Álom a halott férfiról
„Amikor négy-ötéves voltam, egyszer egy férfiról álmodtam, aki bejött a szobámba. A nyakán volt egy lyuk, de azt mondta, hogy nem kell félnem tőle. Azt feleltem neki, hogy nem félek. Szeretett volna megtudni dolgokat a családról, én pedig el is mondtam neki, amire kíváncsi volt, aztán felébredtem. Másnap elmeséltem nagyanyámnak az álmomat, ő meg erre elfehéredett. Elővett egy fényképalbumot, és megmutatta benne az egyik képet, én pedig azonnal felkiáltottam: ő az! Kiderült, hogy a szellem a nagyapám volt, aki két évvel a születésem előtt gégerákban halt meg, és gégecsőmetszést hajtottak végre rajta” – Jordanlund
A szomjas kislány
Az onetwothreefouronetw nevű felhasználó abban a házban nőtt fel, amelyet a nagymamája egyik dédapja épített: „Legalábbis nekem ezt mesélték, de én abban bízom, hogy nem igaz, és az őseim jobb emberek voltak, mint amit a ház sugall. Mindig nevettünk a szellemmacskáinkon, mert imádtak hozzánk bújni. Ezenkívül egy idő után közösen elhatároztuk, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt a hintát a padláson, amelyik magától ringatózott. A régi házak már csak így mozognak… minden éjjel. Ritmikusan… De a legjobban a kislány aggasztott minket. Mindig odajött az ágyhoz, és egy pohár vizet kért. Ezt a család nőtagjaival csinálta, minden generáció találkozott vele, már amelyikről tudok. Úgy nézett ki, mint nagyanyám gyereke. Nekem nincsenek gyerekeim, mégis jött. Ha lennének gyerekeim, úgy néznének ki, mint ő. A családunkhoz tartozik. Egész életemben hallottam, ahogy szaladgál a házban. Azt hiszem, a régi hálószobám valamikor az övé lehetett, vagy legalábbis közel áll hozzá a helyiség. Az egyetlen dolog, amitől félek, hogy egyszer én is így itt maradok. Úgy nézett ki, mint egy öt-, esetleg hatéves. Jobbat érdemelt volna.”
Az ember legjobb barátja
„Amikor még nagyon kicsi voltam, minden éjjel két kutya ült az ágyamnál, egy kicsi fehér és egy nagy fekete. Egyszerűen csak ott ültek. Aztán a szomszédunk kutyája az arcomba harapott, és leszakította a fülcimpámat. Attól a pillanattól kezdve a kutyák eltűntek. Amikor megkérdeztem anyámat, hol vannak, azt mondta, hogy soha sem voltak ilyen kinézetű kutyáink.” – synfidie
Szellemek, akik magukra zárják az ajtót
WizardWithShortBeard felhasználónak saját elmondása alapján már több paranormális élménye volt. Az összes közül a leghátborzongatóbb akkor történt, amikor 16 éves volt. „A kutyám és én voltunk csak otthon. Szuper nyugis kutya, csak akkor ugat, ha fél valamitől. Fent volt, és mint az őrült, úgy ugatott. Természetesen nagyon megijedtem. Kijöttem a fürdőből, égve hagytam a villanyt, nyitva az ajtót, és felmentem. A kutyám a levegőbe ugatott, majd intenzíven bámult rám, aztán a lépcső felé nézett. Láttam, hogy a fürdőajtó, amit nyitva hagytam, be volt zárva. A villany sem égett. A kilincsen lehetett látni, hogy zárva van. Fogtam a kulcsot, és kinyitottam. Senki. Nem nagy meglepetés. Ahogy kinyitottam az ajtót, ismét lépéseket hallottam, de most fentről. Felmentem az emeletre a testvérem szobájába. Ahogy odaértem, állatira megijedtem. A szoba be volt zárva, bent égett a villany. Még szerencse, hogy tudtam, hogyan kell feltörni az ajtót, mert a kulcsot már évekkel korábban elvesztettük. Senki sem volt benn.”
A test nélküli nyávogás
Az előző történetre válaszolva írja Elbiotcho a következőt: „Volt egy nagyon bátor cicánk. Mindig kiszökött. Egyik nap nem jött többé. Azt gondoltuk, talán elkapta egy prérifarkas, sok volt belőlük a közelben. De az egész családunk hallotta időnként nyávogni. Egyik nap egyedül voltam otthon, és ismét hallottam. Kerestem mindenfelé, a tetőn és mindenhol, gondoltam, talán bebújt valamelyik falba. Egy hónapig hallottam a szellem nyávogását, amíg egyszer csak abbamaradt.”
