Állattartásról és felelős állattartásról zeng nap, mint nap a média, állatkínzásos esetek töltik meg a sajtót, mindeközben pedig hétről hétre újabb hírekben olvashatjuk, hogy valaki kutyatámadás áldozata lett.
Egy Pest megyei általános iskolában jártunk, ahol egyetlen nap erejéig nem ültek iskolapadban a diákok, könyv sem volt náluk és a katedrán sem állt senki. Nem volt felelés és számonkérés sem, ennek ellenére a kicsik hatalmas ismeretanyagot szippantottak fel, ezúttal a felelős állattartás „tudományából”.
Szakértő előadók. Fotó: Bea István – Gödi Körkép
A rendhagyó napon a „tanítók” ültek a földön, mert az a tapasztalat, hogy szemmagasságba helyezkedve a gyerekek jobban egyenrangú partnernek érzik magukat és ettől sokkal nyitottabbá is válnak.
El sem tudtam képzelni, hogy mi minden érdekli a diákokat, milyen sok és érdekes kérdésük van és mennyire befogadóak az új ismeretanyagra, ha nem hétköznapi tanításról van szó. A felnőtt résztvevők pedig nagy örömmel meséltek nekik kötelező védőoltásokról, a féreghajtás fontosságáról, a személyes higiéniáról, az elmaradhatatlan kézmosásról. Szó esett az állatok táplálásáról, arról, hogy mitől boldogok ők egy gazdi mellett, és természetesen arról is, az ember legjobb barátja a hétköznapi életben milyen megszámlálhatatlanul sok módon áll a segítségünkre és dolgozik velünk, gyakran nekünk embereknek megoldhatatlan feladatokat hajtva végre.
Az alsó tagozatos kisdiákok mostanra már pontosan tudják, hogy munkakutya a vakvezető, a bombakereső, a vízi és hegyi mentő – és megannyi más, a hétköznapokban minket barátsággal szolgáló négylábú társunk is. Mint ahogy azzal is tisztában vannak már, hogy egy eb lehet boldog és szomorú is akár, ahogy most már az is mindenkinek világos, hogy egy állatnak van fájdalomérzete. A sok tudás mellett persze volt játék és vetélkedő és még kutyás bemutató is, ekként vándoroltak állomásról-állomásra újabb ismereteket gyűjtve össze a kicsik.
Felkészületlenül tilos szóba állni az alsósokkal, mert pillanatok alatt hiteltelenné válnék a szemükben. Pedig voltak kérdések, amelyek próbára tettek. Lessie története tényleg igaz? Ő valóban élt egykor? Mennyi idős a világ bizonyítottan legöregebb kutyája? Mennyi idő egy munkakutya kiképzése? Mindez mennyibe kerül? Melyik kutya harapáserőssége a legnagyobb? Hány darab fog van egy kutya szájában? Nekem ez utóbbi egyébként személyes kedvencem, mert a legtöbb kutyatulajdonos felnőtt sem biztos, hogy tudja a választ. Senkit nem hagyunk kétségek között, felnőtt korban 42 darab fognak illik odabent lennie. A felső fogsor 20, míg az alsó 22 fogból áll.
A gyerekekkel való foglalkozás mindig megtérül, ezért is remek, ha kérdezhetnek. Ilyenkor kiderülnek bizonyos tévesen elraktározott információk is, amiket nem árt a helyére tenni. Hiszen egyáltalán nem normális dolog, hogy egy kutya folyton szökik otthonról, mint ahogy az sem helyénvaló, hogy mindent megöl, ami csak él és mozog a környezetében. Érdekes, hogy az ebek sétáltatását fontosnak tartják többségében, ám az ürülék felszedésének szükségességéről vajmi keveset tudnak. Ezen a rendezvényen egyetlen olyan gyermekkel sem találkoztunk, aki kifejezetten félt volna a kutyától, de több olyannal is, aki szerint az eb farkának finom húzkodása, az azzal való incselkedés tréfás.
Mindenkinek volt egy kérdése. Fotó: Bea István – Gödi Körkép
Persze közben akadtak olyanok is, akik nem csak a kutyáknak szóló utasítások kézjeleit ismerték, de tisztában voltak azzal, is, hogy az ebnek nem adunk csöves csontot, majd néhány olyan gondolattal leptek még meg minket, ami lapján néhány éven belül akár tiszteletbeli állatorvos is válhat belőlük. Aki 10-12 éves korában tisztában van a gyomorcsavar veszélyeivel, mindeközben pedig azzal, is, hogy a kutya életében menyire fontosak a szabályok és a következetes nevelés, nos ők azok, akiknek sok újdonságot nem adott ez a nap, de legalább kedvenceikről beszélgethettek egy jót. Sok-sok meglepő információt kaptunk ám mi is tőlük. Van olyan gyerek, aki elmondta, náluk két apró testű kutya él bent a házban, öt kaukázusi pedig a kertben. Óvatosan mertem csak megkérdezni, ugyan miért tartanak öt ekkora és általánosságban cseppet sem barátságos kutyát. A lelkem mélyén fel is készültem már, hogy kiderül, a szülők mestertenyésztők. Ám a választól még sokat látott kutyásként is meghökkentem. „Hát, ők őrzik a területünket és a családunk biztonságát!” Itt újabb kérdések sokasága tekergőzött agyamban, ezeket azonban már jobbnak láttam nem feltenni.
Nem mernék minden kicsi kezébe pórázt adni, és még az is megtippelhető számszakilag, hogy kinek nem is való soha kutya tartása. Nagy jóslatok ahhoz sem kellenek, a kikönyörgött kiskutya hol marad majd a szülőknek feladatként, ám összességében a többségből jó és felelős állattartó válhat néhány éven belül. Az iskola kezdeményezése ugyan nem egyedülálló az országban, hiszen évről évre egyre több intézmény jelzi, hogy hasonló tematikájú programokkal szeretnék a nem kötelező tanítási órákat bővíteni. Ennek ellenére bőven akad még olyan hely az országban, ahol erre nincs meg a kellő nyitottság és igény, pedig a felelős állattartás valóban itt, a következő generációnál kezdődik. Öröm volt a velük eltöltött néhány óra, látni azt, hogy valami iránt tényleg őszintén, tiszta szívből érdeklődnek, és hogy tudnak, mernek kérdezni!
