 |
Másodszorra örökre: párok, akiknek jót tett a szünet |
Margie Lachman pszichológus, a Massachusetts-beli Brandeis Egyetem munkatársa úgy véli, az ilyen pánikhelyzeteket többnyire olyan események váltják ki – munkahelyi gondok, egy közeli barát vagy rokon halála, betegségek –, amelyek bármilyen életkorban előfordulhatnak az emberrel.
Egy népszerű tévhit szerint a kapuzárási pánik akkor jelentkezik, ha valaki hirtelen rádöbben, hogy fiatalkori vágyait, céljait feladta egy kényelmesebb, könnyebben elérhető jövőért cserébe. Fiatalon az ember még sokat küzd azért, hogy céljait elérje, később azonban az egyéniségünk már végleg kialakul, és életünk hátralevő részében viszonylag állandó marad.
Alexandra Freund, a Zürichi Egyetem kutatója arról számolt be, hogy az újonnan kitűzött célok általában az eredetieknek valamilyen finomított változatai, amelyeket az adott egyén értékrendje alakít ki. A felnőttkor közepén kezdenek az emberek életében megjelenni a veszteségek. Ebben a korban – a közvélekedéssel ellentétben – nem az unalom vagy egyfajta válságérzés jelenti a legnagyobb gondot, sokkal inkább az a tudat, hogy már nem vagyunk képesek bármit megtenni. „Az ember ekkor éri el önmaga teljét. Szakmailag már bizonyított, gyerekei felnőttek, még egészséges, és több ideje van pihenni, kikapcsolódni, mint korábban. Ekkor még nem jellemzőek a baráti körben a halálesetek sem, az ember már tudja, hová tart, és nem kell állandóan megkérdőjeleznie önmagát” – fejtette ki Freund.
Forrás: medipress
