A nagymamám, Wilma meglehetősen nehéz időszakon van túl: két éve tüdőrákkal diagnosztizálták, és a gyógyulása érdekében az orvosoknak el kellett távolítaniuk a tüdejének egy részét. De ezzel nem ért véget a kálváriája. Fél évvel később az egyik kontrollvizsgálat során kiderült, hogy mellrákja van. Két, egymástól független rákbetegség egy éven belül, persze hogy mindannyiunkat megviselt.
Wilma unokája, a 24 éves Darrien Middleton így kezdte a Love What Matters oldalán közzétett írását, amely szeretett nagymamája és a szomszédban élő hétéves kisfiú barátságáról szól. A fiatal nő a posztban elárulja, mióta diagnosztizálták, a nagymamája rengeteg időt tölt a háza előtti verandán. „Nézelődik, élvezi a friss levegőt, és rendszeresen beszélget a szomszédokkal.”
Darrien, aki ápolónőként éjszakai műszakban dolgozik a közeli kórházban, azt mondja, a munkája miatt az utóbbi időben nehezen tudta megoldani, hogy rendszeresen látogassa nagymamáját, pedig mindennél jobban szerette volna. „Szerencsére megnyugtat a tudat, hogy igazából sosincs egyedül. Még egyetlenegyszer se érkeztem úgy hozzá, hogy ne lett volna nála valamelyik szomszédunk.”
A fiatal nő elárulta, az utóbbi időben egy hétéves kisfiú, Caleb tölti a legtöbb időt nagymamájával. Wilma szerint van, hogy a fiúcska napjában ötször is bekukkant hozzá, csak hogy meggyőződjön, minden a legnagyobb rendben van vele. „A kis barátja még arról is gondoskodik, hogy vidáman ébredjen a délutáni csendes pihenőjéből” – írta Darrien.
„Mondanom se kell, a nagymamám teljesen odáig van a kisfiúért, nehéz is szavakba önteni a kettejük közt lévő erős köteléket. Pedig Caleb nem származik tehetős családból, ezt bárki meg tudja mondani, aki csak ránéz, ennek ellenére tele van szeretettel, és bárki arcára mosolyt csal néhány pillanat alatt. Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok neki azért, hogy sokszor helyettem is társasága a nagymamámnak.”
A megható posztból kiderült az is, hogy Wilma a napokban újabb, 30 körös sugárterápiát kap majd a betegsége miatt. „Azért osztottam meg a nagymamám és Caleb történetét, mert példaértékűnek tartom a barátságukat ebben a világban, ahol napi szinten ömlik ránk a fájdalom és a gyűlölet. Ők félretettek mindent: a kort, a nemet, a bőrszínt, és szeretik egymást függetlenül attól, hogy a többiek mit művelnek körülöttük.”
