Amman Jordánia fővárosa. Több, mint másfél millió ember lakja, bár az utazónak sokszor az az érzése, hogy kétszer annyi, akkora a nyüzsgés, a káosz. De ez az, amiért érdemes oda menni. Az emberek miatt. Mert nem tájakban való gyönyörködésre, se nem történelmi emlékekben való vájkálásra csábít a város.
Az első meglepetés akkor érheti a turistát, amikor a repülőtérről a taxis nem a kért hotelhez szállítja. A mienk az nem jó hotel – magyarázza majd –, a belvárosban van, büdös, ez itt jobb. Feltehetően egy komájáé. Káromkodjunk egyet, akár magyarul is vagy angolul, ha jobban tetszik, de azért csak ragaszkodjunk a belvároshoz, ott zajlik az élet.
Ha a **** Radisson SAS hotelben szállunk meg, lövésünk sem lesz Ammanról. Már csak azért is hagyjuk ki. Szerencsére Köjál, meg ÁNTSZ nem nehezíti a vállalkozók sorsát, így sanszos, hogy találunk ingerküszöbünk feletti lepukkantságú hotelt, de hadd vessem közbe: csak ennek van értelme. Sem trópusi betegségektől, sem öngyilkos merényletektől nem kell tartanunk. Legfeljebb attól, hogy elgondolkozunk, van-e értelme a mi rohanó, pénzhajhász életmódunknak.
Ha hagyjuk magunkat kissé sodorni az ammani, az európainak homlok egyenest ellentmondó ritmussal, elképesztő élményben lesz részünk. De ne idegeskedjünk. Lehetőleg semmin. Tervet készíthetünk ugyan erre-arra, de legyünk flexibilisek. Különösen az idővel. Az araboknak az időhöz úgyis más a viszonyuk. Nekünk úgy tűnik, hogy mindig rengeteg van belőle. Japán stílusban (Ermitázs egy óra) nem lehet utazni a Közel-Keleten.
Ammanban az a szó hogy ronda, nem létezik. Ha használnánk, nem mennénk semmire, másnap csomagolnánk, és mennénk haza. A jelszó, bár kicsit giccsesen hangzik: a más. Márpedig ez a kulcsszó. Ott minden más. Minden másképp néz ki. Mások a boltok, mások az utcák, más a közlekedés, mást értenek olyan egyszerű kifejezés alatt is, mint taxi vagy busz. A taxi például több utast is felvesz, a buszok pedig akkor indulnak, ha teljesen megteltek. Menetrend nincs. A mozi is akkor kezdődik, amikor megtelt, vagy a gépész úgy gondolja, most már oké. Az érzéki jeleneteket persze kivágják.
Mindennek más az íze is. Más a kenyér persze, más a tej, de még a narancs is más meg a banán. És általában nagyon finom. Az utcai árusok étele nagyon olcsó és ízletes. Olyan ízt pedig, amit valaha is éreztél, úgysem lelsz egy ételben sem. Minden fűszeres, ízesített, a tea a kávé, a kenyér, a sajt. És minden arabul van,
így kétszer ritkán harapsz ugyanabba az ételbe. Ammanban tanúi lehetünk, hogy szippant be minket a város mássága, megváltoztatva minket is. Amit korábban kosznak láttunk, az csak kisebb rendetlenség, a lerobbant tárgyak antik műremekek, az emberek tolakodása pedig kíváncsiság. A bűz illat, a zaj, zene.
Európából nézve a Közel-Kelet egy tűzfészek, tele veszélyes összenőtt szemöldőkű arabbal. Csak annyit tennék hozzá, hogy Amerikából nézve Magyarország pedig balkáni állam. Szabadulj meg a sztereotípiáidtól.
