Egyébiránt nem véletlen, hogy ez minden vallásban megjelenik. Ráadásul szerintem nem ilyen fekete-fehér az egész, hogy épp azt kapjuk vissza és attól, amit és akinek adtunk, no meg közrejátszik még a szándék is, az önzetlenség stb… Mégis, én most olyan egyenesben és direktben éltem meg az adás-kapás gyönyörűségét, az áramoltatás és áramlás erejét, amit meg kell hogy osszak. Már csak azért is, hogy köszönetet mondjak a sok segítőnek! December 16-án délutánra gyűjtést szerveztem a Sanoma főépületében – köszönet ezúttal magának a Sanomának és a Nők Lapja Cafénak a segítségért.
És köszönet annak a sok kedves embernek, akik vették a fáradságot, energiát, hogy összegyűjtötték az adományokat, és azon a hideg téli estén elfáradtak vele Óbudára. Az egyik adományozótól ma kaptam levelet, ezt írta: „Jó volt látni, hogy nagymamák, apukák, anyukák, sőt voltak, akik gyerekükkel együtt hozták a csomagokat a megadott gyűjtési helyszínre, és valamiért nekem úgy tűnt, hogy boldog csillogás volt a szemükben. Ez az év valóban »bővelkedett« olyan eseményekben, amikor elkelt a segítség, de ennek ellenére nem fáradtunk el abban, hogy gondoljunk azokra az emberekre, akiknek a mi adományunk adja meg a közelgő ünnep melegét.” Igen, biztosan tudom, hogy sok olyan családhoz került adomány, akiknek ez lesz az egyetlen ajándékuk most karácsonykor.
Eszembe jut az a két édes 6-8 év körüli kisfiú, akik lelkesen mondták, hogy direkt dugtak el szaloncukrokat a kis kinőtt kabátjaik zsebébe… Igen, ragyogott az emberek szeme, már ott lehetett érezni, ahogy az örömben visszakapjuk, amit adtunk. És olyan volt az egész gyűjtés ritmusa, mintha valami isteni karmester vezényelte volna az egészet! Pont akkor jöttek, pont annyian, ahogy az a legjobb volt. Mindenkire jutott egy kevéske időm, hogy átadjam névre szóló dedikálással azt a könyvemet vagy a CD-met, amit választott (ezúton köszönet a könyvekért a Sanoma és a Jaffa Kiadóknak), így az is kapott, aki adott.
Másnap 8-kor indultunk a telerakott teherautóval (ezúton köszönöm a sofőrnek is a kedvességet, segítséget), először Farkaslyukba, aztán Sátára, majd Ózd-Hétes telepre. Farkaslyukban már az egész iskola izgatottan várt, előbb a kicsiknek olvastunk meséket és énekeltünk (ott még velem volt Puskás Peti is), majd a felsősök is bejöttek a terembe. Köszönet a Könyvmoly Kiadónak, mert az iskola összes alsós tanulója kapott a karácsonyi verseskönyvükből. És köszönet Dudás Katának a szaloncukrokért, amiből mindhárom település kapott egy nagy dobozzal. Juhász Péter (TASZ-os) és barátai narancsot is szereztek az Equilor Zrt.-től, (nekik is köszönet), így a mesék-dalok mellé ezekkel is kedveskedhettünk a sok hálás, mosolygós gyereknek. Az adományokat a helyi TASZ-pont vezetőjének adtuk le, aki helyi lakosként felelősséget vállalt azért, hogy oda kerülnek az adományok, ahol a legjobb helyen lesznek. (Csakis az oszthat, aki ott élőként mindenkit ismer, és akiben megbíznak az emberek.)
Sátán éppígy szintén a helyi TASZ-pont vezetőjére, Váradi Bélára bíztam az osztást, őt korábbról már ismertem. Ott is olvastam föl gyerekeknek, akik az iskolában most műsorral vártak, én pedig oda is ugyanúgy vittem a szaloncukrokat, könyveket, narancsot és az adományokat, ami több tucat ott élőnek adott örömöt, finomat, jót. A gyűjtés egyébként a kisebbik része volt ennek a folyamatnak, maga az osztás még most is tart. Ózd-Hétesen Bódis Kriszta és önkéntes segítője, Hajdú Gergő vette magára ezt a feladatot, ők évek óta ismerik és segítik az ott élőket, tudva azt, hogy a sok kiscipő, kabát, meleg ruha, mesekönyv és száraztészta s mindaz a sokféle adomány, amit összegyűjtöttek az emberek, oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az ígért meditációs CD-met mindhárom helyen szétosztottam az arra nyitott asszonyoknak, tanárnőknek, illetve a hétesi asszonycsoportomnak, akiktől majd januárban fogom megkérdezni, tudták-e, tudják-e lelki nyugalmuk, belső erejük megsegítésére használni.
Közeledik a karácsony, a téli napéjfordulóval immáron hosszabbodik a napfényes órák száma, ami valahol belül is melegít. Kicsit megpihenünk, megállunk, számadást-számvetést készítünk, hogy mérlegelve lezárjuk az évet, s új tervekkel nekivágjunk az új esztendőnek. Ezúton köszönök még egyszer mindenkinek minden jót, figyelmet, és kívánok békés, szeretetben gazdag karácsonyt, sok-sok erőt, örömöt, éberséget és reményeket, terveket megvalósító új évet!
