Számos kultúrában még ma sem bízzák a fiatalokra a párválasztást, hiszen honnan is tudhatnák ők, hogy ki az, aki igazán hozzájuk való, akivel békében, egyetértésben le tudnak élni egy egész életet. A keleti kultúrákban a házasság hagyományosan nem több, mint egy társadalmi intézmény, ami arra hivatott, hogy egyben tartsa a társadalmat. Éppen ezért felelőtlenség lenne érzelmeket belekeverni, amikor vannak ennél sokkal fontosabb szempontok is. Például a horoszkóp.
Bár a nyugatias esküvői szokások a keleti kultúrákban – így Kínában is – fokozatosan terjednek, a hagyománytisztelő kínai családok ma is fontosnak tartják, hogy a frigyet a csillagok állásához igazítsák. Kínában nemritkán az esküvőt hosszas tárgyalás előzi meg – mintha csak egy jó üzletet akarnának nyélbe ütni. Lánykérés előtt – cseppet sem romantikus módon – a vőlegény családja egy közvetítővel formanyomtatványt küld a kiszemelt lány házába, amelyen a leendő menyasszonynak órára pontosan meg kell adnia a születési dátumát. Ezután a fiú családja három napig őrzi a dokumentumot az ősi házi oltár előtt. Ha ez idő alatt veszekedés, baleset vagy bármilyen baljóslatú esemény történik, akkor egy asztrológus szakértő dönti el, hogy a horoszkóp alapján összeillik-e a két fiatal.
A legfurcsább kínai esküvői szokás az úgynevezett „házassági siratódal” éneklése, amely csak Kína egyes részein, a tujiáknál hagyomány. Az esküvő előtt egy hónappal a menyasszony egy órán át sír, majd tíz nap múlva csatlakozik hozzá az édesanyja, újabb tíz nap múlva pedig a nagyszülei, a nővérei és a nagynénjei is rázendítenek, mígnem a menyasszony pityergése egy többszólamú sírásba nem torkollik. Azért sírnak, mert az esküvő után a menyasszony elszakad egykori családjától, barátaitól, és a férje lesz az új családja. Az esküvőn aztán minden pirosba borul – a meghívóktól kezdve a menyasszonyi ruháig –, mert ez az öröm, a jólét és a szeretet színe.
A társad leszek mind a hét életemen át
Indiában többnyire elrendezett házasságok vannak, amelyekből szinte lehetetlen kilépni. Ha csak a külsőségeket néznénk, mégis megirigyelhetnénk az indiai nőket. Esküvőjükön talpig felékszerezve, gyönyörű, élénkvörös száriban, és karjaikon, lábaikon aprólékosan kidolgozott hennamotívumokkal ékesítve jelennek meg. A leendő férjük fehér lovon – vagy manapság inkább fehér luxusautóval – érkezik hozzájuk, miközben több száz ember ünnepli őket táncolva, énekelve. Az esküvő Indiában nagyszabású társasági esemény, több napig tartó örömünnep, egy kisebb fesztivál. Az már más kérdés, hogy a házasulandóknak nem mindig ez a legszebb nap az életükben – főleg ha valaki másba szerelmesek.
Az esküvőhöz kapcsolódó különböző rituális ceremóniák több napig is eltartanak. Az esküvőt megelőző napon a család nőtagjai és a barátnők befestik a menyasszony karját és lábát hennával, mivel a hinduk azt tartják, hogy a hennamotívumok viszik a szerelem esszenciáját a házasságba.
A menyasszony és a vőlegény külön érkezik a menyegző helyszínére, mindkettejüket zenés, táncos menet kíséri. Amilyen zajos és már-már vásári jellegű ez a forgatag, annyira bensőséges és meghitt maga a fogadalomtétel. Bár jelen van egy pap, valójában nem ő adja össze a párt, hanem ők fogadják el egymást férjnek és feleségnek. Miután ez megtörtént, hétszer megkerülik az oltárt, ezzel megfogadva, hogy mind a hét életükben hűek maradnak egymáshoz.
Eladó a menyasszony
Afrika számos országában a menyasszony a mai napig „árucikk”, akit pénzért, ajándékokért és jószágokért cserébe árul az apjuk a leendő vőlegénynek. Nyugat-Afrikában nem ritkán kegyetlen körülmények között hizlalják fel a lányokat, hogy még kelendőbbek legyenek. Egy afrikai férfi számára ugyanis annál értékesebb egy nő, minél kövérebb. Sok helyen még az sem akadály, ha a leendő ara éppenséggel gyerek. Bár elvileg 15 éves kor alatt nem adhatnak férjhez senkit, a gyakorlatban nem büntetik, ha valaki mégis megteszi. Jemenben például egy 2006-os felmérés szerint minden második lányt kiskorúként adnak férjhez. A meglehetősen furcsa szokásra Nudzsúd Ali esete hívta fel a figyelmet. Ő volt ugyanis az első az afrikai gyereklányok közül, aki válókeresetet adott be az őt nap mint nap megerőszakoló 30 éves férje ellen. Csodával határos módon a bátor kislánynak sikerült elválnia. Története bejárta a világsajtót, és könyv is jelent meg róla, Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony címmel.
Fehér menyasszony
A hagyományok szerint a japán menyasszonyt tetőtől talpig fehérre festik, hogy az égiek felé is jelezzék szűziességét. A fejére virágokkal, aranyszálakkal és gyöngyökkel díszített paróka kerül, ami szerencsét hoz a párnak. A kimonóra fehér csuklyát erősítenek, ami megvédi a menyasszonyt a „féltékenység szarvaitól”. A japán ara akár öt különböző kimonót is viselhet az esküvő alatt.
Menyasszony fehér „lovon”
Tibet egyes részein furcsa mód nem a férfiak kiváltsága a fehér jakon való bevonulás. Éppen ellenkezőleg, itt a menyasszony érkezik így a vőlegény házába, ahol a vőlegény nagybátyja adja össze őket. Az esküvő utáni vidám ünnepségen pedig tengernyi üdvözlősállal halmozzák el a fiatalokat, amelyek Tibetben a jókívánság jelképei.
Amikor a nő választ
Afrikában a surma törzs tagjai kétféleképpen házasodhatnak: vagy a férfi választja ki a nőt, és fizet érte az apjának, vagy a nő választ magának férfit. Ez esetben a férfiaknak szó szerint meg kell küzdeniük a nő kegyeiért. Dongabotokkal harcolnak egymás ellen, és az egyetlen szabály az, hogy nem lehet megölni a másikat.
Szabad a csók
Svédországban él egy játékos esküvői szokás. Amikor a fogadáson a menyasszony kimegy a mosdóba, akkor a nők bármikor megpuszilhatják a vőlegényt. És fordítva is igaz: amint a vőlegény látótávolságon kívül kerül, a férfiak lecsaphatnak a menyasszonyra, és bárki nyomhat egy puszit az arcára. Mindkét esetben tolongás szokott lenni.
Többnejűség, többférjűség
A muszlim országokban teljesen természetes, hogy egy férfinak több felesége is lehet. Tibetben és egyes afrikai törzseknél előfordul a többférjűség is. Ez a szegény országokban azért praktikus, mert így több férfi tartja el a gyerekeket.
Fekete menyasszony
Skóciában az a hagyomány, hogy az esküvő előtt „befeketítik” a menyasszonyt. A barátok, rokonok egy nagy vödörben összekevernek mindenféle undorító anyagot – tojást, különböző szószokat, sárgarépát, madártollat stb. –, majd az ebből készült eleggyel nyakon öntik a leendő arát.
Ezután közszemlére viszik a városban, betérnek vele a helyi kocsmákba, hogy mindenki lássa a tetőtől talpig koszos, messziről bűzlő menyasszonyt, aki az esküvőn természetesen már szépen, tisztán, illatosan jelenik meg. Sok helyen a vőlegényt is befeketítik. A skótok azt tartják, hogy ez a kezdeti kellemetlenség később szerencsét fog hozni az ifjú párra. Ennél nagyobb megaláztatás soha életükben nem fogja érni őket, így minden problémával sikeresen meg tudnak majd birkózni. A befeketítettek ezért nem is próbálnak menekülni a nyilvános megalázás elől.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Douchev-Janics Natasa: „Nagyon várom a kislányom”
- A négy kerék szerelmesei
- Lajos Mari konyhája
- Úti áldás a lelkésznőtől
- Segítséget kapott az autista kisfiú
- 6 titok a szexuális étvágyról
- A nagy tinisztárakta
- Esküvő hetedhét országban
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!