1. döntés
Honnan tudom, hogy ez a hivatásom, megtaláltam az igazit?
Kevesen szeretnek 5 évesen hajnalban felkelni, lemenni az uszodába, fegyelmezetten végigcsinálni, amit az edző mond, kimerülésig úszni faltól falig… Annyi könnyebb, érdekesebb dolog is van a világon. Miért ezt választotta?
A Balaton mellett nyaraltunk azon a nyáron, és alig tudtak a szüleim kihúzni a vízből, annyira szerettem lubickolni. Szerintem itt eldőlt, hogy úszó lesz belőlem. Aztán szerencsére nagyon jó edzőim voltak, akik játékossá, élvezetessé tudták tenni a foglalkozásokat. Megtanítottak szeretni a munkát, ezért nagyon sokáig nem éreztem megerőltetőnek.
2. döntés
Mit tegyek, ha a legszívesebben bedobnám a törülközőt?
Egyszer mesélte, hogy egy évvel a nagy berobbanása előtt, tehát 12 éves korában azt tanácsolták, hogy vagy vegye komolyabban az úszást, vagy inkább hagyja abba.
Már korábban is volt egy megingásom. Talán 10 éves lehettem, amikor abba is akartam hagyni, és akkor anyukám beszélt a lelkemre, hogy folytassam. Ekkor azonban már kezdtem kamaszodni, egyre dacosabb lettem, és amikor mondták, hogy így nincs sok értelme az úszásnak, megfogadtam, hogy juszt is megmutatom! Attól kezdve nagyon céltudatosan edzettem, és tényleg rövidesen igazolódott, hogy megérte.
3. döntés
Hogyan fordítsam a javamra azt, ami most még zavar?
Röviddel a siker után ismertem meg, és emlékszem, arról beszélt, hogy mennyire zavarja a nagy hajcihő, hogy felismerik a metrón…
Legszívesebben elbújtam volna, annyira megszeppent voltam. Aztán anyukám elmagyarázta, hogy az érdeklődés mögött valójában szeretet van, és innentől másként viszonyultam hozzá. Elmúltak a görcsök, sőt erőt is adott. Többek között ez is segített a csúcsig.
4. döntés
Merjek kockáztatni?
Az olimpia valami hajmeresztő volt! Az utolsó fordulónál talán a 8. helyen állt, és onnan egészen fantasztikus hajrával jött fel centiről centire. Egyetlen tizedmásodpercre volt az első helyen, de az éppen a célban történt. Nem félt ezt megkockáztatni?
Elhatároztam, hogy nem figyelem a mezőnyt, csak arra összpontosítok, hogy a maximumot kiússzam magamból. A célban csak azt éreztem, hogy ez sikerült, aztán néztem az eredményjelző táblára, és láttam, hogy én nyertem. Órákig egyszerre sírtam és nevettem felindultságomban. Szívem szerint le se feküdtem volna, hogy minél tovább tartson az a nap. Másnap reggel úgy ébredtem, hogy még mindig szorongatom az aranyérmemet. Aztán jött idehaza az ünneplés…
5. döntés
Válthatok-e karrierem csúcsán?
Nagy meglepetés volt, amikor röviddel később, sikerei csúcsán, az ország egyik kedvenceként egyszer csak szedte a cókmókját, és 4 évre kiment Amerikába.
Már évekkel korábban elhatároztam, hogy az olimpiát követően Amerikában fogok tanulni. Szükségét éreztem, hogy kipróbáljam magamat már körülmények között, más környezetben, ahol nem az ismert sportoló vagyok, hanem egy, a többi közül. Az élet igazolta, hogy jó döntés volt. Sokkal érettebb lettem. Felelősségteljesebb.
6. döntés
Karrier vagy család?
Nem gondolt arra, hogy kint maradjon?
Á! Itt a családom, itt élnek azok, akiket szeretek. Jó, hogy ott mindig süt a nap, és lehet mindig szabadban edzeni, de nekem akkor is ez az otthonom. Ennyire terveztem a kirándulást, ennyi is lett belőle.
7. döntés
Érdemes-e makacsnak lennem, ha érzem, hogy mi nekem a jó.
Többször is nagyon mélyről kapaszkodtam vissza. Az úszás sem ment úgy, aztán jött egy rejtélyes immunbetegség, egy szörnyű baleset. De aztán éreztem, hogy még van bennem eredmény. Hogy nem hoztam még mindent ki magamból. Hogy így nem hagyhatom abba. Sokan bíráltak, és tartottak önfejűnek. És lám, nekem lett igazam! Sikerült visszakapaszkodnom, háromszor is felállhattam idehaza az Európa-bajnoki dobogóra.
8. Honnan tudom, hogy mikor kell valamit abbahagyni?
Az olimpia évében viszont bejelentette a visszavonulását. Miért nem csinálta végig?
Még szerettem úszni, vonzott, hogy negyedszer indulhatok olimpián, másrészt viszont éreztem, hogy már nem vagyok képes olyan állhatatos felkészülésre, ami szükséges a sikerhez. Szerencsére hallgattam a belső hangomra, és jó érzéssel tudtam abbahagyni az úszást.
9. döntés
Mikor szülessen gyermekem?
És most jön életének alighanem legnagyobb eseménye, hiszen néhány hónap múlva anya lesz.
Most a 7. hónapban vagyok, tehát közeledünk az utolsó fordulóhoz. Régebben úgy gondoltam, hogy bármi is történjen, nekem még 30 éves korom előtt lesz gyermekem. Később aztán ezzel így nem is foglalkoztam, ám amikor kiderült, hogy a szívem alatt gyermeket hordok, gyorsan utánaszámoltam, és kiderült, hogy éppen a 30. születésnapom előtti hetekben fog a fiam megszületni.
Lehet, hogy ez is valami mély, titokzatos belső döntés volt?
Cikkünk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Kipróbáltuk, milyen az élet internet, mobil és közösségi oldalak nélkül
- Az 5 legjobb állás
- 1000 bross a boltból
- Megverték a gyerekemet az iskolában
- Tamással sülve-főve
- Virágzik-e Bálint gazda kertje?
- Kambodzsai dzsungelből magyar egyetemre
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!
