Milyen a mi kapcsolatunk?

– Sokszor mondtam, hogy segíts többet otthon, és néha gyere el korábban a munkahelyedről, hogy ne mindig én rohanjak az óvodába. Azt is gyakran emlegettem, hogy soha nem beszélgetünk, és a szabadidőnk abból áll, hogy te meccset nézel. Nem bírom így tovább – mondja feldúltan a 39 éves Ágnes, mire a férje sértetten néz a vele szemben ülő családterapeutákra. – Megállás nélkül dolgozom, nem csalom meg a feleségemet, még erre a terápiára is eljöttem, pedig szerintem nincs rá szükségünk. Normálisan élünk, mint bármelyik házaspár. – Nem veszed észre, hogy nagy a baj? Hogy éjszakákon át sírok, és a válás gondolatával foglakozom? – kérdezi Ágnes. – Nem – feleli a férfi őszinte csodálkozással.

A családterápiával foglalkozó szakemberek gyakran tapasztalják, hogy a pár egyik tagja nem veszi észre, hogy a társa rosszul érzi magát. Nem figyel a jelekre, komolytalan morgolódásként fogja fel a másik kesergéseit, veszekedését. Nem arról van szó, hogy az egyik fél bűnös, a másik pedig hibátlan, de arról igen, hogy megelőzhetnék a krízist, ha képesek volnának megállni egy pillanatra, hogy megbeszéljék, hol tartanak. Valamennyiünk kapcsolatában vannak olyan jól elkülöníthető területek, amelyekre különösen kell figyelnünk, mert ha nem törődünk velük, egyre gyűlnek a lelki sebek. Aztán pedig elmérgesedhetnek.

Az én anyám és a te anyád

– Nagyon sok pár életében okoz komoly konfliktust az eredeti családjuk, a háttérben álló idősödő szülők. Ha a fiatalok nem képesek leválni róluk, akkor nem tudják kialakítani az önálló életvitelüket. Számtalan ütközés forrása lehet, ha mindketten a saját szüleik mintái szerint élnek. Kevesen beszélik meg, hogy milyen (néha nem is tudatos) képük van a családról, az anyaságról vagy az apa szerepéről – magyarázza Horváth Magda családterapeuta.

A 37 éves Marietta kezdetben tökéletesnek tartotta a házasságát. Mindketten dolgoztak, nagy társaság vette őket körül, jó programok, remek bulik. Ám amikor négy évvel ezelőtt megszületett a gyerekük, a férje megváltozott. – Eleinte csak megjegyzéseket tett, ha nem volt otthon rend, és nem vártam meleg étellel, később már kiabált is. „Más nők a gyes ideje alatt rendben tartják az otthonukat, a gyereküket és a férjüket!” „Anyámnál soha nem volt kupleráj!” Annyira eldurvultak a vitáink, hogy válni akartam. Aztán utolsó mentsvárként igénybe vettük egy szakember segítségét, akivel kiderítettük, hogy a gyökeresen eltérő családi mintáink okozzák a bajt. Engem egyedül nevelt a társaságkedvelő, értelmiségi anyám, a férjem feudális családban nőtt fel. Az eleinte lezser párom a gyerekünk születésekor olyan domináns családfővé akart válni, mint az apja, tőlem pedig azt várta, hogy szolga-anya legyek, mint szegény anyósom. Beszélgetések során alakítottunk ki egy olyan életrendet és munkamegosztást, amely sem anyámra, sem az ő családjára nem jellemező. Amelyik a miénk.

Van kedved ölelni?

Radnai Gábor családterapeuta,gyermekpszichológus

Radnai Gábor családterapeuta és gyermekpszichológus szerint megdöbbentően sok pár éli úgy az életét, hogy az intimitás, a szexualitás nem része a hétköznapjaiknak. Az esetek többségében nem is beszélnek erről, általában úgy gondolják, hogy most nincs szex, de majd holnap… – Találkoztam olyan harmincas párral, akik évek óta nem éltek szexuális életet, miközben a pénzügyi helyzetük biztonságos volt, a gyereküket is jól nevelték. Csakhogy az ilyen együttélés nem házasság, hanem nevelésre szakosodott kft., amelyik azonnal felborul, ha az egyik fél talál valakit, akivel örömteli a szex. Egyébként az intimitás, a simogatás, a nevetés, a jó beszélgetés éppolyan fontos egy kapcsolatban, mint a szex.

– A lányunk születése után gyakorlatilag megszűnt közöttük az érintés – meséli a 45 éves Vera. – Én megszállott anya lettem, közben a férjem nem kedveskedett, nem dicsért, de az ágyban nyomult. Én fáradt voltam, hárítottam. Ha egyszer-egyszer mégis célt ért, alig vártam, hogy vége legyen. Tavaly nyáron a nővérem, aki Németországba ment férjhez, meghívta a kislányunkat egy hónapra. Jót tett velünk! Iszonyatos veszekedések és ordítozások közepette tisztáztuk a helyzetünket. A férjem szexszel akarta rendbe hozni a kapcsolatunkat, én viszont gyengédségre vágytam, mert számomra akkor jó a szex, ha nem azt érzem, hogy ő „használ”, hanem azt, hogy szeret.

Jól érzed magad velem?

Furcsa módon a feltöltődésre való csekélyke szabadidőnk is számtalan konfliktust szül. Az egyik fél akkor boldog, ha minden percét a párjával töltheti, a másik szeretne néha elvonulni. Nem azért, mert nem szereti a társát, de olyan a személyisége vagy a munkája, hogy szüksége van egyedüllétre. – Nincs szabály. Nem lehet megmondani, hogy a szabadidőnk hány százalékát töltsük együtt, a párok maguk döntenek a mindkettőjüknek elfogadható arányokról – jelenti ki Horváth Magdolna. – Ám arra érdemes figyelni, hogy legyenek olyan tevékenységek, programok, amelyek közös élményt jelentenek! Nem baj, ha a férfi sportol, közben a felesége a barátnőivel találkozik, de az nem vezet jóra, ha teljesen elkülönül a baráti társaságuk.

A 62 éves Sára éveken át rossznak tartotta a házasságát. Mindketten ügyvédként dolgoztak, tele voltak feszültséggel, az életük a munkáról és a gyerekeikről szólt. Ma mégis ragyogva mesél az életükről. – Kirepültek a gyerekek, a nagy lakást kisebbre cseréltük, így vehettünk egy házat a Tiszánál. Már reggel hétkor a folyóparton üldögélünk, és horgászunk. Csodálatos összhangban élvezzük a csendet! Este pedig kocogunk. Most jöttem rá, hogy jól választottam, hiszen okos, remek humorú pasas a férjem, aki egy hajnali horgászatkor csöndesen közölte velem, hogy én vagyok az egyetlen fontos eleme az életének.

Én nevelek? Mi nevelünk?

– Regényeket írhatnánk arról, hogy egy pár életében mennyi konfliktust hordoz a gyerek – mondja Radnai Gábor. – Anya és apa nem nevelhet egyformán – más a szerepük, más mintát mutatnak –, mégis együtt, következetes egyetértésben kell felállítaniuk a szabályokat, amelyek biztonságot jelentenek a gyerek számára. A nevelés során az a legfontosabb hogy ő soha ne legyen részese a szülők hatalmi harcának! Nem szabad bevonni a konfliktusainkba, hogy döntésre kényszerüljön: „apa vagy anya koalíciójába tartozom-e…”

Ez utóbbi állítást egy híres családterápiás kísérlet is igazolja, amelynek főszereplője egy cukorbeteg testvérpár. Az egyikük állapotát kiválóan szabályozták az orvosok, a másik folyamatos életveszélyben volt, mert nem tudták „beállítani a cukrát”. Egy olasz családterapeuta fel akarta tárni a jelenség okait, tehát lehetővé tette a rendelőjében, hogy a gyerekek egy detektívtükör mögül figyelhessék a szüleik feszültséggel teli beszélgetését. Egy óra múlva behívta a gyerekeket, mire a szülők – a megszokott rituálénak megfelelően – azonnal bevonták a nagyobb lányt a vitájukba. Természetesen annak a gyereknek volt beállíthatatlan a cukra, akit mindkét szülő fel akart használni az igaza bizonyítására. A kislány testi és egyéb pszichoszomatikus betegségekkel reagált az elviselhetetlen szerepre.

Ki a pénzügyminiszter?

Horváth Magdolna

– Szinte minden kapcsolatban az egyik fél a családi kasszakulcs őrzője, ami nem baj, ha erről közösen döntöttek – mondja Horváth Magdolna. – Az is általános, hogy kisebb összegekről önállóan döntenek, de a nagyobb horderejű ügyekben már együtt. Ám az utóbbi időben sok olyan párral találkoztam, akiknél a pénzügyi viták csúnyán elfajultak. „Ki keres többet?” „Ki a hibás a pénztelenségért?” Ki pazarol? Ezek a konfliktusok általában nem a pénzről szólnak, inkább arról, hogy ki a főnök.

– A kapcsolatunk megromlásában nagy szerepet játszik a pénz – meséli a 29 éves Márta. – Én szeretek vásárolgatni, leginkább turkálókban és piacokon. Soha nem költök sokat, a párom mégis őrjöng. Ő elviselhetetlenül precíz, táblázatokat gyárt az anyagi helyzetünkről. Anyám szerint ezt meg kell becsülni, én viszont rosszul vagyok. Legutóbb azért vett szeletelőgépet, hogy hajszálvékonyra vághassa a szalámit meg a sajtot, és így lassabban fogy el. Nemrégiben úgy felháborodtam, amikor egy buliba olcsó „kocsis bort” vittünk – ő vásárolta –, hogy javasoltam, legyünk külön kasszán. Mire a párom kiborult: „Szeretlek, és a közös jövőnk miatt spórolok!” Én is szeretem, de nem tudom, milyen lesz a jövő.

 
(Párkapcsolati sorozatunkat folytatjuk. A jövő hét témája: Tegyünk érte, hogy jobb legyen! Főként az időhiány miatt kialakult problémákra szeretnénk megoldási javaslatokat adni.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Mészáros Árpád Zsolt
• Paleolit receptek 
  
• Nem kívánt babák az inkubátorban  
• Politikusok és a szex
• Így dolgozom én a strandon!
• Milyen a mi kapcsolatunk?
• Nyári nagymamák

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!