Egy nemrég készült amerikai felmérés során az apák 70 százaléka, az anyáknak pedig 65 százaléka vallotta be, hogy nem egyformán kedvesek számára a gyerekeik. A favorit lehet a legidősebb vagy a legfiatalabb, a legkeményebb vagy a legérzékenyebb. Az anya és az apa számára általában nem ugyanaz a gyerek a legkedvesebb: az apák leggyakrabban a legkisebb lányt, az anyák pedig a legidősebb fiút szeretik legjobban – már a kutatási adatok alapján.
A szakemberek ugyanakkor valószínűsítik, hogy a számok a valóságban még ennél is magasabbak, a szülők ugyanis még egy tudományos kutatás kedvéért sem vallják be szívesen elfogultságukat egyik vagy másik csemetéjük felé. A témával foglalkozó szakember, Jeffrey Kluger szerint a szülők 95 százalékának van kedvence, még akkor is, ha nem akarja bevallani.
A kutatók megfigyelései szerint minden szülő más szempontok alapján favorizál: okosság, külső, születési sorrend is számíthat. A kedvenc, ha nem is tudatosan, de biztosan nagyobb figyelmet és gondoskodást kap. A lelkiismeret-furdalásban szenvedő szülőket a tudomány vigasztalhatja: evolúciósan beprogramoztak minket arra, hogy a lehető legtöbb génünket örökítsük tovább a következő generációra. Ezért állítólag azt az utódot támogatjuk leginkább, aki szerintünk a legesélyesebb arra, hogy továbbadja az örökséget.
