 |
Így ápold a lábad nyáron! |
A lábgomba igazi civilizációs betegség, ráadásul sokkal elterjedtebb, mint hinnénk: a világon 25-30 százaléknyi érintettel számolhatunk, hazánkban pedig minden második ember tapasztalja meg a gombásodás tüneteit élete során legalább egyszer. A lábgombától tulajdonképpen senki nincs teljesen védve (bár vannak olyanok, akik kevésbé hajlamosak a fertőzésekre), így bármilyen óvatosak vagyunk, nálunk is kialakulhat a lábon vagy a körmökön gombás fertőzés.
A kalapos nem fertőző!
A gombáknak több százezer fajtája ismert: az ehető vargányától a mérgező galócán át egészen azokig a szabad szemmel nem is látható apró élőlényekig, melyek a földön, a talajban, a ruhánkon vagy éppen a bőrünkön, a szervezetünkben élnek. Betegséget okozó gombából mintegy 150 olyan fajta van, amely az emberre is veszélyes, de ezek nagy része szerencsére igen ritka. A kórokozó gombákat a mikrobiológusok három fő csoportra osztják: a sarjadzógombákra, a penészgombákra és a bőrön megtelepedő úgynevezett dermatofitonokra. Az utóbbiak a hajon, a bőrön és a körmökön jelentkező gombák, nem terjednek mélyebbre a szervezet szöveteiben.
Leggyakrabban úgy kaphatjuk el őket, hogy már fertőzött tárgyakkal érintkezünk. Nagyszerűen megélnek ruhákon, textíliákon, törülközőkön, cipők belsejében, csempén, kozmetikai eszközökön, zuhanyzók és kádak belsejében. Ezek okozzák a lábgombás esetek legnagyobb részét. A sarjadzógombák szintén a bőrön és körmökön nőnek. Általában minden ember szervezetében megtalálhatók, ám bizonyos esetekben – így betegség, antibiotikumszedés vagy fogamzásgátló hatására – elszaporodhatnak. A nondermatofit gombák – azaz a penészgombák – nem élnek meg a bőrön, és általában nem is terjednek át egyik emberről a másikra.
Sajnos a gombák mindhárom formája rendkívül alkalmazkodó és könnyen terjed akár testnedvekkel is, így a gombás megbetegedések ritkán korlátozódnak egyetlen szervre. Ha valaki észleli magán a fertőzést, tanácsos az egész testre kiterjedő vizsgálatot végezni, nem jelentkezett-e másutt is a megbetegedés.
Lehet, hogy lábgombám van?
A gombafertőzés leggyakrabban a lábujjak közötti részt, a köröm alatti területet, a körömágyat és magát a körmöt érinti. Súlyosabb esetben a fertőzés átterjedhet a talpra, illetve a talp oldalsó részére, ha pedig kezeletlenül hagyják, akkor egyéb testtájakra is.
A gombás fertőzés tünetei az enyhe kipirosodástól, hámlástól a fájdalmas, viszkető kiütéseken át a nedvedző, mélyen berepedt, baktériumokkal felülfertőzött sebekig terjedhetnek. A lábujjak közül induló fertőzés pikkelyességgel, repedezettséggel, szárazsággal és viszketéssel jár együtt. A talpon száraz, pikkelyes hámlás, illetve gyulladt, vörös bőr formájában jelentkezik, időnként nagyobb, vízhólyagszerű elváltozással indul a gombásodás. A körömgomba tünetei a köröm megvastagodása, tejfehérré vagy sárgás színűvé változása, esetleg töredezővé válása, behasadása; a köröm akár el is válhat a lábujjtól. Ha sarjadzógombák okozzák, akkor a fertőzés a körömágy felől indul, ha pedig fonalas gombák, akkor a köröm a felső része felől sárgásan elszíneződik, megvastagodik. A penészgombák okozta fertőzés sötét elszíneződéssel jár együtt. A dermatofiton fertőzés a körmöt magát és a köröm alatti bőrt egyaránt érinti. Ennek tünetei a sárga színű csíkok a körmön, illetve a bőrön; a felgyülemlett, morzsalékos megvastagodott bőr és körömdarabkák a köröm alatt; elszíneződött, megvastagodott köröm, mely egyre jobban eltávolodik a bőrtől; a bőr töredezetté, repedezetté válása.
Vigyázat, gombaveszély!
A gombák a meleg, nedves, párás helyeken érzik jól magukat, éppen ezért az olcsó, műbőrből készült cipők, a nejlonharisnyák, a rendszeres fitneszterem-látogatás, a fürdő- és wellnesskultúra terjedése egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre többen szenvednek a lábgombától.
A betegségek közül azok tesznek hajlamosabbá a lábgombásodásra, melyeknél a szervezet vérkeringése romlik, amelyek fokozott verejtékezéssel járnak, illetve amelyek következményeként legyengül az immunrendszer. Kiemelten veszélyeztetettek a cukorbetegek, hiszen az ő bőrük az átlagosnál sokkal sérülékenyebb. Mivel a fájdalomérzetük is csökken, a lábat érő irritáció vagy apró sérülés sokáig észrevétlen is maradhat. Az érzészavarok miatt a cukorbetegek testsúlya másként oszlik el a talpon, mint az egészségeseknél, így egyes felületein a túlterhelődés miatt bőrkeményedések alakulhatnak ki. Ezek berepedése sérülésekhez vezethet, utat nyitva a külső kórokozók behatolásának.
A túlsúllyal rendelkezők esetében szinte bárhol kialakulhatnak fertőzött bőrterületek: a nyak redőitől kezdve a mellek alatt, a hónaljnál, a has alatt, a comb tövében, a lábujjak között; ezek a területek könnyen kidörzsölődnek, az apró sérülések pedig hozzájárulhatnak a gombásodás megjelenéséhez. A nagyobb testsúly ráadásul fokozott izzadási hajlammal jár együtt, így minden feltétel adott a gombák szaporodása számára.
Előzzük meg!
A megelőzés otthon kezdődik: körmeink legyenek rendezettek, rövidre vágottak, tisztán tartottak. Ha gyakran járunk uszodába vagy sportolni, akkor érdemes megelőzésként hetente egyszer gombaellenes krémet használni (még akkor is, ha nem vagyunk fertőzöttek).
Mezítláb lenni ugyan nagyon egészséges, de csak a saját kertünkben, otthonunkban, és ott is csak akkor, ha tudjuk, a családtagjaink közül senkinek nincs gombás fertőzése. Strandra, uszodába vegyünk olyan papucsot, mely jól szellőzik, kellően bő, műanyagból készült, és amiben a zuhany alá is be tudunk állni. Ezt a papucsot ne adjuk kölcsön másnak, és időnként forró, fertőtlenítőszeres vízzel mossuk ki!
Az uszodába, strandra mindig a saját törülközőnket vigyük, és ezt se adjuk kölcsön senkinek! A gombásodásért felelős kórokozók ugyanis a textíliákon is megtelepedhetnek! Ezeket a törülközőket lehetőleg csak strandoláshoz használjuk, és ha hazaértünk, mossuk ki őket 60 fokos vízben.
Fürdés, illetve zuhanyozás után mindig gondosan töröljük szárazra a lábunkat, különös tekintettel a lábujjak közére. Fürdőzés után azonnal zuhanyozzunk le, és öltözzünk át száraz ruhába (akár egy másik fürdőruhába), hiszen a nyirkos, műszálas fürdőruha a nyári melegben hamar befülledhet, és a testhajlatokban legalább olyan könnyen megtelepednek a kórokozók, mint a lábon.
A sötét, izzadtságtól nyirkos, meleg, zárt, rosszul szellőző sportcipők belsejében szívesen megtelepszik a gomba: ennek következménye az úgynevezett atlétaláb, azaz a lábfej és a talp bőrének hámlása. Megelőzéséhez megfelelő cipőt kell választani: ezen egyáltalán nem érdemes spórolni, sőt ha tehetjük, két sportcipőt rendszeresítsünk, és ezeket cserélgessük! A jó cipő elég szoros ahhoz, hogy tartsa
a bokát, de elég bő ahhoz, hogy szellőzzön benne a láb. A kórokozók, így a gombák támadását is megkönnyítik a bőrsérülések: az a cipő biztosan nem megfelelő, mely feltöri, kidörzsöli a lábat.
A próbánál olyan zokni legyen rajtunk, melyben később sportolni fogunk, ez ugyanis akár félszámnyi méretkülönbséget is jelenthet! Zokniból válasszunk puha, nedvszívó, természetes anyagból készült darabokat, lehetőleg varrás nélkülit. Cseréljük gyakran a zoknit – naponta akár többször is –, különösen ha izzadékonyak vagyunk. A láb túlzott izzadását púder, hintőpor használatával is megelőzhetjük!
Kezeljük megfelelően
A gombás fertőzések nagyobb része a gyógyszertárakban vény nélkül kapható gombaellenes szerekkel (krémekkel, spray-kel, ecsetelő szerekkel, hintőporral) általában hatékonyan gyógyítható, ám ezek használatának megkezdése előtt is érdemes kikérni az orvos vagy a gyógyszerész tanácsát. A különböző fertőzések ugyanis más-más típusú kezelést igényelnek.
A vény nélkül kapható szereket a tisztálkodás után gondosan szárazra törölt bőrfelületen, naponta kétszer kell alkalmazni. A gyógyulást gyorsítja, ha a lábujjakat gézcsíkokkal elválasztják egymástól. A kezelés időtartama a fertőzés súlyosságától, illetve a választott szertől függ, de fontos tudnivaló, hogy a tünetek elmúlta után is alkalmazni kell a gombaellenes szereket (legalább három-négy hétig), mivel ha túl korán hagyják abba a kezelést, a fertőzés könnyen kiújulhat.
Ha a gombás fertőzés már a körömre is kiterjed, nem várható gyors gyógyulás: a megbetegedett köröm csak az új növekedésének ütemében tehető gombamentessé, így akár 7-8 hónapig is eltarthat, míg „lenő”.
A bőr- és körömgombásodás önmagától soha nem gyógyul meg, sőt idővel a fertőzés nagyobb területekre, más testrészekre is átterjedhet, súlyos szövődmények forrása lehet. Minél nagyobb területet érint, annál nehezebb kezelni, és annál több betegség okozója, súlyosbítója lehet. Ráadásul ha nem vagyunk elővigyázatosak, másokat is megfertőzhetünk!
5+1 tipp lábgomba ellen
- A lábgombásodást könnyen össze lehet téveszteni más bőrbetegségekkel: ekcémával, pszoriázissal vagy egyszerű kozmetikai problémákkal (például azzal, ha valakinek a szokásosnál vastagabb, erősebb a körme).
- A túlzásba vitt tisztálkodás, a bőr természetes védekező rétegének gyengítése, a nem megfelelő mosakodási szokások is fokozhatják a láb gombás fertőzéseinek megjelenését!
- Nemcsak betegség, kóros állapot lehet rizikófaktor, hanem valamely egészséges, átmeneti időszak is. Így például a megnövekedett súly, illetve a hormonális változások miatt a várandósoknak is oda kell figyelniük a bőrgombásodás megelőzésére. Nőknél a menopauzát megelőző időszak növeli a fertőzés esélyét, mert igen gyakran hőhullámokkal, fokozott izzadással jár együtt.
- A gombás bőr általában nagyon viszket, érzékennyé válik, ám az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk, hogy hidratáló vagy nyugtató krémmel kenegetjük. Azzal, hogy extra nedvességet juttatunk a bőrbe, csak még jobban felgyorsítjuk a gombák szaporodását.
- Semmilyen lábápoló eszközt, így körömvágót, reszelőt vagy ollót se osszuk meg másokkal, mindenkinek legyen saját készlete! A körömápoló holmikat sem árt havonta fertőtleníteni.
+1 Évente legalább kétszer érdemes felkeresni egy pedikűröst, aki szakértelmével segíthet a megfelelő lábápolásban. A bőrkeményedések, vízhólyagok és tyúkszemek, a benőtt vagy betöredezett köröm (illetve ezek nem megfelelő kezelése) ugyanis fogékonyabbá teheti a lábat a fertőzésekre.
