Magyarországon komoly hagyományai vannak a nők cseszegetésének és bűnbakká tételének azért, mert dicső népünk nem szaporodik a kívánt ütemben. Magyarul: fogyunk rendesen, és sokak szerint erről a karrierista nők tehetnek, meg a „szinglidivat”, és ha lehetőség volna rá, akkor Bridget Jones felgyújtott tetemét már rég behintették volna sóval. (Persze úgy nem lett volna lehetősége a harmadik részben végül gyereket szülni, de ez már más lapra tartozik.) Amikor már eljutottunk odáig, hogy fásultan vegyünk tudomásul minden egyes újabb politikusi, közszereplői megnyilatkozást arról, hogy miért nem szülnek a magyar nők, és miért kellene szülniük, hirtelen derűs tavaszi szellőként értek el minket Böjte Csaba kritikus szavai, aki a változatosság kedvéért nem a nőket, hanem a férfiakat vette elő, és jól beolvasott a gyermektelen semmirekellőknek. Akinek esetleg kimaradt a hír, nem olvashat tovább anélkül, hogy pontosan idéznénk a ferences szerzetes szavait:
Kedves férfiak, mikor a feleségetek szül, akkor nem csak egy gyermek születik, hanem egy édesanya, egy édesapa is! Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetben te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!
Szóval Böjte Csaba szavait idézve mi is kérdezzük: mire vársz, te magyar férfi?
Nőre vár a magyar férfi
Az általam megkérdezett negyven alatti, de már huszonnyolc feletti férfiak szavaiból Böjte Csaba számára szomorú jövőkép látszik kibontakozni. A legtöbben ugyanis nem a politikára, nem a rossz anyagi helyzetre vagy a lakások elszállt áraira panaszkodtak (bár ezekre is volt példa), vagyis nem olyan dolgokra, amikre egy kormányzat a törvények és a gazdaság révén hatni tud, hanem nemes egyszerűséggel a nőkre. Igen, végül megint ugyanott kötöttünk ki: a nők tehetnek róla. Vagy azért, mert nincsenek, vagy azért, mert vannak, de nem olyanok. Jellemzően azok a pasik, akik még nem találták meg az igazit, nem igazán agyalnak sokat az apaságon és a gyerekvállaláson, inkább arra gyúrnak, hogy valahogy összejöjjenek az álomnővel, és arra gondolnak, hogyha meglesz az álomcsaj, azzal úgyis együtt jár majd a gyerekvállalási kedv is. Persze vannak olyanok is, akik feladták.
Egyik kapcsolatból a másikba ugráltam az elmúlt tíz évben, egyik szarabb volt, mint a másik. Belefáradtam. Azt hiszem, jobb nekem egyedül. Gyerek? Ne viccelj! Ahhoz kéne egy normális nő is
– magyarázza a 38 éves Miki.
De mi van azokkal, akiknek van barátnőjük, még sincs gyerek? Ők vagy nem érzik úgy, hogy a jelenlegi párjukkal szívesen vállalnának közösen gyereket, vagy…
Még élni szeretnének
Elterjedt nézet, hogy ha egy férfinak gyereke születik, az a régi formájában megszűnik létezni, vagyis a barátai szemében meghal egy kicsit (persze pár év múlva feltámadhat, de az rohadt sok idő). A gyermektelen negyven alattiak egy része riadtan látja gyereket vállalt barátai táskás szemeit, és azt, hogy rendszeresen hiányoznak a hétvégi baráti összejövetelekről. Ez megkongatja bennük a vészharangot: biztos, hogy én is ezt akarom? Francnak van kedve szaros pelenkát cserélni hajnalban, ha ebben az idősávban bulizni is lehet a belvárosban, igaz?
A gyerekkel minden olyan véglegesnek tűnik, még a házasságnál is véglegesebbnek: tényleg ennyi az élet? Nincs több nő, van viszont felelősség, méghozzá nem kevés.
Felelősség, te rémálom
Miután egyre kijjebb tolódik az első állás megszerzése, a szülőktől való különköltözés és az úgynevezett felnőtt lét, ezzel párhuzamosan távolabb kerül az is, hogy első körben felelősséget vállaljunk egyáltalán saját magunkért, a saját tetteinkért és a saját megélhetésünkért.
Azért egy gyerek mégsem olyan, mint egy kiskutya, ami ha nem tetszik, akkor a legrosszabb esetben lepasszolom anyuéknak vagy beadom a menhelyre
– magyarázza a 34 éves Tamás, aki épp a Németországba költözését készíti elő a barátnőjével, és úgy érzi, ha már lenne gyerekük, ez a döntés is sokkal nehezebb volna.
Most oda megyek, ahová csak akarok. Ugyanez egy gyerekkel már nem volna ilyen egyszerű. Hiányzik ez? Nekem még nem.
A gyerek gondolatát, a szülői felelősséget tehát afféle röghöz kötésként élik meg, a szabadságuk korlátozásaként.
Rosszat tehet a karriernek
A nők esetében ez a panasz teljesen érthető, lévén általában ők azok – mostanság azért már felmerül az igény, hogy ezen itt az ideje változtatni –, akik a szülés után egy-két évig otthon maradnak a gyerekkel, na de akkor miért panaszkodnak a férfiak? A 37 éves Feri úgy gondolja, hogy gyorsan megállna felfelé haladása a céges ranglétrán, ha apa lenne.
A főnököm számára fontos, hogy az alkalmazottja a nap 24 órájában elérhető legyen, és ha be kell menni hétvégén, akkor az se okozzon gondot. Ezt szerencsére meg is fizeti, és előrelépési lehetőség is bőven akad, de egy gyerek mellett nem tudnám fenntartani ezt a munkamorált. Sőt, talán nem is akarnám
– hangzik az érvelés. A 29 éves Bálint kételyei leginkább a céges utazásokkal kapcsolatosak.
Imádok utazni, és bár tudom, hogy az üzleti út nem ugyanaz, mint a nyaralás, de a kettő azért sok esetben könnyedén összeköthető. A mostani munkahelyemmel keresztbe-kasul utazhatom Európát, sőt ami az illeti, majdnem annyit vagyok külföldön, mint idehaza. Szerinted ez az életforma egy gyerek mellett tartható lenne?
– hangzik a jogos kérdés.
Gyereket albérletbe? Ugyan!
Ha a szülők nem dobják meg az embert egy jó vastag pénzes zsákkal, netán nem akarjuk eladósítani magunkat húsz-harminc évre, mai fiatalként a saját lakás elérhetetlen álomnak tűnik. Az albérletezés Magyarországon nem túl szívmelengető életforma.
Nem születhet a gyerekem egy szaros albérletbe. Két-három évente költözöm valami miatt, most képzeld el ugyanezt egy kisgyerekkel. Meg hallom ám a rémtörténeteket én is, hogy milyen mocsok nehéz gyerekkel albérletet találni. Bocs, de én nem fogom megkockáztatni, hogy egy gyerekkel az utcára kerüljek
– hangzik a 37 éves Marci érve. Persze erre sokan azt mondanák, hogy a világon ennél sokkal rosszabb körülmények közé is érkeznek kisbabák, mégis felnőnek valahogy. Csakhogy az emberek félelmei szubjektívek, ezt el kell fogadni.
Nem lennék jó szülő
Azért van jó hírünk is Böjte Csabának. A megkérdezett férfiak (többségében a baráti köröm tagjai, szóval reprezentatív felmérésnek semmiképp nem nevezném) között alig akadt valaki, aki azt mondta volna, hogy soha az életben nem szeretne gyereket. Jellemzően inkább a „most még nem”, illetve a „majd eljön annak is az ideje” jellegű válaszok domináltak. Két kivétel akadt, egyikük a 39 éves Árpi, aki kerek-perec kijelentette, hogy ő sosem akart gyereket, és ezen az elhatározásán a jövőben sem kíván változtatni.
Azt hiszem, pocsék szülő lennék. Igazából azt sem tudom, milyen az a jó szülő. Én otthon nem kaptam jó példát. Sosem számíthattam anyámra és apámra, és ez a mai napig így van, még csak beszélő viszonyban sem vagyunk. Attól tartok, hogy jó példa híján én is elcseszném. És én nem akarom elcseszni senki életét. Elég volt a sajátomat.
A 32 éves Gergő másfajta szemüvegen keresztül szemléli a gyerekvállalást, mint az átlag.
Komolyan ebbe a világba akarjak még egy gyereket? Így is túlnépesedés van, piszok sokan vagyunk, és rohad körülöttünk minden. Szerinted milyen világ lesz itt húsz év múlva?
További indokok a gyerekmentes életért
Az emberek nagyon kreatívak tudnak lenni, ha azt kell megindokolniuk, hogy miért nincs még gyerekük. Persze kaptam zavarba ejtően komoly okokat is, mint például a félelem attól, hogy a családban már generációk óta jelen lévő mentális betegséget esetleg a gyerek is megörökölheti, de többségében azért érezhető, hogy a jelenlegi életmódhoz való ragaszkodás, és az újtól való félelem az, ami sok negyven alatti férfit távol tart a gyerekvállalástól. Sokuk anyagi helyzetét ismerve például fölösleges óvatoskodásnak tűnhet a pénzügyi gondoktól való félelem, ők ezt mégis komolyan gondolják. Szerencsére azért akadt egy kellemes meglepetés is. Peti barátom elárulta, hogy pont azért vettek nagyobb lakást a barátnőjével, hogy abban már legyen hely a gyerekszobának is. És ő még csak épphogy betöltötte a negyvenet…
A szerző 37 éves férfi, egy éve már nem torzó.
