Elakadó lélegzettel figyelem ezt a törékeny, fiús külsejű lányt, amint odadobja lelkét a nézők elé. Maszkban van, mégis álarc nélkül áll elénk. A Csillag születik próbája után ülhetek le Gomes Martins Klaudiával beszélgetni, aki beszélgetés közben is pont annyira őszinte, mint a színpadon. „Ez a koreográfia a szerelemről szól – kezdi –, vannak hullámvölgyek, vannak mélypontok, de mégis ott a remény, hogy lesz a végén valaki, aki igazi társad lehet. Szerintem ez egy kapcsolat kulcsa. Hogy a társad legyen.”
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKlub Sajtóklub |
Végig a szemembe néz, miközben elmeséli az egész életét. Nem egy romantikus típus, az első randit sem a holdfényben andalogva képzeli el. Sokkal inkább vonzzák a spontán, vidám helyzetek. „A természetesség a lényeg, nem szeretem a kreált szituációkat. A táncom is erről szól.” Klaudia, vagy Gomes, ahogy a nagyközönség ismeri, a barátait arra biztatja, ne meneküljenek egy kapcsolatba csak azért, hogy szeressék őket. „Persze nekem is volt nagy szerelem az életemben. Nem olyan rég ért véget, és nem miattunk, hanem más okokból. Tudom, milyen az, amikor leszáll a rózsaszín köd. Nem is rózsaszín ködnek hívnám, inkább egy ájulási állapotnak. És utána van az elszakadás, ami pedig halálközeli élmény. Nagyon szélsőségesen tudok szeretni.” Ezt legjobb barátnője, Anikó is alátámasztja, akivel két évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy Caramel-koncerten. Anikó szerint Gomesre bármikor lehet számítani, nagyon megbízható ember, akivel kölcsönösen ugranak egymásért, ha baj van. „A Csillag születikben én vittem a válogatóra, és ott vagyok minden élő show-n. Én csináltam a testfestését, én festettem rá a motívumokat. Tényleg a fél karomat odaadnám érte. És biztos vagyok abban is, hogy meg fogja találni az igaz szerelem.”
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKlub Sajtóklub |
Mert Gomes jelenleg egyedülálló, és nem is titkolja, hogy hiányzik az életéből a szerelem. Vagy sokkal inkább a szenvedély. Bár sokszor megütötte már a bokáját, a 24 esztendős, veszprémi születésű félvér lány mégsem óvatosabb az idő múlásával. Úgy véli, az élet rendje, ha az ember földre kerül néha, ahogy az is, hogy mindig fel kell belőle állni. A fájdalmat pedig jól tűri, aminek legszembetűnőbb bizonyítéka a testét borító számtalan tetoválás. „Minden fontos eseményt az életemből a testemen hordozok. Ez egy friss darab, én vagyok, csak kicsit szebb lett, mint én” – mutatja a bal vállát díszítő motívumot mosolyogva. „És ez itt mellette Afrika esszenciája. Minden tetoválásom egy fontos élethelyzethez kötődik. A Caramellel született barátságunkat is nemrég pecsételtem meg, ami itt található a bal csuklómon. Ő olyan nekem, mint a második apukám. Caramel teljes mellszélességgel kiállt mellettem, ha szükség volt rá, és mindennel, amivel csak egy ember tud segíteni, segített.”
Tovább kutatva a tetoválásai között többször feltűnnek Afrika motívumai és térképe. Klaudia édesapja ugyanis angolai származású volt, a lánynak pedig fontosak a gyökerei. „Csak pici koromban jártam ott, mégis az afrikai vér nagyon erős bennem. Édesanyám német vérvonalával is ugyanez a helyzet. Kutatom a családfámat, keresem a gyökereimet. Amíg nem tudod, honnan jöttél, addig azt sem tudod, hova tartasz.” Döbbenetes, hogy 24 esztendeje alatt mekkora tehetséget adott, és mégis mi mindent vett el tőle az élet. Édesapját 12 éves korában a szívroham vitte el, édesanyját pedig néhány hónappal később tüdőrák miatt veszítette el. „Nagyon sok mindent nem tudok a szüleimről. Mivel meghaltak a nagyszüleim is, nem tudok hová nyúlni. Nem tudom kitől megkérdezni, milyen volt anyukám kiskorában. Apukámat például a diplomamunkájából ismerem, mert ott le kellett írnia, miért jött Magyarországra, honnan jött, mi történt vele.” Apró lábjegyzetek, bejegyzések az orvos-testépítő apuka határidőnaplójában. „Én egy nagy mackóra emlékszem, és arra, hogy a hóna alatt elfértem, ott aludtam. Akkor éreztem magam biztonságban. Néha még hallom édesanyám hangját. Persze engem is letaglóznak a rossz dolgok, amikor anyák napja van, és én nem tudok kinek készülni. 12 éve ezt az ünnepet egyedül élem meg. Mert muszáj, hogy érezzem azt a fájdalmat, hogy elveszítettem őt. De ha lemegy a nap, újra feltámadok, mint egy főnix.”
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKlub Sajtóklub |
Ezt barátnője is így látja. Anikó szerint azok miatt, amiken keresztülment, rengeteg érzelem, düh halmozódott fel benne. „Olyan érzelmek, amiket nem biztos, hogy szavakba tudna önteni, ezért használja a testét. Ezért is olyan erőteljesek a koreográfiái. Hihetetlen élni akarás és segíteni vágyás van benne. Jobbá akarja tenni ezt a világot. És sikerülni is fog neki, mert ő is egy harcos amazon, ezért van esélye arra is, hogy megnyerje a tehetségkutatót. Mert ő segíteni akar, és a hírnév által segíthet. Egy ember nem tud erőteljes előrelépést elérni, de nagyon jó szószóló, emiatt pedig nagyon jó csapatot tud összeszedni. A jóság hadseregét.”
Nevezhetnénk akár a szív hadseregének is. Gomes életét ugyanis egy szörnyű tény árnyékolja be: minden alkalommal, amikor színpadra áll, hogy adjon az embereknek, a saját életével játszik. A sors kegyetlen játéka által ugyanis pont a hatalmas, szerető szíve a leggyengébb. „Egyszer hat percre elmentem erről a világról. Szívbeteg vagyok, leállt a szívem, és beállt a klinikai halál állapota. Egy marék gyógyszert szedek, és igen, élet-halál kérdése, hogy táncolok. De tudom, hogy nincs mit veszítenem. Amíg boldogság tölt el a tánc miatt, addig csinálom. Senki nem tántorít el ettől, sem orvos, senki. Én akkor halnék meg, ha nem táncolhatnék. Ha pedig egyszer a színpadon szólít el a jóisten, akkor is boldogan megyek el.”
