A ’90-es években egy OTTO katalógus valódi kincsnek számított, aminek több száz oldalnyi kínálata a menő holmik kánaánját jelentette a zoknitól a sajtreszelőig. Egy álmos kisvárosban legalábbis mindenképp. Az IKEA éves bibliáját pedig még most, 2017-ben is kilopkodják egymás postaládájából az emberek, hiába van fenn a teljes árukészlet a neten.
De vajon mi az oka annak, hogy a katalógusok még ma, az internet korában is életképesek tudnak maradni?
A középkor szenzációja
Katalógusból rendelni jóval régebbi lehetőség, mint azt gondolnánk. Az első, még kézzel írt katalógust 1498-ban készítette egy velencei kereskedő, bizonyos Manutius, aki ilyen formában kívánta közzé tenni, milyen könyvek vásárolhatóak nála. Az 1600-as évekig az értékesítésösztönzés eme formáját a könyvkészítőkön kívül jobbára csak a vetőmagokkal, palántákkal kereskedő árusok használták, majd a nyomtatási technikák fejlődésének köszönhetően a 17. századtól mind szélesebb körben kezdtek terjedni.
Egy angol kereskedő, a Thomas Reeves & Son katalógusa 1790 környékéről
Észak-Amerikában az első, postai rendelésekhez készített katalógust nem más, mint a Tiffany & Co. adta ki, 1845-ben. A kicsi kék könyvet (Blue Book) aztán számos további követte Európában és Amerikában vagy Kanadában egyaránt.
Háborús hatások
Óriási lendületet adott a katalógus áruházaknak az I. majd a II. Világháború és persze a 20. századi technikai vívmányok megjelenése. Egyre több és jobb háztartási gép jelent meg, amik megkönnyítették és gyorsabbá is tették a házimunkák elvégzését. Nem csoda, hogy aki csak tehette, postafordultával rendelte meg a legújabb modellt. A II. Világháborút követően a nyugati országokban egyre jobban pörgött a gazdaság, nőttek a bérek, több pénz jutott a kényelmi dolgokra is.
A növekvő társadalmi jólétnek köszönhetően a háztartási gépek mellett szabadidős felszereléseket, kiegészítőket, dekorációs tárgyakat, ruhákat is szívesen rendelgettek maguknak az emberek.
Az angol Kays katalógus 1960-as őszi/téli kiadása
Fenn a csúcson
Bár a második világégést követő gazdasági fellendülés a nagy bevásárlóközpontok, hipermarketek megjelenését is magával hozta, a katalógus áruházak népszerűsége rendíthetetlen volt, fénykorukat a ’80-as években élték. Az éves kiadványok mellett évszakonként és persze a karácsonyra készülve is külön katalógusokat adtak ki, a nép pedig rendelt rendületlenül. 1988-ban Amerikában becslések szerint 164 milliárd dolláros forgalmat bonyolítottak le az otthonról rendelés lehetőségét kínáló kereskedők, akik közül a legnagyobbaknak a J.Crew, a Sears és az L L Bean számítottak.
Teen Club Neckermann Katalógus 1982-ből
Népszerűségük még a ’90-es években is kitartott, az eladások növekedése nagyobb mértékű volt, mint a hagyományos boltoké, bár már ekkor elkezdtek a szezonális ajánlatok bemutatására szűkülni. Mégis, kínálatukban megtalálható volt minden, amire csak szükség lehetett, a vásárló pedig foteljéből shoppingolhatott kedvére. Tisztára mint most, csak ma már online tesszük mindezt.
Victoria’s Secret katalógus a ’90-es évekből
Kézzel fogható webshop
Bizony, ezek a katalógusok teljesen úgy működtek az internet megjelenése előtt, mint manapság a webshopok. Kínálatözön rendszerezve, rövidke leírásokkal, választható méretekben és színekben, amikkel a rendelést követő pár napon belül kopogtat a postás. Böngészésük persze némileg időigényesebb volt, mégis, a mai napig szeretjük lapozgatni őket, még ha nem is azokon keresztül adjuk le a rendelést.
Az olyan katalógusos rendeléseken alapuló márkákon kívül, mint az Avon vagy az Oriflame, sokan már inkább csak marketing eszközként tekintenek ezekre a kiadványokra, amik vásárlásösztönző hatása aztán jobbára az üzletekben vagy a webshopokban csapódik le. Sőt, nagyrészt nem is foglalkoznak postai rendelésekkel, kiadványaikkal csak a figyelmet akarják felhívni aktuális kollekcióikra (postáz ilyeneket a Mango és a H&M is), vagy az adott évet meghatározó trendet próbálják párszáz oldalra sűríteni, mint az IKEA.
Hosszú az út a szemetesig
Mondhatjuk persze, hogy minek a sok papír, amikor úgyis a kukában landolnak ezek a kiadványok. Igen, sanszos, hogy előbb-utóbb ott végzik, azonban egy postaládáig eljuttatott, névre szóló küldeményt még mindig tovább tart a kezében a célszemély, mint bármilyen e-mailes megkeresést, amiket egy okosabb levelező amúgy is automatikusan külön mappába szortíroz. Ha pedig kinyitja, egészen biztos, hogy több időt tölt majd el a nézegetésével, mint bármilyen online reklám esetén.
A kézzel fogható katalógusok tapizása ráadásul egyáltalán nem korfüggő. Az amerikai posta felmérése szerint a millenniumi generáció tagjainak csak 15%-a immunis a postai DM kiadványokra, míg a digitális megkereséseket 50%-uk törli anélkül, hogy a megnyitásra kattintana.
A vaskos kiadványok így hiába számítanak a digitális kor mamutjainak, kihalás nem fenyegeti őket, legalábbis egyelőre. Látványban sokuk váltott magazinos jellegre, a tárgyfotók helyét átvették a lifestyle képek, sőt, még az online-offline világok közötti átjárásra is találtak megoldást, gondoljunk csak az IKEA által fejlesztett funkcióra, aminek segítségével a katalógusban szereplő bútorokat könnyen és egyszerűen helyezhetjük el virtuálisan az otthonunkban.
Változás tehát van, a high-tech kütyük pedig kétségtelenül elhódítanak területeket, mégis, egy dologra még mindig nem találtak megoldást: cetliket írogatni és szamárfüleket hajtogatni semmi másra nem lehet úgy, mint egy papíralapú katalógusra. Egyébirányú felhasználásukról nem is szólva..
Mentés
Mentés
