy szigorúan kulturális műsort, ahol negyedórán keresztül egyetlen olvasó embert lehet látni.

A Meseautóban Stohl Andrással

Mi változott meg az életedben attól, hogy ismertté váltál?

– Van egy jó adottságom, az utcán, amikor smink nélkül rohanok próbálni, egész másként festek, mint a címlapon. Nem is állítanak meg lépten-nyomon. Az megesett már, hogy amint meghallották a nevemet, fölismertek, volt, hogy nem hagytak fizetni, de azért az úgynevezett sztárság leginkább irdatlan mennyiségű munkát jelent.

Fotózások, interjúk, tévés szereplések. Ezek sokkal több energiámat emésztik föl, mint a tényleges munkám.

Tehát egy magyar színész ráfarag, ha ismertté válik?

– Ez túlzás, de tény, hogy rengeteg olyan következménye is van, ami nem kellemes. Ráadásul éltem már át nagyon megalázó, vagy legalábbis furcsa helyzeteket, amikor nem, mint ember, nem, mint színésznő, hanem, mint “a sztár” kellett valahol megjelennem.

Konkrétan?

Az alkimista és a szűz Partnere Mariusz Bonaszewszky

– Az egyik filmemmel kapcsolatos beharangozó kampány miatt olyan helyzetbe kerültem, hogy azóta is összeszorul a gyomrom, ha az eset helyszínén járok. Egyszerűen rosszul leszek.

Miért?

– Egy televíziós showműsor készítői megtréfáltak. Megszervezték, hogy beüljek egy taxiba, abban a tudatban, hogy este tízkor be kell szaladnom utószinkronra, és viccből elraboltak.

Tényleg féltél?

– Nem igazán éreztem jól magam a hátsó ülésen, miközben száguldottunk valami általam ismeretlen cél felé, amely nyilvánvalóan nem a szinkronstúdió, és hallgattam a nagydarab, beszervezett fiúkat arról tanakodni, hogy füvet, vagy unikumot fogyasszanak-e először. S mivel kihívtam a rendőrséget, utólag nekem kellett magyarázkodni, hogy itt engem csak megtréfáltak, de ezt akkor, amikor hívtam őket, még nem tudtam. A műsorkészítők ugyanis elfelejtettek szólni a rendőröknek, hogy beugratás lesz. Éjjel fél tizenkettőkor ültem az őrszobán, jegyzőkönyvbe mondtam a körülményeket, és közben azon töprengtem, mit is keresek itt? Durva volt.