Össze se tudom számolni, hogy a PCOS-diagnózisom előtt hány orvosnál jártam. Ellentétben a 20 éves Lucy Graingerrel, akinek hét éven keresztül ignorálták orvosai a fájdalmait, engem a legtöbb helyen komolyan vettek annyira, hogy legalább megvizsgáljanak. De nem mindenhol. Sosem felejtem el, volt olyan orvos, aki miután megtudta, hogy azzal a problémával keresem, hogy nem menstruálok, és nem terhesség miatt, azzal próbált hazazavarni, hogy „nyár van, ilyenkor tök normális, ha kimarad egy-két vérzés”.
Szerintem meg egyáltalán nem volt tök normális, és néhány nappal később, mikor egy következő orvos, akihez azóta is járok, 5×7 centis, vagyis egy öklömnyi cisztát talált az egyik petefészkemen, szívem szerint visszamentem volna hozzá az ultrahangképpel, hogy jól leüvöltsem a fejét. És nem azért, mert nekem ettől bármivel is jobb lett volna, hanem azért, hogy egy következő lányt ugyanezzel vagy hasonló problémával kezeljen már normálisan.
Nem tudom, szerencsésnek minősülök-e azzal, hogy a PCO-szindrómámhoz fájdalom tényleg csak ritkán társul, igaz, amikor igen, akkor csillagokat látok. Velem ellentétben Lucynek a fájdalom egy ponton túl mindennapos élménnyé vált, és sokszor olyan erős volt, hogy még az ágyból sem tudott kikelni miatta. A brit Metro című lapnak elmondta, a panaszai hét évvel ezelőtt kezdődtek, és nagyjából ugyanennyi ideje szeretne megszabadulni is tőlük. Eddig hiába.
Kép forrása: metro.co.uk
Lucy megtippelni sem tudná, hány orvosnál járt az elmúlt években a kínzó tünetek miatt, amit leginkább egy késszúráshoz tudna hasonlítani. „Az maradt meg az elmúlt hét évből, hogy folyton orvosnál vagyok. Meg az, hogy mikor elmondom a panaszaimat, az orvosok legyintenek, majd hazaküldenek azzal, hogy el fog múlni.” A fiatal nő konkrétan emlékszik arra az esetre, mikor mentőt kellett hívni hozzá, annyira rosszul lett az egyetemen. „Amikor a mentőorvosnak elmondtam, mi a bajom, közölte, hogy őrült vagyok, és hogy jó lenne, ha a befejezném a hisztit.”
A fiatal lány az állandó fájdalomtól és a rengeteg elutasítástól lassan mély depresszióba zuhant, ez csak tovább rontott a helyzetét. Tavaly decemberben végül nem látott más megoldást a problémára, mint hogy kioltsa az életét. Az öngyilkossági kísérlete szerencsére nem sikerült, még idejében kórházba került ahhoz, hogy megmenthessék az életét. Miután kiengedték, édesanyja tanácsára háziorvost váltott, aki beutalta őt egy magánkórházba.
Kép forrása: metro.co.uk
És Lucy története innentől kezdve pozitív fordulatot vett. Az új orvosa rengeteg vizsgálatot kért, melyek hamar kiderítették, hogy a fiatal lány PCO-szindrómában és endometriózisban szenved. Februárban egy több mint három órás, laparoszkópos műtéten esett át, aminek nem titkolt célja az volt, hogy csillapítsa Lucy fájdalmát és javítsa az életminőségét. Lucy azt mondja, a tünetei azóta sokat javultak, ő pedig most egyetemeken és gimnáziumokban tart előadásokat, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, amit előszeretettel söpörnek a szőnyeg alá.
Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!
