| A Kolontár térségében egy nappal a katasztrófa után gyűjtött mintákban az arzén értéke 110 mg / kg, a higanyé 1.3 mg / kg és a krómé 660 mg / kg volt. Ez a teljes kiszabadult iszapmennyiségre nézve 50 tonna arzént jelent. A Bálint Analitika a kolontári árok vizében 0,25 mg arzént mért literenként, ami 25-ször nagyobb az ivóvízben elfogadott egészségügyi határértéknél. Ez a szennyezés hosszú távú kockázatot jelent a vízbázisokra és az ökoszisztémára egyaránt – közölte a Greenpeace pénteki tájékoztatóján. |
A Greenpeace ma sajtótájékoztatón mutatta be a helyszínen vett minták eredményeit. Az értékek meglepően magasak voltak, többek között az arzén-koncentráció kétszerese a vörösiszapra jellemzőnek.
A Greenpeace a kolontári katasztrófa helyszínén gyűjtött iszapmintákat párhuzamosan vizsgáltatta meg a budapesti Bálint Analitika intézettel és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatallal. Az eredmények egybevágóan azt mutatják, hogy az eddig nyilvánosságot látott adatok a valósnál jóval ártalmatlanabbnak festik le a mérgező iszap káros hatásait.
Az arzén növényekre és állatokra egyaránt mérgező, gerinces állatoknál és embereknél súlyos idegkárosodást okozhat. A higany elraktározódhat a táplálékláncban – különösen a halak húsában – és az arzénhoz hasonlóan idegrendszeri károsodást okozhat. Ahol és amíg az iszap PH értéke magasabb, ott ezek az anyagok viszonylag jól le vannak kötve, ám ahol a pH érték csökken – például a folyók vizében – ott ezek a mérgező anyagok könnyebben szabadulnak fel.
A Marcal teljes élővilága odaveszett
Csütörtöki jelentések szerint kipusztult a Marcal folyó teljes élővilága, a vörösiszap-szennyeződés rendkívül magas pH-értéke miatt – közölte a kárfelszámolás helyszíni szóvivője, hozzátéve: ahhoz, hogy a Rába és a Duna élővilágát meg tudják menteni, a pH-értéket 9 alá kell csökkenteni. Dobson Tibor azt mondta: ettől kezdve az a cél, hogy a Rábát és a Dunát megmentsék. A Marcal már azzal “halálra lett ítélve”, hogy az igen erős lúgos kémhatású vörösiszap a Torna-patakon keresztül belefolyt. A szakemberek megpróbálták például ecetsavval és gipsszel csökkenteni az igen erős lúgos kémhatást – ezeket négy ponton öntötték a folyóba -, de nem sikerült megakadályozni az ökológiai katasztrófát.
| Van megoldás? A lúgos hatás csökkentése és a folyók vízminőségének védelme érdekében gipszet és bioecetsavat mosnak a Marcal folyó vizébe, valamint fenékküszöbök épülnek azért, hogy csökkentsék a vízáramlási sebességét és ezáltal ki lehessen ülepíteni a víz által szállított nehézfémekkel szennyezett iszapot. |
Csütörtök délre a Duna főágát is elérte a vörösiszap-szennyeződés. A szóvivő kijelentette: sem a fővárosi, sem az északi, sem a dunántúli ivóvízbázist nem veszélyezteti a szennyeződés. A folyamatos mérések szerint nehézfémet nem tartalmaz az ivóvíz – tette hozzá. Nincs kitéve a lakosság radioaktív sugárzás veszélyének – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), miután szakértői csoportja vizsgálatokat végzett a vörösiszappal elöntött térségben. Kiemelte azt is, hogy a vörösiszap veszélyes anyagnak minősíthető, de nehézfémtartalma nem közelíti meg a megengedett egészségügyi határértéket. Az MTA szakértői csoportja a katasztrófa helyszínén, Devecser és Kolontár térségében végzett vizsgálatokat, ezt követően tette közzé a tájékoztató jellegű információkat. “A vörösiszap nehézfémtartalma nem közelíti meg a megengedett egészségügyi határértéket, ólomtartalma kevesebb, mint a normál talajoké” – szögezte le az Akadémia.
(Forrás: Greenfo.hu/Greenpeace/Nők Lapja Café)
