Ylva: Én soha nem fogadnék béranyát, de nem ítélem el, ha valaki fogad, vagy esetleg béranya lesz. Csak roppant természetellenesnek tartom. Az, hogy törvényes legyen-e, nehéz kérdés, mert csúnyán vissza lehet vele élni. Most kapcsoltak le egy bandát Thaiföldön, akik béranyákat kerestek jó pénzért, aztán fogva tartották őket, megerőszakolták és utána a gyerekeket eladták. Másrészről viszont ott vannak azok a nők, akik nagyon szeretnének gyereket, de nem lehet nekik, és végre találnak egy olyan embert, aki kihordaná nekik. Van olyan verzió, hogy ne lehessen elfogadni pénzt, na az meg egy nagy álszentség. Ha valaki elvállalja ezt az áldozatos munkát, fizessék meg neki!
rebarbara74: Emlékszem még, amikor a lányom minden rezdülését éreztem a pocakomban. Már akkor kötődtem hozzá és szerettem őt. Nem tudom elképzelni, milyen anyának lenni ezen érzések és megtapasztalások nélkül. Ám ha nem lehetne gyerekem, biztosan én is minden követ megmozgatnék. Akár a béranyás megoldást is igénybe venném. Persze barátnőt, unokatesót kérnék meg rá, és nem olyasvalakit, akinek ez csak pénzkereseti forrás. Hiszen ha a béranyán is jelentkeznének majd a kötődés jelei, családi vonalon ezt is könnyebben megoldanánk.
tapidia: Ha nem lehetne gyerekem, inkább örökbe fogadnék, akkor tisztázottak a körülmények. Tudom, hogy a gyerek nem az enyém, de egy béranya esetében ez túlságosan zavaros. Ráadásul én senkivel sem szeretnék úgy kiszúrni, hogy ő viselje el a terhességgel és a szüléssel járó fájdalmakat, én meg csak élvezzem a munkája és kitartása gyümölcsét.
Elza: Szerintem sokan azért fogadnak béranyát, mert nem akarják vállalni a terhességgel, szüléssel, szoptatással járó nehézségeket. Nem hiszem, hogy a peteérést stimuláló kezelés több komplikációval jár, mint egy gyerek kihordása, megszülése. Akiknek pénzük van, és óvják az alakjukat, azok közül valószínűleg egyre többen fognak a béranyafogadás mellett dönteni.
Eira: Én nem lennék képes elvenni a gyereket a béranyától. Édesanyaként pedig el se tudnám elképzelni, hogy azt a gyereket, akit én hordtam ki, én szültem meg, bárkinek is odaadjam. Borzasztóan érezném magam, látva, hogy valaki áruba bocsájtja a méhét/testét. Hiszen ez modern kori rabszolgavásár! Örök érzelmi válságot generálnék magamnak.
zsófiaxxx: Én még petesejtet is adnék. Donorként, ismeretlenül. Akinek lehet természetes úton gyermeke, az ezt úgysem érti meg. Akinek meg nem, annak lenne egy utolsó lehetősége, ha olyan orvosi probléma áll fenn, ami miatt még mesterséges megtermékenyítéssel sem lehet gyermeke. De a magyar jogalkotást igen jól ismerve, itt még sokáig nem lesz ilyen törvényi lehetőség. Sajnos.
Szóvá teszem
„Hol szoptassak?”
A minap 3 hónapos kisfiammal kellett bőrgyógyászatra mennünk a Heim Pál Gyermekkórházba. Reggel 6-kor ébresztettem, gyorsan megszoptattam, 7-kor már indultunk is. Az, hogy rengeteg gyerkőc (és szülő) várt a szakrendelésre, még nem is okozott volna nehézséget. Több anyuka nagyon kedvesen felvilágosított, hogy az ilyen kicsiket, mint az én kisfiam, előre szokták hívni, így amikor az asszisztensnő kijött, szóltunk neki, hogy picivel vagyunk, ő pedig megjelölt minket a listáján. Másfél óra elteltével azonban már látszott, hogy itt nincs semmiféle elsőbbség. Addigra a kisfiam is egyre éhesebb lett.
Gondoltuk, megpróbáljuk kideríteni, hol lehet az épületben nyugodtan szoptatni. Ekkor közölték velünk, hogy a gyermekkórházban nincs olyan helyiség, ahol szoptatni lehet! Még szerencse, hogy néhány rutinos anyuka felháborodásomat látva, tuti tippel tudott szolgálni: az emeleten lévő újságosbódé mögött el lehet annyira bújni, hogy meg tudjam etetni a kisfiamat. Később kiderült, hogy mégis van lehetőség a nyugodt szoptatásra: a földszinten egy sötét, büdös, használaton kívüli mosdóban…
Üdvözlettel:
Egy kisgyermekes anyuka
Találkozzunk újra!
A budapesti Móra Ferenc Leánygimnázium IV. A osztálya május 29-én 17 órakor tartja 50. érettségi találkozóját a Ráday utcai Vörös Postakocsi étteremben. A szervezők azt kérik, hogy azok a diáktársaik, akik még nem jelentkeztek a találkozóra, minél előbb tegyék azt meg Enessey Zsuzsánál a 06-1-319-5930-as telefonszámon vagy a bekefi.zsuzsanna@chello.hu címen.
Köszönik szépen!
JOGI TANÁCSUNK
Tisztelt Ügyvédnő!
A férjem 8 évvel ezelőtt rokkantnyugdíjas lett, ám időközben elérte a 64 évet, az öregségi nyugdíj korhatárát. Azóta is a rokkantnyugdíjat kapja, bár az idáig ledolgozott évek után egyébként járó öregségi nyugdíja sokkal magasabb lenne. Az alapbetegsége eddig sem gyógyult meg és nem is várható, tehát a rokkantsága változatlanul fennáll. A kérdésem az lenne, hogy van-e a férjemnek lehetősége, joga az öregségi korhatárt elérve az őt megillető saját jogú öregségi nyugdíj igénylésére? Várom válaszát: egy régi Nők Lapja olvasó
Dr. Magyari Csilla válasza:
Sajnos a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a rokkantsági nyugdíjas a rokkantsági nyugdíj helyett öregségi nyugdíjra nem válhat jogosulttá pusztán az életkora alapján. Ha a rokkantsági nyugdíjra irányadó egészségügyi jogosultsági feltételek fennállnak, a rokkant az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után is csak a rokkantsági nyugdíjra lesz jogosult. Tehát a férje esetében nem kerülhet sor öregségi nyugdíj megállapítására.
Az is lényeges, hogy a szolgálati időnek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást – így pl. rokkantsági nyugdíjat – állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való jogosultság – jelen esetben például a rokkantság hiánya, vagy a rokkantsági nyugdíjas bizonyos szintű kereset elérése miatt – megszűnt. Tehát amíg a férje rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága fennáll, amíg az egészségi állapota alapján arra igényt tarthat, addig az ő esetében nem lehet szó helyette öregségi nyugdíj megállapításáról. Akkor se, ha egyébként az öregségi nyugdíj másik feltételét jelentő megfelelő szolgálati idővel rendelkezik.
Szakértőink – jogász, adótanácsadó, hitelügyintéző, fogyasztóvédő – várják kérdéseiteket!
