Először az izraeli Weizmann Egyetem kutatói megkértek nőket, hogy nézzék meg „A bajnok című” 1979-ben készült szívszorító amerikai filmet, melyben egy fiatal fiú bokszoló édesapja élettelen teste felett sír.
A kutatók begyűjtötték egy ampullába a nők könnyeit, majd odaadták huszonnégy 23 és 32 év közötti férfinak, akik nem tudták, hogy mit tartalmaz. Néhányan azokba az ampullákba szagoltak bele, amelyben szagtalan sós folyadék volt, mások pedig azokba, amelyek a nők könnyeit tartalmazták – ezeknek ugyanígy nem volt meghatározható szaguk. Ezután megmutatták nekik a nők arcképét. A férfiak, akik a könnyeket szagolták, sokkal kevésbé találták vonzónak a nőket, mint a sós vizet szagolók.
A kutatók a férfiak érzelmi reakcióit is vizsgálták úgy, hogy megkérték őket: mondjanak véleményt a nők arcképei alapján, miszerint szomorúságot vagy empátiát éreznek-e irántuk. A könnyeket szagolókra nem voltak hatással a képek. A férfiaknak is megmutatták a szomorú filmet és azt találták, hogy az érzelmi reakciójuk mit sem változott, függetlenül attól, hogy a könnyeket vagy a sós vizet szimatolták előtte. De a tanulmány szerint a férfiak, akik a könnyeket kapták, kisebb szexuális érdeklődést mutattak, amikor a képekre néztek.
A következő teszt azt mutatta, hogy a könnyszimatolók „tesztoszteronszintje szignifikánsan csökkent – azé a hormoné, amely a szexuális vágyhoz szükséges” mondta az egyik tanulmányt készítő a US Journal Science-ben. Az agy elemzi és előhívja ezeket az „élményeket”.
„A vizsgálat szignifikáns csökkenést tárt fel az agy azon területeinek aktivitásában, mely a szexuális érzésekkel társul, miután az egyének a könnyeket szagolták.” A kutatók további vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak megállapítására, hogy milyen kémiai anyagok váltották ki a férfiak reakcióit, valamint más csoportok könnyei, mint pl. gyermekeké, milyen reakciót váltanak ki felnőtteken.
A vizsgálat megerősíti azt az elgondolást, hogy az emberi kémiai jelek – még ha nem is vagyunk tudatában – befolyásolják mások viselkedését.
