Valahogy nem tudom elképzelni, hogy itthon ilyen előfordulhatna, nem azért, mert lelketlenek lennének a mi orvosaink, hanem inkább azért, mert ők sem keresnek akkora összeget, amiből királyi módon tudnának élni. Persze most ne vegyük ide azokat az orvosokat, akik hálapénzt, ilyen-olyan borítékokat elfogadnak, mert nekik nyilván más az anyagi helyzetük.
Kanadában kicsit más léptékben mérik az orvosok fizetését, azért robbant most ki ez a tiltakozás, mert a québeci orvosok jelenlegi 403 537 kanadai dolláros – azaz kb. 78 millió forintos – éves fizetését megemelnék 1,4 százalékkal. Ehhez képest a kanadai ápolónők túlhajtva érzik magukat kevés pénzért, ami 109 000 dollárt, azaz 21 millió forintot jelent nekik évente.
Mennyit keresnek a magyar orvosok és ápolók?
A Fizetések.hu oldaltól megtudtuk, hogy a friss adatok szerint Magyarországon egy orvos bruttó 366 900 forintot, egy nővér bruttó 177 000 forintot, míg egy ápolónő bruttó 165 000 forintot keres havonta. Ez nettóban annyit jelent, hogy az orvosok 244 000-et, a nővérek 118 000-et, az ápolók pedig 110 000-et visznek haza, amiből aztán elvileg el kellene tartaniuk magukat és a családjukat.
Tehát kanadai kollégáikhoz képest a magyar orvosok évente nagyjából bruttó 4,4 millió forintot, míg az ápolók bruttó 1,9 millió forintot keresnek.
78 millió kontra 4,4 millió és 21 millió kontra 1,9 millió. Elképesztő a különbség.
Pedig a kanadai egészségügyi dolgozók nyilván nem dolgoznak többet, sőt van az a halvány sejtésem, hogy a magyarok leköröznék őket munkaórában és betegszámban.
Egy kanadai nővér borult ki a Facebookon, hogy 70 beteget kellett egyedül ellátnia ennyi pénzért, amire valószínűleg kirobbanna a nevetés sok hazai nővérből. Mondjuk a 70 beteg tényleg brutális, nem akarom lekicsinyelni a kanadai nővér leterheltségét, mert valóban rengeteg páciensről van szó, ám azt is látom, hogy az itthoni egészségügyben már szinte ez vált normálissá a nővér- és orvoshiány miatt. Olyan fizetésért, ami épp csak arra elég, hogy kifizessék a rezsit és a gyerekek ebédjét az iskolában. Emberfeletti teljesítményért kapnak embertelen fizetést.
A saját bőrömön tapasztaltam meg az elmúlt két évben, milyen túlterheltek az ápolók és orvosok.
Az onkológián azért kell várni hat órát, mire megkapod a kemoterápiát, mert egyetlen nővérnek kell az összes beteget ellátnia, egy orvoshoz pedig olyan sokan tartoznak, hogy enni sincs idejük egész nap, mert egymásnak adják a kilincset a páciensek. A túlórázás természetessé vált számukra, ahogy az is, hogy alig van saját életük a kórház mellett, mert olyan nincs, hogy valaki ne kapja meg az ellátást, mert lejárt a munkaidő, és megyünk haza.
Volt olyan élményem is, hogy elnézést kért a nővér, amikor bekötötte műtét előtt az infúziómat, hogy tekintsek el tőle, ha félrebeszél, de már 18 órája dolgozik, alig áll a lábán. Vegyük már észre, hogy ez nem normális, nem EZ a normális.
Az a normális, ami Kanadában történik, hogy megfizetik az egészségügyi dolgozókat, és figyelnek rájuk, ha jelzik, hogy leterhelve érzik magukat.
Legalábbis a hírek szerint figyelnek rájuk, mert az ottani egészségügyért felelős politikus azt nyilatkozta, hogy megvannak az erőforrásaik arra, hogy pozitív irányban változtassanak a helyzeten. Hogy jobb körülmények között dolgozzanak azok, akiknek az a feladatuk, hogy az adófizetőket életben tartsák.
Mert ugye azt mindenki érti, hogy az állam érdeke is, hogy egészségesek legyünk, és ne haljunk meg túl korán, dolgozzunk és fizessünk. Mégis, itthon valamiért fordítva ülünk a lovon, és kikészülnek közben pont azok az emberek, akiknek az egyik legfontosabb munkája lenne. Felfoghatatlan, hogy milyen messze állunk Kanadától, és végtelenül elszomorító, hogy a kanyarban sem látszik a megoldás erre a helyzetre.
