Ártatlanságra ítélve

Viki
Igazi kapcsolati erőpróbával indul a film, amikor a konyhaasztalnál elköltött reggeli mellől jelentős rendőrségi erők vonszolják el a családos/gyerekes tanárembert játszó Russell Crowe feleségét. Te vajon tudnál hinni a párod ártatlanságában úgy, hogy egyszer se kérdezel rá az igazságra, pedig a bizonyíték ellene szól? A következő három nap a feltétlen szeretet filmje. Crowe karaktere annyira hisz a feleségében és abban, hogy a családjuknak együtt kell lenniük és a fia nem nőhet fel anya nélkül, hogy a bírósági eljárások kudarca után a saját kezébe veszi az irányítást és belevág egy nagyszabású szabadítási manőverbe. Az Oscar-díjas Ütközések rendezője, Paul Haggis végig a valósághoz szigorúan ragaszkodva és komoly morális problémákat érintve építi fel realista thrillerét, hogy az utolsó harmad olyan torokszorítóan izgalmas legyen, amilyenhez már régen volt szerencsénk.

Csaba
Egy igazán jó embert nehéz izgalmasan eljátszani. Mert mit tudunk John Brennanről? Családos tanár, aki tisztességesen végzi a munkáját és nagyon szereti a családját. Ehhez képest Russell Crowe a papíron nagyon vékony figurát ügyesen tölti meg élettel, és az átlagemberből úgy farag hőst, hogy közben a karaktert nem ruházza fel egyetlen olyan képességgel sem, amivel egy hasonló figura nem rendelkezhetne. A következő három nap ragyogóan építkező mozi, ahol a direktor lassan építi fel a feszültséget, és ezt odáig fokozza, hogy a végére majdhogynem elviselhetetlenné váljon. Ha lehet a filmet hasonlítani valamihez, az a Harrison Ford-fémjelezte A szökevény lenne, azzal a különbséggel, hogy Paul Haggis kevesebb akciójelenettel dolgozik Andrew Davisnél. A logikus építkezésbe azért a végén becsúszik egy-két hiba, de ez tényleg csak akkor bánt, ha kötekedős hangulatban vagyunk.

Rendezte: Paul Haggis
Szereplők: Russell Crowe, Elizabeth Banks, Olivia Wilde, Liam Neeson, Brian Dennehy
Eredeti cím: The Next Three Days
A film honlapja: www.thenextthreedaysmovie.com »
Forgalmazza: Palace Pictures
Értékelés: 4/5 (Viki: 4, Csaba: 4)

Viki
A memóriámban kutakodva arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy csádi filmet eddig még nem mutattak be a magyar mozikban, legalábbis széles körű bemutatót az afrikai ország filmgyártása még nem kaphatott hazánkban. Ezen a tényen változtat most Mahamat-Saleh Haroun mozija, és valahogy az ember lánya nem is számít arra, hogy a fekete kontinensről valami vígjátékot vagy súlytalan műfaji filmet kapjon. Az Egy néma kiáltás egy polgárháborús szorításban vergődő országot mutat be, de a háború nincs a középpontban, pusztán csak háttérként szolgál a kisemberek tragédiájához. Igazi fiús mozi ez, ahol apa és fia vetélkedik egymással gyerekes módon, és a büszkeségnek komoly ára van: az egész család belerokkan. Idegtépően lassú és szomorú film a családon belüli kommunikációképtelenségről.

Csaba
Régi jó magyar filmes szokás az, hogy a rendező úgy próbálja elrejteni azt, hogy képtelen normális dialógusokat írni a forgatókönyvbe, hogy a szereplőit alig beszélteti, és ha megszólalnak, akkor is szinte csak tőmondatokban kommunikálnak. Ennek az eszköznek azonban néha lehet létjogosultsága, ahogy azt most a csádi Egy néma kiáltás című filmben is láthatjuk. Ha egy család tagjai képtelenek megtalálni egymással a közös hangot, az nagyon veszélyes tud lenni, és így fordulhat elő, hogy a medencetisztítóként és úszómesterként dolgozó Adam vérig lesz sértve, amikor a munkáját a hotel a fiának adja át. Mivel a problémát képtelenek megbeszélni egymással, az apja haragjában besoroztatja a fiát a katonasághoz. Az Egy néma kiáltás a lelkiismeret filmje. Arról a pillanatról szól, amikor a helyrehozhatatlan hibákat megpróbáljuk helyrehozni. Természetesen sikertelenül.

Rendezte: Mahamat-Saleh Haroun
Szereplők: Youssouf Djaoro, Dioucounda Koma, Marius Yelolo
Eredeti cím: Un homme qui crie
Forgalmazza: Mokép
Értékelés: 4/5 (Viki: 4, Csaba: 3,5)

Kovács András Péter: „Elkönyveltek vicces fiúnak” KAP a Dumaszínház oszlopos tagjaként a magyar standupos szcéna egyik legismertebb alakja, aki nemrég megjelentette első regényét is, Multigáz címmel. Erről is beszélgettünk vele. »