82 évesen heti öt napot mozog
Lemhényiné Tass Olga tornásznő nemrég töltötte be a 82. életévét, de a mozgás, a sport nem hiányozhat a mindennapjaiból. „Mindent a sportnak köszönhetek, és a célom, hogy másokat is erre ösztönözzek. A sport számomra a testi-lelki egyensúly alapja, mozgás nélkül nem ér az élet semmit” – mondja a tornásznő, aki Puskás Ferenc halálával a Nemzet Sportolója címet kapta.
A tornász ott volt a 48-as londoni, az 52-es helsinki és az 56-os melbourne-i olimpián, ahol a kéziszercsapat tagjaként arany-, az összetett csapatversenyben ezüst-, ugrásban bronzérmes lett. 1960-ban indult a római ötkarikás versenyen is, ahol csapatban hetedik lett. Miután sportpályafutását befejezte, a Testnevelési Egyetem tanára lett, illetve vezetőedző és versenybíró volt. Tizenöt éve tornatermet is bérel, dupla órákat tart, és persze tanítványaival együtt mozog. „Néha persze megállok, mégiscsak 80 fölött vagyok, de amit csak tudok, velük együtt csinálok. Hetente mindössze két szabadnapom van, de szombaton és vasárnap is rendszeresen úszom” – meséli üdén a tornásznő.
70 évesen naponta több órát edz
Kulcsár Győző a világ legsikeresebb párbajtőrvívóinak egyike, négyszeres olimpiai bajnok (háromszor egymás után, 64-ben Tokióban, 68-ban Mexikóvárosban, 72-ben Münchenben volt a győztes csapat tagja). Mexikóban egyéniben is aranyat nyert, míg Münchenben és a 76-ban Montrealban bronzérmes lett. Az aktív sportolást 1980-ban fejezte be, azóta edzőként sikeres, naponta 3-4 órát mozog. „Tizennégy éves korom óta aktívan sportolok. Nem tudom elképzelni, hogy mi lenne, ha holnaptól nem mozoghatnék, azt hiszem, valami szörnyű lelki-fizikai leépülés lenne a következménye.”
71 évesen még kézilabdázik a világbajnok nagymama
Csenki Györgyné Zsuzsanna világbajnok kézilabdázó nyolcévesen kezdett el sportolni, 16 évesen már első osztályban, 18 évesen pedig a válogatottban volt beálló. Csapatával, a Spartacus SC-vel számtalan hazai kupát megnyert, az 1962-es romániai világbajnokságon ötödik helyezett, az 1965-ös dortmundi világbajnokságon pedig aranyérmes lett. A pályát azóta sem hagyta el, negyven éve edzősködik.
„Idén leszek 71 éves, de a sport elkísér, a mozgás a mindennapjaim része. A munka igénybe vesz, hiszen meg kell mutatnom a gyerekeknek, mit és hogyan csináljanak. Persze a felugrásos dobást már nem tudom bemutatni, csak elmagyarázni, de a mozgás így is bőséges. Számomra elképzelhetetlen az élet sport nélkül, ha nem csinálhatnám, azt hiszem, meghalnék” – meséli edző, akit 2009-ben „Az év utánpótlás edzője” díjjal tüntettek ki.
|
Sport mindenekfelett Diana Nyad úszónő augusztusban cápaketrec nélkül vágott neki a Floridai-szorosnak, a 166 km-es távot 60 óra folyamatos úszással akart megtenni. A hosszútávúszó végül 29 óra után feladta a kísérletet. Próbálkozása azonban mégsem sikertelen, a 61 éves úszónő kortársainak példaképévé vált, sokak számára jelentett inspirációt: „soha nem késő elkezdeni”. Blogján úgy írta, utat kell engedni annak a fizikai, pszichés és érzelmi potenciálnak, ami bennünk lakozik. A 98 éves dzsudómester, Keiko Fukuda élete is komoly motiváció. Ő egészen pontosan 1935-ben kezdte a harcművészetet, aminek az egész életét szentelte. Az 1913-as születésű, 150 centi magas, 45 kilós japán harcos az első nő a világon, aki megkapta a 10. dant (a dan a harcművészetben való jártasság szintjét fejezi ki). Rajta kívül hárman rendelkeznek ezzel a kitüntetéssel. Bár az apró néni számára a mozgás már nehezen megy, mind a mai napig oktat. |
