A vasárnapi apukát sokszor a bűntudat mozgatja a gyermek fizikai vagy érzelmi ellátásában. Ilyenkor le nem rendezett bűntudata miatt kompenzálni próbál, amit a gyerekek egy idő után masszívan ki is használnak. Bűntudattal azonban nem lehet oldottan élni. Elterelheti ugyan a saját figyelmét, miközben tovább hajhássza a pénzt, amivel az újabb csicsás díszleteket felhalmozza, de hogy fogja magát érezni a pasi, amikor például SMS-t kap az előző házasságából való fiától? Mi jut majd eszébe? Kétségtelen, hogy a kudarc idéződik fel benne, és feltámad a bűntudat, amit ilyenkor nagyon könnyű a nőre hárítani…
De hát mit is tehetne a „szerencsétlen”? Mondjuk szembesülhetne a saját érzéseivel, és azt mondaná a gyerekének: „Az a helyzet, fiam, hogy akkoriban azt hittem, érett vagyok a házasságra és a nevelésre, de időközben kiderült, hogy nem vagyok az. De akkor már ott voltatok ti is. És egy idő után rájöttem, hogy nem tudok hazugságban élni.” Cserbenhagyása-e ez a gyerekének? Nem, mert őszinte. Vállalja a felelősséget a múltja hibáival kapcsolatban, és nem hazudozik a gyerekének.
Korábbi Napi Csernus-tippek
#10: A mértékletesség öröm
#9: Miért szeretünk mellébeszélni?
#8: A szerencse a bátraké
#7: Ébernek kell lenni
#6: Következetlenségből puhaság lesz
#5: A fejlődés fájdalommal jár
#4: Mindenkinek lehet véleménye
#3: Nem lesz mindenkiből virág
#2: Szorongás vagy feszültség
#1: Kitől tanuljuk a gyávaságot
|
|
Miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan, mosolyogva?
