A hír: üzemlátogatásra mehetnek majd a magyar kisiskolások. Iroda- és üzemlátogatásokat írna elő az általános iskola ötödik-hatodik évfolyamától az oktatási tárca, hogy tapasztalatokat szerezzenek a munka világáról.
Winkler Nóra véleménye: Első körben az osztálykirándulások kötelező múzeumozásai ugranak be. A sok tárló, megannyi helytörténeti emlékkel. Harmincnégy fok, harmincnégy – ájulás szélén dülöngélő szerencsétlen gyerek hátizsákkal – ismerkedik a művészettel. Szép is lett volna, ha ott kellett volna a kijáratnál beikszelni, na Zolika, akarsz-e majd felnőtt korodban is múzeumba járni? Ugye milyen roppant érdekes volt a sok római edény? Meg a fémpénzek? Ugyehogy?
Ez a munkahely-látogatás is ígéretesen hangzik. Tíz-tizenegy éves gyerekek csapatostul bevonulnak akárhova, körbevezetik őket, nézelődnek és máris pontos képet kapnak egy szakmáról. Mi derülhet ki? Hogy a munkahely olyan dolog, ahova az ember beviszi a családi fényképeit és kiragasztja az üvegre vagy a monitor szélére. A munkahelyen általában saját íróasztalok vannak. Kórházban gyógyszerszag van, orvosok és agyonhajszolt nővérkék. Étteremben szakácsok, mosogatók és jó szag. Varrodákban rengeteg nő ül zajban és műanyagdobozban hoznak maguknak ebédet. Bankokban légkondicionálás, őr, kódolt kasszák és sok bedőlt frankhiteles ügyfél. Night clubokban iskolaidőben nincs nagy élet, de az is egy munkahely, sötétített üveges nagy autókból kiszálló nagy emberek mennek be kávét inni vagy valami ütőset, sok a tükör, rudak is vannak. Könyvtárakban csend van, jó könyvszag, tolható polcok és egy hosszú pultnál olvasó dolgozók. Fodrászatokban mindenki beszél, leginkább a magánéletéről a lakkszagban, csavarók, búrák, ollók szanaszét, a földön levágott haj. Írókkal például hogyan találkoznak majd a diákok? Színészekkel, akik lehet hogy alszanak, mert este sokáig tart a munkanap? Majd körbejárják a filozófust, aki maga elé meredve, mélyen gondolataiba merülve pipázik és megállapítják, ez lehet a legkönnyebb mind közül? Vagy a filmrendezőt, aki épp nem nyert pályázati pénzt, ezért pillanatnyilag csak ül valami kávézóban?
Mindenhova el fognak menni? Milyen mélységig járnak be egy állomást? Mennyire avatják be a konkrét munkahely valódi mindennapjaiba az amúgy biztosan bambuló gyerekeket? Akik közben legszívesebben a telefonjukon vagy Ipodjukon játszanának. Hú, nem hangzik életszerűnek ez a ‘bevezetés a munka világába’, mert ezeknek kábé annyi közük van a valódi “dolgozáshoz” mint a táblánál előadott nemi felvilágosításnak a szexhez. Mért érzem, hogy megelevenednek a hetvenes évek?
