Akkor abból indultam ki, hogy milyen nagyon tartja magát (nemcsak a képzeletünkben, hanem a valóságban is) a kép, amely szerint – Zelk Zoltán versét továbbgondolva – a munkától megfáradt és bepiszkolódott apa mosdik, az otthonteremtésért kizárólagosan felelős anya pedig főz. Majd azzal folytattam, hogy bizony ez nálunk kicsit másképp van. Mindketten dolgozunk, a háztartás közös, ahogy a gyerek is közös, így aztán az utóbbi kettővel kapcsolatos tevékenységek is azok. Ettől én nem vagyok kevésbé nő, Alex pedig nem kevésbé férfi.
Nem nyitom újra a dossziét, csak azért idéztem, hogy érthető legyen, mit és miért tanul az apjától a lányom. Például a rendrakást. Nálunk itthon az a szerencsés helyzet állt elő, hogy mind Alex, mind pedig én elpakolósok vagyunk. Nem szeretjük ott hagyni éjszakára a mosatlan edényt, ahogy munkába menet sem marad utánunk rendetlenség a házban. Fokozatok persze vannak. Lola és én szeretjük „felrobbantani” a gyerekszobát, és a játék élvezetének maximalizálása céljából az utolsó mozdítható tárgyat is előszedni. A gyerekek imádják a rendetlenséget, és amikor együtt bolondozunk, én is hajlamos vagyok magamévá tenni ezt a tulajdonságot. Alex ezzel szemben szisztematikusan játszik, az „egy játék – egy pakolás” sormintát követve. Eltelt néhány év, mire Lola választott, és úgy tűnik, nem az én módszeremet. Rájött ugyanis, hogy sokkal jobban jár, ha nem a totális káoszt kell eltüntetni, hanem csak pár játékot elrakni.
A másik közös nevezőjük a kert. Nem telik el úgy hétvége, hogy ne ásnának, gyomlálnának, kapálnának, ültetnének, nyesnének valamit ők ketten. Mielőtt kiköltöztünk a városból, elkaptam egy beszélgetésüket. Alex azt magyarázta Lolának, hogy egy kerttel bizony sok munka van, mert ha nem törődünk vele, a fejünkre nő a gaz, és úgy járunk, mint Csipkerózsika. A kicsi meg nézett rá azokkal a nagy kék szemeivel és bólogatott. Ugyanígy itta a szavait akkor is, amikor a buggyantott tojás forróvizes-kavarós technikáját próbálták együtt elsajátítani. Az viszont, érdekes módon, egyiküket sem zavarta, hogy a konyha pontosan olyan állapotba került a közös főzés eredményeként, mint a gyerekszoba a nagy játszások idején. A művelet végén rám néztek, és azt kérdezték: „Mama, elpakolnál utánunk? Mert ezt a tojást most azonnal meg kell ennünk!”
A cikk nyomtatásban a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.
Az e heti lap tartalmából:
- Gyerekek az éjszakában – A diszkótragédia után
- Párok túl a válságon – Kezdjük újra együtt
- 4 önkéntes munkás a sok százezerből
- Koós Réka: „Azt mondták, legyek csendes és szerény, de nem lettem”
- Óvatosan a főnökkel – Mit tehetünk a munkahelyi békéért?
- Az írisz elárulja, mennyi az energiám
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
