Használati utasítás külföldiekhez

szubjektív, tanácsokkal és “használati utasítással” tarkított útikalauzunkat. Összeállításunkkal igyekszünk útmutatót adni, azonban nem célunk erősíteni a különböző népekről elterjedt sztereotípiákat, előítéleteket. Tudjuk, hogy nem lehet általánosítani, hiszen az emberek határainkon túl sem egyformák. Inkább csak – némiképp elfogult – útikalauzzal szolgálunk, saját élményeinket vetettük papírra, a teljesség igénye nélkül. Tehát: kalandra fel, indulhatunk!

Málta: ismerkedj, és ne tülekedj!

Amikor először jártam Máltán, természetesen én is a helyi kávézók és sörözők felfedezésével kezdem az ismerkedést az országgal. Ám a pultnál ülve, amint valaki megszólított, olyan elmélyülten kezdtem a pohár sörömben felfelé szálló buborékokat tanulmányozni, hogy az első két “versenyzőnek” inába szállt a bátorsága. Azután én estem pánikba: ha nem állok szóba senkivel, két hétig itt fogok egyedül kuksolni, anélkül, hogy egyetlen máltaival megismerkednék. Így a következő jelentkezővel elkezdtem beszélgetni, olyan ,,intim” témákról, hogy honnan jöttem, mivel foglalkozom otthon, és meddig maradok Máltán. Majd az itt is oly divatos ,,Később látjuk egymást”-tal elbúcsúztunk, jól tudva, hogy valószínűleg soha többé nem látjuk egymást. Máltán ugyanis egy ifjú hölgy nyugodtan szóba állhat férfiakkal is bárokban, pubokban, ezzel még semmire sem kötelezi el magát. Persze, ha mégis valóban szeretné viszontlátni újdonsült ismerősét, bármilyen otthont tanult jelzést bevethet…

Amit még érdemes tudni a Máltára érkezőknek:

1. A műemlék templomokba és katedrálisokba is tilos belépni fedetlen vállal.

2. Nyilvános strandon nem illendő levenni a bikini felsőrészét sem.

3. Nem kötelező borravalót adni. Nem tekintik udvariatlanságnak, ha a vendég elteszi a visszajáró pénzt.

4. Igaz alkudni sem szokás, csipkeverők portékáinak árából engedményt kérni pedig kifejezetten udvariatlanság.

5. Akárcsak Angliában, itt is sorban állnak a buszmegállókban várakozók, ismeretlen a tülekedés.

Szekeres P. Mónika

Kalandvágyóknak: Belgrád

– A szerb emberek nagyon érdekesek és kedvesek – meséli Szabó Emese, aki tavaly nyáron két hétig volt újságírói terepgyakorlaton Szerbiában. – Egyáltalán nem igaz az, hogy mi, mint NATO-tagállam, elveszítettük a barátságukat. A háborúra csak annyi emlékeztet, hogy rengeteg a romos épület. Belgrád méretei ellenére egy kisvárosra hasonlít, bárhová mentünk, lépten-nyomon szóba álltak velünk az emberek, még akkor is, ha nem igazán értettük meg egymást. A sétálóutcában például, amely tele van bizsu- és bóvliárusokkal, a harmadik napon egy fiatal képeslapárus fiú megállított bennünket, és megkérdezte, mi vagyunk-e az a tíz magyar turista, aki pár napja itt mászkál a városban. Furcsa élmény volt ez egy fővárosban.

pljeskavica

Használati utasítás Szerbiához:

Ha Szerbiába megyünk, célszerű valamilyen szláv nyelvet beszélni, ám krízishelyzetben biztosan előbukkan egy magyarul beszélő helybéli. Számítsunk rá, hogy az árusok azonnal elfelejtenek angolul, ha rájönnek, hogy dinárral akarunk fizetni. Pénzt csak hivatalos pénzváltóhelyeken váltsunk! Készüljünk fel a kolduló kisgyerekekre, mozgássérültekre; vigyázat, ha egyiküknek adunk, azonnal másik tíz kerül elő! A tömegközlekedés átlátható, bár a menetrendet senki sem ismeri, vagy nem tartják be. Metró nincs, a villamoshálózat annyira elhasználódott, hogy az autósok nem mernek a villamosok mellett menni, ezek egyébként éjszaka is járnak. Taxisok közlekednek a villamosvonalak mentén, a járat számával, így vadásznak utasokra. Ha nem értünk szerbül, inkább válasszuk a tömegközlekedést a taxik helyett! Ne igyunk csapvizet, fogat se mossunk vele! Viszont bátran próbáljuk ki a helyi ételspecialitást, a pljeskavicát, de csak olyan helyen, ahol kövön vagy forró fémlapon sütik, és nem olajban!

R. Kövér Balázs