| A lélek egészségéről és betegségeiről még több olvasnivalót találsz a Nők Lapja Psziché oldalán! |
Aki a szexuális gyönyörbe menekül
„Leizzadtam, az ájulás környékezett, muszáj volt felmennem a netre, hogy önkielégítsek.”
Sándor negyvenhárom évesen, egy feleség és két gyermek mellett döbbent rá szexfüggőségére. Akkoriban külföldön dolgozott, a családja is vele élt. Egyik magányos hazalátogatása során találkozott diákkori szeretőjével, akinek elképesztő szexuális vonzerejétől azóta sem tudott szabadulni. „Ha megláttam, csak a szexre gondoltam, semmi nem érdekelt, és ezzel ő is így volt.
Napokig ki se mozdultunk a lakásomból. Alig ettünk valamit, csak ittunk, és egyfolytában, megszállottan szexeltünk.” Sándor újra és újra felelevenítette a viszonyt, de mivel az év túlnyomó részében nem tartózkodott itthon, maradt a fantáziálás, az önkielégítés. „Rengeteg gondom volt otthon és a munkahelyemen is, nem akartam lefeküdni a feleségemmel. Sokkal kényelmesebb volt a neten szexoldalakat nézegetve a szeretőmre gondolni és maszturbálni.” Sándor meg volt győződve róla, hogy az idő majd megoldja a problémát, és minden visszatér a normális kerékvágásba, de nem így történt. Szeretőjével megszakadt a viszonya, és egyre többször ült a gép előtt, egyre durvább szexoldalakra önkielégítve. Többször lebukott otthon és a munkahelyén is, akkor még elnézőek voltak vele, a környezet férfivirtusnak vélte viselkedését. „Semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy mikor nyithatom meg a kedvenc oldalaimat.
Az asszony a szemem láttára bepasizott, a barátaim lekoptak, de mindez hidegen hagyott. Dolgozni se tudtam, egész nap maszturbáltam, tiszta seb lett a péniszem. Egy-egy hosszabb tárgyaláson leizzadtam, az ájulás környékezett, muszáj volt kimennem a WC-re, és a telefonomon felmenni a netre, hogy önkielégítsek – ez volt az egyedüli jó az életemben. Amikor egy ilyen alkalommal a főnököm rám nyitott, tudtam, hogy nekem annyi, ha nem jövök le erről a borzalomról. Ráadásul az asszony is megfenyegetett, beadta a válást.” Sándor egy anonim önsegítő csoportba kezdett járni. „Fantasztikus volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül a bajommal, és megismerni azokat, akik már tünetmentesek. Szégyelltem magam, amikor a feleségemnek felvázoltam a betegségemet, de szerencsére örült az őszinteségemnek. Bár a házasságunkat már nem sikerült megmentenem, a mai napig jó a kapcsolatunk. A szexuális életem rendeződött, van egy barátnőm is. Néha nem tudom megállni, és az önkielégítés mellett kötök ki, de egyre ritkábban teszem.”
Aki elissza a problémát
„Mondták, hogy legyek erős, és hagyjam abba az ivást, de azt csak úgy lehet, ha én is akarom.” Anikón huszonöt éve jelentkeztek először az alkoholfüggőség tünetei, amikor két kislánnyal özvegyen maradt. Családjában, apai és anyai oldalon is jellemző volt ez a fajta szenvedély. Édesapja öngyilkosságakor kilencéves volt. „Csendesen kezdtem inni, mindennap egy korty töménnyel. Aztán társasági ivó lettem, de a másnaposságtól egyre nehezebb lett minden, hétfőnként gyakran nem mentem dolgozni. A munkahelyemen feszültségek támadtak, és a gyerekek is kezdtek elanyátlanodni, így két év után észbe kaptam, és egyik napról a másikra letettem a poharat. Akkor még sikerült egyedül megoldanom a problémát.” Ezt követően Anikó három évig nem ivott alkoholt, míg meg nem ismerkedett – harmincöt évesen – későbbi élettársával. „Nagy szerelemnek indult, és nekem fontos volt a biztonság, így összeköltöztünk.” A közös élet azonban nem hozta meg a vágyott biztonságot, és bár párja soha nem ivott vele, az asszony megint a pohár után nyúlt.
„Aki rendszeres hangulatváltozásokkal, erős szorongásokkal küzd, rosszul tűri a konfliktust, nagyobb valószínűséggel lesz függő.”
A már nagyobbacska gyerekek rossz szemmel nézték anyjuk zugivását, mindig üvegek után kutattak a lakásban. Újra elkezdődtek a munkahelyi problémák, és az élettárs is nehezen, de némán tűrte a gyakori részegségeket. „Nem szóltak rám, csak a gyanús tekintetekre emlékszem. Amikor a párom hazajött, és én nyitottam kaput, már a kocsiból szemlélte, hogy milyen állapotban lehetek. Nagyon rossz kapcsolatban voltunk. Aztán a gyerekeknél egy veszekedést követően betelt a pohár: összepakoltak, hogy elköltöznek. Lebeszéltem őket, de megfogalmazódott bennem, hogy innen mindhármunknak mennünk kell.” A gyerekek az anyjuk mellé álltak, lakásokat nézegettek, tervezték a jövőt, de egyik este Anikó elkeseredésében a sárga földig leitta magát. Környezete támogatta abban, hogy befeküdjön a kórházba, de a párjával még az elvonón sem beszéltek róla, mit keres ott valójában az asszony.
A kórház után Anikó elköltözött élettársától, és hat évre abbahagyta az ivást, majd megint visszaesett. „Egyedül maradtam egy halott kisvárosban, nem tudtam magam elfoglalni. Aztán a szokásos menetrend következett: először csak egy doboz sör. Nem áltattam magam, hogy nem lesz belőle baj, úgy éreztem, muszáj magam kiütni, mert megbolondulok.” Anikó akkor már pszichiátriai kezelés alatt állt, az alkoholproblémákhoz depresszió is társult. A lányai Budapesten éltek, nagyon aggódtak az édesanyjukért. „Mondták, hogy legyek erős, és hagyjam abba az ivást. De azt csak úgy lehet, ha én is eljutok odáig lélekben és agyban, hogy ezt nem lehet tovább csinálni.”
„Abba a hitbe ringatjuk egy időre magunkat, hogy meg tudjuk vásárolni a boldogságot és az egyensúlyt – a függőség is ezen alapul.”
Anikó felköltözött a gyerekekhez a fővárosba, de itt is iszogatott, míg el nem került a Kék Pont Alapítványhoz, akik végre tudtak rajta segíteni. Ma már két éve, hogy egy kortyot sem iszik. „Rengeteg mindent megtanultam. A pszichológus segített megérteni, hogy nem vagyok bűnös a szüleim problémái miatt. Egyéves kezelés után kezdtem érezni, hogy már tudok józanul gondolkozni. A mai napig rendszeresen járok terápiára, tisztában vagyok a betegségemmel, de egyre könnyebbnek érzem magam, persze még mindig nehéz.”
Addiktív kultúrában élünk
„Minden függőségnek közös a pszichológiai gyökere – emeli ki Komáromi Éva, a Kék Pont Alapítvány addiktológiai szakpszichológusa. – Hátterük elemzésénél a szakemberek általában három összetevőt vizsgálnak: a szert, a személyiséget és a szociokulturális környezetet.” A pszichológus hangsúlyozza, hogy a mai társadalomban nemcsak a szerek, a szerfogyasztói minták is könnyen elérhetőek. A mindennapok része, hogy az emberek szorongásoldókat, antidepresszánsokat szednek, drogokkal csillapítják feszültségüket. „A személyiség állapota, sebezhetősége nagy szerepet játszik a függőségek kialakulásában. Az élettörténet, a család, a neveltetés, a kortársak hatása, a problémamegoldás mintái, a traumák feldolgozottsága sérülékennyé, de védetté is tehet minket – figyelmeztet a szakember. – Aki rendszeres hangulatváltozásokkal, erős szorongásokkal küzd, rosszul tűri a konfliktust, nagyobb valószínűséggel lesz függő.” Komáromi Éva felhívja a figyelmünket, hogy a fogyasztói társadalomban a kontrollvesztő fogyasztás is úgy működik, mint a szenvedélybetegség. „Mindent azonnal, erőfeszítések nélkül akarunk – addiktív módon fogyasztunk. Abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy meg tudjuk vásárolni a boldogságot és az egyensúlyt – a függőség is ezen alapul. Megveszünk valamit, bevesszük, és várjuk a hatást, ami gyorsan, erőfeszítés nélkül megjelenik, és átformálja – egy időre – az érzéseinket.”
| Minden függőségre igaz A függő – tudattalanul is – problémái megoldására használja szenvedélye tárgyát, amihez egyre inkább ragaszkodik. A szervezet egyre jobban tolerálja az adott szert, egyre több kell belőle, így még több pénzt és időt igényel. A függő olyan társaságot keres, ahol szenvedélye engedélyezett, bátorított, az egyéb kapcsolatai megszűnnek. Elvonási tünetek A kezelés menete |
Te is hasonló problémákkal küzdesz?
Oszd meg velünk történeted
a psziche@sanomamedia.hu e-mail címen!
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg. 
Már kapható a Nők Lapja Psziché június–júliusi száma!
A tartalomból:
- Női agy, férfiagy – Mi az oka a különbségnek?
- Harmincasok problémája – Miért hagy el, ha komolyra fordul?
- Igaz történetek – Amikor a terápia segített
- A boldogság művészete – interjú Csíkszentmihályi Mihállyal
- Mit csináljak nyáron a gyerekkel?
- Magamra találtam az óceánon – Rácz Zsuzsa írása
- Vásárolni mindhalálig
Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!
