 |
| Fotó: Szeberényi Adrián |
A lakás előtt várakozó rendőr fogad minket. Ő biztosítja az otthont, amíg a helyszínelő csapat megérkezik. Az ajtón belépve kutya toppan elénk: az elhunyté volt. Az ebet azonnal elzáratják a helyszínelők. Öngyilkossághoz érkezett a csapat. Az előszobában még semmi furcsát nem látni, azonban a konyha már arról tanúskodik, hogy valami nem volt rendben a tulajdonossal: penészes kenyér az asztalon, kifolyt tej, felborogatott üvegek, óriási rendetlenség. Még rosszabb a helyzet a nappaliban – itt lesz a legtöbb dolga a helyszínelőknek – többnapos ételmaradékok, szanaszét üres, házhoz szállítós dobozok hevernek. Itt találták meg a halottat, aki a kanapé mellett, a földön ült, letakarva. Én először észre sem veszem. Majd furcsa kérdés ugrik be: mivel a halálra készült, vajon ő takarózott be vagy az őt megtaláló ismerős takarta le? A kérdés igazából értelmetlen és fölösleges, de még sokáig motoszkál a fejemben.
Mivel „életellenes cselekményről” van szó, háromfős helyszínelő csapat érkezik bizottságvezetővel, technikussal és a halottszemlét végző bűnügyi orvossal, de amikor szükséges, fegyverszakértő, nyomszakértő vagy vegyész is kiszáll velük együtt az esethez. Első a fényképezés, csak ezután kezd dolgozni a bűnügyi orvos, hiszen fontos, hogy a nyomokat pontosan rögzítsék. Csak a helyszín alapos felmérése után mozdíthatják el a holttestet és a berendezést.
A hullafoltok árulkodnak
 |
| Reggeli eligazítás Fotó: Szeberényi Adrián |
– Azt, hogy nagyjából mennyi ideje halt meg az áldozat, többek között a test hőmérsékletéből, a külső hőmérsékletből, a hullamerevségből és a hullafoltokból lehet megállapítani – mondja a csapattal lévő doktornő, miközben a halottat vizsgálja. Talál a hasán egy vágásnyomot is, amiből megállapítja: régen egy nagyobb műtéten eshetett át. Ezúttal az elhunyt búcsúlevelet hagyott maga után és külsérelmi nyom nem látszik a testén. Hőmérséklete, állapota és a hullamerevség alapján a helyszínen annyit lehet kijelenteni, hogy nagy valószínűséggel öngyilkosságról van szó illetve hogy az illető 1-3 órája lehet halott. A helyszíni körülmények és az őt megtaláló elmondása arra utal, hogy valószínűleg gyógyszerrel ölte meg magát az illető, de hogy például mennyi alkohol vagy gyógyszer volt a szervezetében, az csak a boncolás után derül ki. Ekkor mondható ki száz százalékos biztonsággal az is, hogy az illető tényleg saját kezével vetett véget az életének és nem leplezett gyilkosság történt.
– Minden öngyilkosság rendkívüli halálesetnek számít, de ebbe a kategóriába tartozik például az üzemi baleset vagy a gyilkosság is, utóbbiból lényegesen kevesebb van – mondja Erős Zsolt rendőr százados, majd hozzáteszi az öngyilkosságok között leggyakoribb az önakasztás, a magasból leugrás és a gyógyszer-túladagolás.
Félre kell tenni az érzelmeket
 |
| Erős Zsolt rendőr százados Fotó: Szeberényi Adrián |
Erős Zsolt szinte már „hozzászokott” a szörnyűségekhez, de azért van, amit ő is nehezen dolgoz fel lelkileg. – Emberek vagyunk, minket is megviselnek az ilyen esetek, bár minket nyilván másképp érintenek, mint egy „civilt”. Ehhez a munkához meg kell tanulni félretenni az érzelmeket. Az sem mindegy, hogy mit találunk a helyszínen: egy kábítószer túladagolást például én könnyebben feldolgozok, mint egy csecsemő vagy gyermek halálát. Az nagyon megrázó. De nagyon nyomasztóak tudnak lenni az olyan esetek is, ahol a halál oka egy fatális véletlen, például egy viharbaleset, amikor az illető tulajdonképpen „rosszkor volt rossz helyen”.
A nyomrögzítés, a helyszíni munka ugyanúgy zajlik, mint a televíziós sorozatok helyszínelőinél, sőt többé-kevésbé az eszközeik is ugyanazok (a speciális technikai felszerelések kivételével). – Ha valami hiányzik, azt kreativitással pótoljuk – mondja a százados. – A különbség ott van, hogy mi nem nyomozunk, csak begyűjtjük a bizonyítékokat, dokumentáljuk a helyszínen talált információkat, majd nyomozók és szakértők veszik át az esetet. Ők azok, akik felderítik az ügyet, megtalálják a tettest és elvégzik a bizonyítást. Az, amit a tévés szériák egy-egy részében 45 percbe sűrítve látunk, a valóságban sokszor több hónapot vesz igénybe.
A nyár veszélyzóna
A valódi helyszínelők persze nem minden esetben haláleseteknél dolgoznak, sokkal több a kocsifeltörés és betöréses lopás (Budapesten a bűnügyi technikai osztályon belül más csapat foglalkozik az ilyen esetekkel és más az emberölésekkel vagy például a bankrablásokkal). – Szinte nincs olyan nap, hogy ne mennénk betöréshez – mondja Ézsiás Gábor rendőr főhadnagy, bizottságvezető. – Volt olyan szolgálatunk is, amikor hat esetnél voltunk kint, és ez csak a mi párosunk. Egyszerre több csoport is dolgozik.
A „mienket” épp egy betöréshez riasztják.
 |
| Ézsiás Gábor rendőr főhadnagy Fotó: Szeberényi Adrián |
Ahogy belépünk a házba, meglátom az ajtót, amelyről még a laikus is messziről megállapíthatja, hogy nem éppen szabályszerűen nyitották ki; valószínűleg felfeszítették. Az előszobában még semmi nem utal arra, hogy idegen járt volna a lakásban, a szobákban azonban már más a kép. Minden a földre hajigálva, fiókok kihúzkodva, szekrények feldúlva. A betöréseknél a munka az információk összegyűjtésével kezdődik: kikérdezik a tulajdonost, mikor és hogyan fedezte fel a betörést, hol juthattak be a lakásba a bűnözők, majd körbejárják vele a lakást, hogy megmutassa, mi az, amit az idegenek mozdítottak el. Először itt is körbefotózzák a területet és utána kezdődik a nyomok megszámozása, rögzítése, ujjnyomok és egyéb bizonyítékok keresése. Ez nagyjából úgy néz ki, ahogyan a filmekből ismerjük, de „számos dologban nem állunk úgy, mint ők” – mondja Katona István rendőr törzszászlós, a páros bűnügyi technikusa, miközben épp az ajtóról rögzíti a nyomokat: a kapott mintából az eszközre tudnak következtetni. Az ajtón hagyott sérüléseket szilikonpasztával veszik le, ez ugyanaz az anyag, mint amivel a fogorvos a fogsormintát rögzíti – ez az a bizonyos kreativitás…
A nyár „veszélyzónának” számít, ilyenkor valamint közvetlen karácsony előtt és után a legtöbb a betörés, Ézsiás Gábor figyelmeztet is, hogy nyáron figyeljünk jobban a lakásunkra. A betörők kihasználják az utazási időszakot, illetve azt, hogy ilyenkor a szellőztetések miatt sokan nyitott ablakkal, felügyelet nélkül hagynak egy-egy helyiséget vagy akár az egész lakást.
Nincs idegenkezűség
A helyszínelők munkájához tartozik az olyan szerencsétlen halálesetek vizsgálata is, amelyhez a nap végén hívnak minket, ekkor újra az életellenes csapattal vagyunk: egy idős hölgy lánya várja a csoportot. Édesanyját holtan találta a lakásban, de a furcsa körülmények miatt a mentősök nem tudták biztosan kizárni az „idegenkezűséget” vagyis hogy gyilkosság történt, ezért hívták a helyszínelőket. Az akkor körülbelül 24-36 órája halott nőt a kanapé alatt, hanyatt fekve találjuk. Főként ez, a póz és helyszín természetellenessége volt furcsa a mentősöknek. A vizsgálat végére kiderül: a néni valószínűleg egy hirtelen fellépő gyomorvérzés következtében természetes halált halt, a szerencsétlen helyzetbe pedig azalatt került, amíg az életéért küzdött.
Ez is egy volt a megrázóbb esetek közül, visszafelé a kocsiban még sokáig beszélgetünk róla. Este elbúcsúzunk, nyugodt éjszakát kívánunk, hiszen számukra másnap reggelig tart a szolgálat.
