A betegség kialakulásához általában ezeknek bonyolult összefonódása vezet, és minden egyes betegnél eltérő az egyes tényezők súlya.
Szociokulturális tényezők
Az utóbbi évtizedekben az újságok, a tv, a mozi az „ideális nő” képével bombázza a fiatal nőket, lányokat, de még a gyerekeket is (pl. Barbie-baba), amely rendkívüli sovány, mintha azt sugallanák, hogy a boldogságot, sikert csak soványon lehet elérni. Néha az üzenet még szélsőségesebb formájában olvassák: már pusztán azáltal, hogy sovány vagy, vonzó vagy, sikeres is vagy, mintha minden más érték háttérbe szorulna, és elvesztené a jelentőségét. Hozzájárul még a helyzethez az is, hogy a mi társadalmunkban gyakori, hogy a túlsúlyos embereket nehezebben fogadják el.
Azokban a kultúrákban, ahol a súly vagy akár a túlsúly más jelentéssel bír – pl. az egészség, gazdagság jele – az evési zavarok előfordulása sokkal alacsonyabb.
A biológiai és genetikai tényezők is szerepet játszhatnak a táplálkozási zavarok kialakulásában. A kutatásokból az tűnik ki, hogy a genetikai hatások súlya nagyobb az anorexiánál, mint a bulimiánál.
 |
Családi kockázatot jelent, ha a családban előfordult táplálkozási zavar. Olyan családban, ahol az evés-nemevés központi kérdés, vagy a család fel is nagyítja a fenti kulturális hatásokat, a táplálkozási zavarok kialakulásának nagyobb a valószínűsége. Az anorexiás betegek családjainak vizsgálatánál megfigyelték, hogy gyakori a túlzott óvás, a családban megjelenő konfliktusok tagadása, a merevség.
Bulimiás betegek családjánál viszont gyakori a konfliktus, az impulzivitás, a kommunikáció a családban néha zavart, kaotikus. Természetesen ilyen viselkedési minták a családban nem csak a betegek családjában fordulnak elő.
Az egyéni kockázati tényezők közé egyes személyiségvonások sorolhatók. A táplálkozási zavarban szenvedőknél gyakori az alacsony önértékelés, nehézségei vannak az önszabályozás terén (vagy túlzott az önkontroll anorexiánál vagy pedig csökkent a bulimiánál. Egyéni kockázatot jelent a túlsúly és az ezt követő fogyókúra.
Fogyókúrázás
Gyakran azt lehet látni, hogy a betegség egy „sima” fogyókúrával kezdődik. Anorexiánál ez a fogyókúra „irreális” mértéket ölt. Már nem arról van szó, hogy 1-2 kilót szeretne lefogyni, vagy elkerül bizonyos ételeket, hanem még egy kiló, még egy kiló és így tovább. Előfordul, hogy az első bulimiás falási rohamok a fogyókúra következményeként jelennek meg.
Természetesen nem lehet azt mondani, hogy a fogyókúrázás egyenesen evési zavarokhoz vezet, hiszen a nők többsége élete során már fogyókúrázott, és csak bizonyos százalékuknál alakult ki evési zavar, de kockázati tényező, különösen, ha párosul a karcsúság iránti túlzott vággyal.
Maga a serdülés folyamata is rizikótényező, hiszen a megszokott test kezd változni, és ez néha ijesztő a fiatalok számára, ezért igyekeznek visszanyerni előző alakjukat. A nem megfelelő megbirkózás a stresszhelyzetekkel – ilyen pl. az evésbe való menekülés vagy az evés elutasítása stressz helyzetben – hozzájárulhat ahhoz, hogy különböző életesemények hatására evési zavar alakuljon ki.
