 11 dolog, amit idén is megfogadunk |
A hír: Mi a legnépszerűbb újévi fogadalom?
A több mint ötezer megkérdezett közül 1057 tette a fogyókúrát első helyre kívánságainak toplistáján. Második lett a boldogság 684 szavazattal (hogy ezt miként vélik elérni, arra nem tért ki a Yahoo amerikai honlap beszámolója.) Harmadik a pénzmegtakarítás 636 szavazattal, negyedik a szerelembe esés (szintén inkább kívánság, semmint fogadalom), amelyet 554-en jelöltek meg, ötödik a munkahelytalálás, ez 515 szavazatot kapott.
Hatodik helyre került a „többet fogok olvasni” elhatározás, ez 433 megkérdezett számára a legfontosabb. A hetedik hely gasztronómiai jellegű, ebben az evéssel, ivással kapcsolatos fogadalmak állnak, de nem fogyás céljából, hanem az újdonságok felé való nyitásként – 378-an választották ezt legfontosabb elhatározásuknak.
Nyolcadikak a dohányzásról leszokni akarók, 345-en sorolták a feladást fogadalmaik élére. A 9. helyen 266 szavazattal azok vannak, akik minden áldott nap akarnak készíteni egy fotót, a 10. hely 255 szavazattal a maratoni futásra vágyóké. (MTI)
Különvélemény Winkler Nórától
December 20-án arra ébredtem, én is akarok csinálni valami finomat, amivel bekapcsolódhatok az év végi közös családi evéssorozatba. Nem mintha szükség lenne tőlem külön is bármi édes dologra, hiszen vannak ugye a bejglik, püspökkenyerek, mandulás csokoládétorta, tiramisu, mézeskalács, sőt pár hektár zserbó, de valamiért a fejembe vettem, hogy legyen már kókuszgolyó is. Még sose csináltam. Nem egy elrontható recept, cserébe sok fázisa van, nem baj, lényeg, hogy a szeretteimnek tekerem őket. 
Karácsony másnapjának estéjén nekiálltam lereszelni kekszet, csokisat és simát, kiöntöttem kókuszreszeléket egy nagy lapos tálba, és elővettem a meggypálinkában már két napja pihengető aszalt szilvát és datolyát. Ez utóbbiakat összeturmixoltam, belegyúrtam a kekszlisztbe, porhanyósítottam egy kis vajjal, hozzáöntöttem némi gránátalmalevet, rengeteg isteni holland kakaóport, kicsit megpihentem, majd elkezdtem az ipari mennyiségű masszát gömbösíteni, hempergetni, egyenként szépen beletenni fadobozba, amit átvittem családi és baráti eseményekre. Őrült sikere volt, büszkén hallgattam, hogy ez ám gazdag, és hogy ezt bármeddig lehet, egyiket a másik után, eteti magát, ésatöbbi.
Én meg lelkesen vittem a végtelen számban legyártott golyókat, egészen tegnapelőttig, amikortól elszűkült szemekkel néznek rám nőrokonaim, illetőleg barátnőim. Mi van – kérdezem –, mi történt? Fogyókúrázunk, sziszegik felém, olyan arccal, mintha valami illetlenségre akarnám rávenni őket nagyobb társaság előtt. Új év van, diétázunk – magyarázzák nekem és szegény csinos kis kókuszgolyócskáimnak. Na de tegnapelőtt fejenként huszonötöt vettetek – próbálkozom. Úgy néznek rám, mintha a civilizáció kerítése mögül kiabálnék. De elhatároztuk, hogy lefogyjuk a karácsonyt – mondják kánonban. Így aztán egyedül eszegetem a kókuszgolyókat, és beismerem, ha nem én csináltam volna, lehet hogy bennem is átfordult volna már a viszony. Az embernek szüksége van keretekre, fogódzókra, dátumokra és böjti időszakokra. Egész évben is lehetne normálisan enni, úgy értem eleget, és nem többet, mégis jobban szeretjük, ha tagolódik az idő – engedékenyebb szakaszokra és bűntudatos fogyókúrásokra. Szóval a hír, hogy a fogyni akarás vezeti idén (is) a fogadalmak listáját, kicsit se lepett meg. Fogadtam volna egy tálca gesztenyés tekercsben, hogy ez lesz az élen.
