Életre szóló barátság lett a vége

CSECSEMŐS NŐVÉRBŐL BÉBISZITTER – „…ENGEM IS A CSALÁDTAGOK KÖZÉ RAJZOLT”

Harangozó Laura négy évvel ezelőtt szült a Szent Imre Kórházban, ahol ismerősei ajánlására Harasztiné Ábel Erikát választotta csecsemős nővérnek.
A segítségnyújtás azonban nem ért véget a kórházi tartózkodással, Erika azóta is a kis Dalma bébiszittere, és Laura segítője gyereknevelési kérdésekben.
– Bent a kórházban, csecsemős nővérként én segítek a fürdetésben, a szoptatásban, a kismamánál ott a telefonszámom, bármikor hívhat – kezdi Erika. – A gyerekkel kapcsolatos minden esemény a felügyeletemmel történik. Ez viszont csak akkor működik, ha az anyukával kölcsönösen megbízunk egymásban.

Laura, Dalma anyukája, és Erika, csecsemős nővér

– A csecsemőgondozást nehéz könyvből megtanulni, úgyhogy megnyugtató volt valaki olyannak a segítsége, aki évente több száz újszülöttet lát el – meséli Laura. – Anyukám messzebb lakik, ezért a kórházi napok után megkértük Erikát, jöjjön el pár órára, hetente kétszer. Két hét után azt mondta, „te félsz a gyerekedtől”. Majdnem elbőgtem magam, de igaza volt. Izgultam, hogyan nyúljak hozzá, nem tudtam, miért sír annyit, és hogyan altassam el, de Erikától bármit megkérdezhettem, és el is fogadtam, amit mondott. Volt, hogy Dalma babakocsiját tologatva órákat sétáltunk a közeli erdőben, és beszélgettünk.
A második évtől, ha jött Erika, el tudtam menni sportolni, esténként eljutottunk a férjemmel egy-egy moziba. Ezek az alkalmak feltöltöttek, és közben tudtam, hogy a lányom jó kezekben van. A legféltettebb kincsét az ember nem bízza rá akárkire. Egy dologra nem tudtam rávenni; hogy ne hozzon mindig valami édességet…
– Csak azóta hozok, amióta már ti is adtok neki  – teszi hozzá nevetve Erika. – Alkalmazkodtam Lauráékhoz: ha ők azt mondták, nem emeljük fel a hangunkat, nem tiltunk, hanem eltereljük a figyelmét, akkor én is így tettem. Megszerettem az egész családot. Hatalmas öröm, amikor Dalma az oviban engem is a családtagok közé rajzol.

KOZMETIKUSBÓL SPORTBARÁTNŐ – „EGYSZER CSAK BEKATTANT VALAMI…”

Orsi és kozmetikus barátnője, Bea

Tarkó Orsolya hat éve jár a kozmetikusához, Soltész Beátához. Véletlennek indult, de szinte az első perctől kezdve barátnők lettek. Amikor Orsi elkezdett futni, Bea volt a leglelkesebb szurkolója a versenyeken. Most pedig már őt is magával ragadta Orsi szenvedélye. Orsi és vele együtt a futás gyökeres változást hozott az életébe.

– Eleinte csak a futás hangulatát élveztem Orsi versenyein – meséli Bea. – Ő és a barátnői mindig noszogattak, hogy csatlakozzam én is, ne csak szurkoljak. Mindig rábólintottam, de az elhatározás sokáig nem született meg bennem. Aztán egyszer csak bekattant valami, és elkezdtem futni. Eleinte féltem, hogy mindenáron teljesítenem kell, de most már élvezem. Olyan ez, hogy minél inkább csinálod, annál inkább megfertőződsz. Amikor két barátnőmmel sikerült lefutnunk a félmaratont, majdnem sírva fakadtam örömömben, mert egész addig nem hittem el, hogy én ezt meg tudom csinálni.
– Most már egymásnak szurkolunk – mondja Orsi. – A hétvégén például nem értem oda egy futóversenyre, de folyamatosan küldözgettem az SMS-eket Beácskának, hogy legalább lélekben vele lehessek. De nem csak a futás köt össze minket. Eljárunk vásárolni, turkálókba, van, hogy az egész napot együtt töltjük ilyenkor. Nála szoktam találkozni a többi barátnőmmel is. Megbeszéljük, ki mikor megy hozzá, és hatalmas traccspartikat tartunk a kozmetikában. Mivel nagyon kevés időm van, nekem ez így ideális: összekötöm a kellemest a hasznossal.

FODRÁSZBÓL TISZTELETBELI CSALÁDTAG – „…SZERINTEM EZ NEM IS TUD MÁSKÉPP MŰKÖDNI”

Hajnalka és fodrásza, Stella

Főfai Hajnalka és fodrásza, Horváth Stella akkor ismerkedtek meg, amikor Hajni öccse Stella párja volt. Azóta a pár már nincs együtt, de Stella és Hajni jó barátnők maradtak. Összeköti őket egy közös kutya, két lakáskulcs és egy anyuka, aki Stellát is a lányaként szereti.

– Sára, a kutya a legerősebb összetartó kapocs közöttünk – mondja Hajni. – Stella és az öcsém közösen vették, amikor még együtt voltak. Miután szakítottak, a kutya közös maradt. Olyan, mint egy gyerek, akinek elváltak a szülei. A szüleim is imádják, én pedig a „keresztanyja” vagyok. Stellának van kulcsa a szüleim házához, így bármikor elviheti Sárát, és nekünk is van kulcsunk az
ő lakásához.
– A vendégeim a fodrászatban, amikor hallják, hogy milyen szoros kapcsolatot ápolok az exemmel és a családjával, mindig azt mondják, hogy ez már nem is normális – mondja Stella. – De hát mi az, hogy normális? Nekem minden vendégemmel bensőséges a kapcsolatom, szerintem ez nem is tud másképp működni. Kell hogy kívül-belül jól ismerd a vendéget ahhoz, hogy olyan frizurát tudj neki csinálni, amelyik neki való. Kell hogy ismerd a személyiségét, hogy miket szeret, milyen zenéket hallgat…
– Na, milyen zenéket szeretek? – kérdezi rögtön Hajni.
– Madonnát és mindent, ami retró – vágja rá Stella.
– Stella minden családi eseményre hivatalos – mondja Hajni. – Még szenteste is felhívtuk őket, hogy nem jönnének-e át vacsorára a nagymamájával. Őt a nagymamája nevelte, nálunk viszont más a családmodell: apuka, anyuka, gyerekek. Anyukám a mai napig úgy gondoskodik Stelláról, mintha a lánya lenne. Megfőzi neki a húslevest, mert tudja, hogy az a kedvence. Idén nyáron volt az esküvőm, és Stella a családi asztalnál ült, még a ruhát is ő adta rám. A kutya is ott volt. Nekem fontos volt, hogy mindketten ott legyenek.

NYELVTANÁRBÓL KERESZTANYA – „…MEGHALLGATTUK EGYMÁS GONDJAIT”

Ha idegen nyelvet tanulunk, sokszor a saját életünk a téma: a család, a napirend, a kedvenc könyv, a lakás. A nyelvtanár sok mindent megtud a tanítványáról, mégsem válik szorosabbá a kapcsolat. Ám néha igen: mint Stefán Ildikó angoltanárnő és egykori tanítványa, Zsugonits Judit esetében. Ildikó segítőkész, gyakran előfordul, hogy felajánlja segítségét, elmagyaráz egy-egy anyagrészt.
– Ez általában egy-két találkozót jelent, köszönetképpen egy doboz bonbont – mondja. – De olyan is volt, hogy valaki jól nyelvvizsgázott, és utána föl sem hívott, hogy elmondja. Juditnak egy barátnőm ajánlott, és hamar közel került hozzám. Felnőtt fejjel hihetetlen elszántsággal küzdött a nyelvvel, ezzel vett le a lábamról. Többre képes, gondoltam, mint egy nyelvvizsga, megpróbálhatná akár az angol szakot is elvégezni. Majd a találkozásaink egyre hosszabbak lettek, meghallgattuk egymás gondjait. A férje el sem tudta képzelni, miért megy haza később, ő azt hitte, hogy ezek csak nyelviskolai órák. Elmentem hát hozzájuk látogatóba, megismertem a családját. Judit egyszer nevetve mondta: „Ha születik még egy gyerekem, te leszel a keresztanyja!”

Judit és angoltanárnője, Ildikó

Csodáltam Ildikó tudását. A közös óráinkon nem fáradtam el, inkább feltöltődtem. A kapcsolatunk akkor fordult barátságba, amikor az emelt szintű érettségi előtt álltam, és nagy szükségem volt a támogatására, hogy harmincon túl beüljek a tizennyolc évesek közé. Sosem fogom elfelejteni: államvizsgáztatott a főiskolán Jászberényben, szakdolgozatokat javított, és kiderült, hogy az anyukájától rámaradt kutyusa haldoklik. Mégis jött, bátorított, gyakorolt velem az utolsó percig. Azóta elvégeztem az angol szakot, ez lesz a harmadik diplomám. A nyáron megszülettek az ikreim, és Balázsnak ő lesz a keresztanyja. Ezzel meg is pecsételtük a barátságunkat.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• „Nagyon féltem a lányaimat!”
• Könnyűségem története 
• Életre szóló barátság lett a vége  
• Dr. Vekerdy Tamás rovata
• Fűszeres Eszter
• Eljárások  a pigmentfoltok ellen
• A bennünk élő istennő
• Miben értek egyet Damu Rolanddal?

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!