Teljesen véletlenül botlottunk bele a Kyiv Light Festivalba, eredetileg ugyanis a csernobili atomerőművet körülvevő biztonsági zóna, valamint a 32 éve elhagyatottan álló Pripjaty meglátogatására utaztunk keleti szomszédunkhoz. Mielőtt azonban a szellemváros felé indultunk volna, igyekeztünk annyit megnézni Kijevből, amennyit egy nap alatt lehetséges. Ennek köszönhetően fedeztük fel, hogy szerencsénkre éppen aznap zajlik a háromnapos fesztivál második felvonása, amelynek keretében városszerte több jellegzetes épületre vetítik a VJ-k és fényfestéssel foglalkozó kreatív csapatok alkotásait, ráadásul mindez ingyenesen megtekinthető.
Kijev központi hajóállomása felé vettük az irányt, itt volt ugyanis a Kyiv Light Festival központja, a hajóállomás épülete szolgált vetítővászonként a különleges installációkhoz. Utólag visszagondolva kicsit sajnálom, hogy nem az ukrán külügyminisztérium döbbenetes méretű épülete előtt táboroztunk le, de így sem lehetett okunk panaszra.
De az ukrán külügyminisztérium gigantikus oszlopain is látványosak az animációk (Fotó: Andersen Dávid)
Már Picasso is festett fénnyel
Bár a fényfestés az elmúlt években vált rendkívül népszerűvé, a műfaj gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza. Egészen pontosan 1889-ben alkalmazta először Étienne-Jules Marey tudós és George Demeny feltaláló, amikor egy ember mozgását követték le fénypászmák segítségével. De 1949-ben Pablo Picasso is megismerkedett a hosszú záridős fényképezés és egy elemlámpa segítségével létrehozott fényrajzokkal, amit ma már inkább fénygraffitinek szoktak hívni.
Ennél egy – na jó, sok – fokkal bonyolultabb a projection mappingnek nevezett módszer, amelynek során óriási vetítők segítségével „festenek meg” nagyobb, jellemzően kültéri felületeket. Napjainkban ezt hívja a köznyelv fényfestésnek, és a kijevi fényfesztivál is erről szól. Az egyik első projection mappinget az amerikai Disneylandben használták 1969-ben, amikor megnyitotta kapuit a Haunted Mansion nevű, kísértetkastélyt idéző hullámvasút. A technika segítségével mellszobrokat „szólaltattak meg” oly módon, hogy 16 milliméteres filmen rögzítették több énekes arcát éneklés közben, majd ezeket vetítették a mellszobrok arca helyére.
A projection mapping igazán azonban csak a kilencvenes évek második felében indult világhódító útjára, ma pedig már számos rendezvényen alkalmazzák hangulati elemként, de már a reklám világát is meghódította. Ezek persze főleg egyszerűbb installációk, az igazán komoly projection mappinghez ugyanis elképesztően drága, a multiplex mozikban használt vetítőgépeknél nagyobb teljesítményű eszközökre van szükség.
Egy-egy projection mapping csapat sokszor hónapokig dolgozik a végeredményen, amely ritkán hosszabb 1-2 percnél. Ráadásul az efféle alkotásokat csak az adott helyszínen lehet megnézni, mivel itt milliméterre kiszámolt, a vetítővászonként használt épület sajátosságait figyelembe vevő animációkról van szó.
A fények városa – Kijev
Az ukrán fővárosban tavaly májusban rendezték meg először a Kyiv Light Festivalt, amelyre már akkor 11 ország 25 csapata jelentkezett pályamunkákkal, illetve külön mezőnyben 8 VJ – a partikon a zenéhez passzoló látványos vizuálokért felelős animátor-grafikus szakember – mérette meg magát. A siker nem maradt el: több százezren voltak kíváncsiak a tagadhatatlanul látványos installációkra. Az idei fesztivál során pedig már 30 csapat szállt versenybe a 270 ezer hrivnyás – közel hárommillió forintos – fődíjért. Persze ez aprópénz, ha figyelembe vesszük, milyen költséges mulatság egy ilyen fényfestés előállítása, de a részt vevő csapatok valószínűleg elsősorban nem ebből élnek, mivel java részük grafikusként, designerként, reklámszakemberként dolgozik a világ minden táján.
Mint azt korábban a magyar Limelight Projection Mapping csapatával készült interjúnkból megtudtuk, az igazán jó fényfestők figyelembe veszik a vászonként használt épület sajátosságait, és azokat belekomponálják az alkotásaikba.
A kijevi fényfesztivál pályaműveiről ugyanez mondható el: a legjobbak egyértelműen azok lettek, amelyek a Dnyeper partján álló kikötő épületének oszlopait és jellegzetes kerek ablakait beemelték az animációba. A leglátványosabb talán az a megoldás volt, amikor két óriási kéz megragadta a fehér oszlopokat, és egy könnyed mozdulattal kipattintotta őket a helyükről – természetesen csupán ügyes fényjáték formájában.
Bár a hazai, ukrán csapat általunk nem ismert figurákat, feltehetően mesehősöket ábrázoló, ugyancsak pszichedelikus alkotása nem ezt az irányt követte, érthető módon mégis ők kapták a legnagyobb tapsot a főként helyiekből álló közönségtől. Az ukránok pályaművét az alábbi videón lehet megtekinteni.
A fődíjat végül a portugál MOJO nevű csapat Ambivalent című installációja nyerte meg, csak azt sajnáljuk, hogy a szervezők egy bő hét elteltével sem tették elérhetővé az alkotás videóját a Kyiv Light Festival hivatalos weboldalán. A második helyet egy japán alkotóközösség, a Heart-S szerezte meg az Underwater című, főként fekete-fehér geometriai formákat és egy hatalmas szemet felvonultató fényfestésén, míg a képzeletbeli bronzérmet egy szlovák fiatalember, bizonyos Jakub Zuscin nyakába akasztották a Sightless című alkotásért, amely az alábbi videón látható.
Kicsit sajnáltuk, hogy magyar versenyző nem volt a mezőnyben, különösen, hogy a Limelight Projection Mapping csapatáról legutóbb akkor írtunk, amikor közönségdíjat kaptak az iMapp Bucharest rendkívül szoros mezőnyében.
A kijevi fényfesztivál teljes programját – legalábbis, ami a hajóállomás épületét állította középpontba – az alábbi videón lehet megtekinteni. Kétórás anyagról van szó, amit érdemes lehet 15-20 perces etapokra bontva nézni, az izgő-mozgó formák és esetenként a hajó módjára meglóduló épület ugyanis alaposan próbára tudja tenni a szemeket, aki pedig az ilyesmit kevésbé bírja, akár émelygést is tapasztalhat, illetve, talán nem kell mondani, hogy az epilepsziások inkább ne kattintsanak a videóra, a vadul villódzó fények ugyanis van, akinél rohamot idézhetnek elő.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kijevi fényfesztivál – és úgy általában az ukrán főváros – meglátogatását, ugyanis számtalan kellemes élményben lehet része az embernek a hazainál jóval olcsóbb árakkal operáló Kijevben. Jövőre is el fogunk ide látogatni, ám akkor a hajóállomás helyett valószínűleg az ukrán külügyminisztérium már említett, zavarba ejtően nagy épületére vetített animációkat fogjuk megnézni. Végezetül álljon itt egy különösen látványos pályamű a kijevi fényfesztivál tavalyi mezőnyéből.
Aki pedig ennél különlegesebb, mondhatni extrém élményre vágyik, keresse fel szervezett túra keretében a csernobili atomerőművet körbezáró lezárt zónát, az egykor ötvenezres álomvárosból szellemvárossá változó Pripjattyal együtt.
