Nyári csapdák

Anita és Zoli két évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy egy baráti párral együtt mennek el a görög tengerpartra. Éva és Gábor évfolyamtársaik voltak az egyetemen, együtt laktak a kollégiumban, sokat buliztak közösen. El sem tudták hát képzelni, mi okozhatna zavart közöttük.

– Első este, a zuhanyzóból kijőve ott találtam őket a szobánkban. Ránk vártak, hogy menjünk vacsorázni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam egy szál törülközőben – vág bele a történetbe Anita. – Úgyhogy a ruháimat vihettem vissza a fürdőbe, ott kellett felöltöznöm. Hamar kiderült, hogy számukra a nyaralás olyan, mintha még mindig a koleszben laknánk. Természetes, hogy a nap minden percét négyesben töltjük, kopogtatás nélkül megyünk be a másik szobájába, és hajnalig bulizunk. Én viszont az egész évi hajtás után szerettem volna kicsit romantikázni a párommal és egy-egy estét kettesben eltölteni. A harmadik napon már sírni tudtam volna, ha csak a hangjukat meghallottam. Egy váratlan pillanatban kifakadtam és rájuk zúdítottam minden haragomat. A hét másik felében egymáshoz sem szóltunk, és bár végre kettesben lehettem a párommal, a hangulatunkat elrontotta az eset. Fél évig aztán egyáltalán nem kerestük egymást Éváékkal. Végül sikerült mindent megbeszélnünk, helyreállt a barátság, de azt hiszem, soha többet nem nyaralunk közösen.

Vissza az időben

Gabi fiatalkori legjobb barátnőjével töltött el öt napot Londonban. Különleges volt ez szűk egy hét, hiszen Veronika Párizsban él, ezért ritkán van módjuk hosszabb időt együtt tölteni.
– Teljesen kiszakadtunk a megszokott térből, és a valós időből is, néhány napra kicsit visszakaptuk a húszéves énünket. Ő a kezdeményezőbb, a kalandvágyóbb, én a megfontoltabb, földhöz ragadtabb, ez a különbség jót tett mindkettőnknek – emlékszik Gabi. – Én élveztem, hogy el tudom magam engedni, hogy London olyan környékeire is elmentünk, ahová egyedül nem merészkedtem volna el. Veronika pedig azt hiszem örült, hogy néha visszatartottam attól, hogy temperamentumát ütköztesse az angolok szabálykövető magatartásával. Az alkalmazkodás persze nem mindig könnyű. A nyitottság, az improvizálás bizonyos helyzetben tűnhet felelőtlenségnek, a megfontoltság pedig nehézkességnek. Mivel nagyon szeretjük egymást, ezek szerencsére nem okoztak komolyabb problémát. Végül hatalmas élmény volt önfeledten, szabadon nyaralni a legjobb barátnőmmel.

Semmi sem kötelező

Barbara férjével és két fiával nemrég jött haza a horvát tengerpartról, ahol rendszeresen négy másik családdal – összesen 10 felnőtt és 9 gyerek – töltik egyhetes nyaralásukat. Náluk tökéletesen bevált a közös nyaralás.
– A gyerekek élvezik, hogy a barátaikkal vannak, nekünk van felnőtt társaságunk. Közben egyedül is tudunk lenni, kikapcsolódni is van mód. Közel azonos anyagi hátterű családok vagyunk, ez is fontos. Ugyanaz a napi ritmusunk, és hasonlóak a nevelési elveink. Felváltva főztünk ebédet egymásnak, a vacsorát mindenki külön intézte. Egyeztettünk, hogy mikor megyünk közösen a vidámparkba és vacsorázni, így nem mondogatták a gyerekek, hogy bezzeg a többieknek minden jár. Ezeken a programokon kívül mindenki szabadon döntött, mikor jön le a partra és mikor akar csak a saját családjával lenni. A gyerekek három és nyolc év közöttiek, így az összesnek akadt játszótársa, a közös nevező a focizás, így minden este komoly meccsek zajlottak a fiúk és az apukák között. Az egyetlen nehézséget a programokra való elindulás jelentette. Néha elfogyott a türelem, mire kilenc gyereket összetereltünk.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Nagy Judit és Gundel Takács Gábor
• Mi közünk a görög válsághoz?  
• Lajos Mari konyhája  
• Akár egy fagyitorta
• Nyári csapdák
• Hogyan teremtsünk nyugodt otthont?
• Szemtelenül fiatalok, szemérmetlenül gazdagok
• Éljünk kis lábon, hosszabb ideig a Földön

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!