Drága kis emberkéim!
Anyák napján engem ünnepeltek, pedig valójában ez a gyerekek ünnepe. Nélkületek nem lehetnék anya, nem tapasztalhattam volna meg mindazt a csodát, bosszúságot és örömet, amit nyújtottatok eddig nekem. Olyan apró, ám felejthetetlen élményeket kapok tőletek mindennap, amiktől csordultig telik a szívem szeretettel. Ezek az apróságok adnak erőt és kitartást, hogy arra törekedjek, hogy egyre jobb anyukátok legyek.
Amikor megragadjátok a kezem, felnéztek, és rám mosolyogtok.
Ilyenkor legszívesebben kifulladásig ölelnélek titeket magamhoz. Persze nem teszem, nem akarlak elijeszteni, nemsokára eljön az idő úgyis, amikor már ciki lesz kézen fogva sétálni velem.
Ahogy hozzátok a kedvenc könyveteket.
Nem nagyon van annál édesebb, mint amikor egy hároméves kis fenék tolat felém, hogy elhelyezkedjen, és a kezembe nyomjon a gazdája egy mesekönyvet, felszólítva az olvasásra. Nyolcmilliószor is hajlandó vagyok felolvasni a Boribon meséit, ha ezt szeretnétek.
„Büszke vagyok rá, hogy ti vagytok a gyerekeim.” (Képünk illusztráció – Fotó: Kallos Bea)
Amikor az ölemben akartok elaludni.
Bár már nem vagytok pici babák, néha még mindig eszetekbe jut, milyen volt összebújva elaludni és befészkelitek magatokat az ölembe, hogy ringassalak el, mint régen. Ilyenkor beszívom a hajatok illatát és megtelik a szívem hálával, hogy az anyukátok lehetek.
Amikor később ébredtek reggel, mint én.
Csak ülök a konyhában, iszom a kávémat és azon tűnődöm, mivel lepjelek meg titeket reggelire. Ülök, és hálát adok az égnek, hogy három csodálatos, okos és néha sokáig alvó gyerekem van.
Az az igazság, hogy az anyaság néha nagyon nehéz. Vannak napok, amikor nem akarok kikelni az ágyból, és legszívesebben csak sorozatokat néznék egész nap. Nem vagyok tökéletes anyuka, de mindennap megpróbálom, hogy a tőlem telhető legjobb anyát kihozzam magamból. Nem kell ajándék anyák napján, ti vagytok az én ajándékom (jó, talán egy erős kávét elfogadok, maximum). Büszke vagyok rá, hogy ti vagytok a gyerekeim.
