| Tudj meg mindent a lelkedről a Nők Lapja Psziché oldalán! |
„Neurológiai kutatások alapján tudjuk, hogy az agyban ilyenkor megnő a dopamin nevű idegi ingerületátvivő anyag szintje, ami a szerelem érzését erősíti – tudtuk meg Tari Annamária pszichológustól. – Emellett a vazopresszin és az oxitocin hormonok termelődése is kiváltja a békesség és az összetartozás érzését, ami a kötődéshez szükséges. Optimális esetben a szerelmes ember személyisége nem változik meg, csak az érzései lesznek felfokozottak, melyek háttérbe szorítják a realitást, és euforikus állapotot idéznek elő.”
Amíg kölcsönös a vonzalom, addig nincs probléma. Ám abban a pillanatban, amint az egyik fél érzései gyengülnek, és emiatt kiszáll a kapcsolatból, komoly válsághelyzet alakulhat ki. Az öngyilkosság és a bántalmazás gondolata, kísérlete is előfordulhat ilyenkor.
„Az ilyen érzelmi reakciók karakterfüggők – mondja a szakember –, és nem a szerelem érzésén múlnak, hanem az illető veszteséghez való érzelmi viszonyán, a szeretetre való törekvésén és kötődési képességén. Fontos a tudattalan idealizálás és a realitás kapcsolatát felismerni, mert aki azt érzi, a tökéletes partnert veszítette el, hajlamosabb lesz pótolhatatlannak vélni őt. Minden veszteség egyfajta gyászreakció, amit fel kell tudni dolgozni, és ebben kulcsszerepük van azoknak az érzelmeknek, amelyeket gyerekkorunkból hozunk. Veszélyeztetett helyzetben azok a társfüggő emberek vannak, akik párjuktól a realitáson túlmutató támaszt és biztonságot várnak. Hiszen ha elhagyják őket, azt a teljes összeomlás fenyegető érzésével élik meg.”
Sajnos a szakítás pillanatában alkalmazható fájdalomcsillapító recept és pirula nem létezik. Az önismeret fejlesztésével, pszichoterápiás kezelésekkel azonban kordában tarthatjuk dühkitöréseinket, és megtanulhatjuk, hogyan maradjunk minden körülmény között a realitás talaján.
