A minnesotai egyetem kutatói több mint 260 anyát és gyermekeiket kísérték figyelemmel a kicsik születésétől kezdve nagyjából négyéves korukig. Felmérték az újszülöttek vérmérsékletét, továbbá azt, hogy az első hetek, illetve az első hat hónap során miként bántak velük a szüleik. Mikor a gyerekek elérték a 2,5-3 éves kort, megfigyelték őket anyukáikkal együtt, miközben olyan feladatokat kellett elvégezniük, amelyekhez szükség volt felnőtt segítségre. Végül amikor a gyerekek elérték az óvodáskort, a kutatók megkérték az édesanyákat és a nevelőket, hogy értékeljék ki a gyerekek esetleges viselkedési problémáit.
Michael F. Lorber, a New York Egyetem szakembere, aki egyben a tanulmány szerzője is volt, arról számolt be, hogy a gyerekek negatív viselkedésének hátterében többnyire rossz szülői magatartás állt, mint például az, hogy az anya negatív érzelmeket sugárzott gyermeke irányába vagy durván bánt vele. A kutatók azt is megfigyelték, hogy az anyák és totyogó korú kisgyerekeik közti konfliktusok később komoly magatartásbeli viselkedéseket okozhatnak, ráadásul mindez egyfajta ördögi körként működik, hiszen azok a gyerekek, akikhez negatívan viszonyult az anyukájuk, agresszívabbak lettek, amitől az anyuka még kevésbé volt elfogadó velük szemben. Ennek következtében a kettejük közti viszony az évek során egyre jobban elmérgesedhetett.
