A hajléktalanok könnyen démonizálhatók

Helyszínelés a csepeli gyilkosságok helyszínén Fotó: MTI

Megdöbbentő volt a hír, hogy négy, élve elásott ember holttestre bukkantak a Csepel-sziget erdős részén. A gyilkosságok helyszínétől nem messze áll a helyi hajléktalanok egyik legnagyobb „tábora” – az itt élők közül hat embert vettek őrizetbe. A rendőrség szerint olyan hajléktalanok közötti bűnözői csoportról is szó lehet, amelyet kívülről irányítanak. A hajléktalanokat segítő szociális munkások azonban óva intenek attól, hogy összemossuk a hajléktalan életmódot a bűnözéssel. Tartanak attól, hogy az elborzasztó eset az alkalmazkodni, túlélni próbáló, alkalmi munkákból élő szegénysorsúakat is megbélyegzi.

Az első hírek szerint a csepeli gyilkosságok elkövetője egy szerb uzsorás volt, aki nyakig beásta „üzlettársait” a földbe, hogy így szedje ki belőlük bankkártyájuk PIN kódját, illetve azt, hol tartják értékeiket. Akik nem feleltek, azoknak a fejét is betemette, de olyanokkal is végzett, akik eleget tettek követeléseinek. A legújabb hírek szerint ugyanakkor a most őrizetbe vett M. Alexander irányította azt a csoportot, amely segédkezett a gyilkosságoknál, s időközben a Dunában is találtak azonosíthatatlan holttesteket.

Nem létezik hajléktalanbűnözés

Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója

Aknai Zoltánt, a Menhely Alapítvány igazgatóját is megrázták a hírek, ám neki az az elsődleges, hogy az általuk segítetteket ne ítéljék meg negatívan. – Nagyon sok múlik a kommunikáción, a híradások, tudósítások hangvételén – mondja – ezen múlik, hogy milyen kép alakul ki az emberekben a hajléktalanokról. Magától értetődő, hogy amennyiben „hajléktalanbűnözésként” emlegetik az esetet, akkor rövid időn belül egyenlőségjel kerül a fedél nélküliek, illetve a rablók, gyilkosok közé. A tapasztalat ugyanakkor az, hogy amikor elcsöndesedik az ügy, akkor ez a fajta „démonizálás” is finomodik valamelyest.

Nyáron eleve többen panaszkodnak a hajléktalanokra, hiszen ilyenkor sokkal inkább „szem előtt van” ez a csoport, és tény, hogy egyes tagjainak viselkedése, életmódja és problémás higiéniája irritálja a többséget. Ugyanakkor téves lenne az egész réteget velük azonosítani, hiszen csupán arról van szó, hogy azt vesszük észre, aki kilóg a sorból, miközben a a hajléktalanok többségének rendezett a ruhája, tisztálkodik, nem alszik az aluljáróban a kövön és akár rendszeresen dolgozni jár – épp emiatt fel sem tűnik a metrón vagy az utcán.

Mégis: az ellenséges hozzáállás mintha erősödött volna. – Néhány éve sokan névről ismerték a környékükön élő hajléktalanokat. A viszony általában nem volt rossz, sőt a helyiek rendre ruhával, élelemmel segítették ezeket az embereket. Vajon mi változott meg? – Egyre több helyütt fogalmazódik meg, hogy valamiképpen rendet kell, kellene tenni – mondja Aknai. – A VIII. kerületiek például már a lakossági népszavazási kezdeményezésnél tartanak.

Vélhetően a gazdasági válság is közrejátszik abban, hogy kevésbé vagyunk türelmesek: amikor az embernek magának is rosszul megy, feszültebben reagál mindenféle zavaró tényezőre és kevésbé adakozik. Ám nem ez az oka annak, hogy az eddig az aluljáróban eltűrtek most a városok környéki erdőkben húzzák meg magukat.

Maradnak a belvárosban

– Azok, akiket közterületről „űznek” el, általában másik aluljárót keresnek, ahol kisebb az ellenőrzés, a szigor – mondja a szociális munkás szakember. – Ennek pedig az az oka, hogy erre rendezkedtek be – ahogyan az erdőben élők a természetes közegre. Itt tudják, hogy hol s hogyan alhatnak, hol juthatnak olcsón, esetleg ingyen élelmiszerhez, ruhához, hol tudnak tisztálkodni, s nem utolsósorban: pénzt is ebben a közegben tudnak keresni.

A csepeli eset miatt most minden egyes hajléktalantelepet ellenőriznek. A szociális szakma tart attól, hogy a hatóság most számos „vétlen” hajléktalanotthonban feleslegesen zaklatja majd a lakókat – csak hogy a többség biztonságérzetét növelje. – Sokan háborognak közülünk – mondta a Nők Lapja Cafénak egy alapítvány neve elhallgatását kérő munkatársa. – Ugyanakkor nem is kérdés, hogy ha valaki bűnt követ el, azért felelnie kell, akár hajléktalan, akár nem. Ok nélkül pedig senkit nem vesznek őrizetbe.