| Bárdos András: SHOW Az izgalmas regény a szórakoztatóipar kulisszatitkai közé viszi az olvasót egy lendületes, sodró utazásra. „Minden, amit a show-bizniszről hittél, igaz” – áll a felcímben, s valóban: Bárdos András minden kozmetikázás nélkül nyit kaput az embereknek a népszerű showman, Kasszandra világába, ami valójában hamisan csillog. Mint minden, ami show-biznisz… |
A könyvbemutató után már a buszon lapozgatni kezdtem az új regényed, mert kíváncsi voltam, hogyan, miként írtál bele engem, vagy a lapot, ahol dolgozom. Azt írtad, én nem „bántok” senkit. Ezt köszönöm. Téged sokan bántottak?
Úgy érzem, éveken át korrekt, adok-kapok kapcsolatban voltam a médiával, az újságírókkal, míg a médiában szerepeltem. Ettől eltekintve értek különös meglepetések, amik fájtak. Például mai napig nem tudom elfelejteni a helyzetet, amikor a feleségemet és az újszülött kisfiunkat a hátsó kapun kellett megszöktetnem a kórházból, hogy ne zaklassa őket senki… Értek csalódások, persze. Csaknem 30 év alatt becsúsznak ilyenek.
Kíméletlen őszinteséggel írsz a sztár-újságíró viszonyról, érdekes volt ezt a másik oldalról figyelni. Nem félsz, hogy bizonyos dolgokat magukra vesznek a kollégák, és megorrolnak rád?
Miért, van benne valami bántó? Szerintem nincs. Tisztelem a kollégáimat, soha nem mondok nemet, és a bulvárlapokat sem szoktam szidni soha. Néha, tévéseket hallgatva, már arra kell gondolnom, hogy a klímaváltozásról is a bulvár tehet. Szerintem a magyar bulvárral egyetlen baj van: nincs kiről írnia. A spanyol Hola magazin Messiről, Iglesiasról, vagy a királyról, Juan Carlosról írhat minden héten. Az angol Hello! a legjobb zenészekről, focistákról, színész világsztárokról. A Nők Lapja Café Gesztesi Károlyról, valamelyik valóságshow-szereplőről, esetleg rólam. Ez azért nem ugyanaz…. Szóval lehet, hogy megorrol valaki, de nem hiszem, hogy van oka rá.
Miért tartottad fontosnak, hogy valós karaktereket keverj a fiktív karakterek közé?
Ez a játék része. Nem róluk szól a történet, megjelennek, eltűnnek. Vagy meg sem jelennek, mint például Stahl Judit, akit a főhős az egész történet alatt keres, de nem talál meg végül. Tudjuk: Stahl ilyen. Gyors, követhetetlen, rémítően tehetséges. Ezt próbáltam megírni. Vagy Friderikusz, aki szeret tanácsokat adni, és van, akit ez zavar, de engem nem. Ugyanis többnyire igaza van…
Van-e olyan történetszál vagy epizód a könyvben, amit konkrét, megtörtént eset alapján írtál?
Van. Több is. De ezt inkább nem árulnám el. Valószínűleg lesznek majd, akik magukra ismernek, de senki más nem fog rájuk ismerni. Legalábbis remélem. Az nem lenne kellemes, ha nem így lenne.
A könyvbemutatón említetted, hogy zavar már téged ez a felhajtás. Miért?
Azt nem mondanám, hogy zavar. Különösebben soha nem szerettem, de elviseltem, most is elviselem. Része a munkámnak, az életemnek. A kisfiam szeretett egy időben a városban metrózni, trolizni. Sokat jártuk Budapestet, és sok emberrel beszélgettünk. Többen még Ádám nevét is tudták az újságokból. De aztán egyszer a bébiszitter vitte magával, akit persze senki nem ismert, így Ádámnak sem köszöntek. Máig nem tudja feldolgozni, miért volt akkor mindenki undok vele. Ezt azért meséltem el, hogy érzékeltessem, mi fordított világot élünk, nekünk mindenki jó ismerősünk, és ez lényegében egész felnőttkoromban így volt.
Nálad mikor, hol, hogyan jött el az a pont, ami a történetben a főhősöddel, hogy itt az idő, változtatni kell? Mi váltotta ki?
Ez jó kérdés. 2006–2007 fordulópont volt az életünkben. Nagyjából akkor vált világossá számomra, hogy váltanom kell. Négy gyerekkel már szervezhetetlen volt az addigi élet. Sajnos nem volt erőm újat kezdeni, így a következő évek nehezek voltak. Kiveszett belőlem a szenvedély a munkám iránt, márpedig ezt nem lehet szenvedély nélkül csinálni. Szóval kicsit későn váltottam, de ez már mindegy. Amit most csinálok, a tanítás, a könyvírás és a könyvkiadás, újra szenvedéllyel tölt el. És ez jó.
Van az a pénz, amiért visszatérnél a show-bizniszbe?
Hát persze, hogy van. Micsoda kérdés! Aki erre azt mondja, nincs, az hazudik. És gondolom, egyszer vissza is találok majd. Végül is az a tanult mesterségem. De most nem látom a helyet, ahol lehetne. Ez a show most nem az én show-m.
Kisfiad, Ádám pár éve még tévés akar lenni. Jó szívvel engednéd őt ebbe a világba?
Nem úgy élünk, hogy engedni lehessen. Ha tévés akar lenni, tévés lesz. Mindenben segítek neki, ha úgy alakul. Persze nem szeretném, ez az igazság, de biztosan nem beszélném le.
Dolgozol pillanatnyilag új könyvön?
Nem. Most kis csönd van. Könyvkiadónk idén nyolc könyvet jelentetett meg, jövőre már körülbelül húszat fog. Ez, az egyetem meg a gyerekek – most nem fér bele több.
A feleséged, Máté Krisztina mennyire vesz részt a könyveid születésében?
Nem olvasgat bele, de körülbelül a felénél mindig megmutatom neki. Nem azért, mert a feleségem, hanem mert jól lát dolgokat. Sajnos elfogult, úgyhogy feleségnek, remélem, örökre megmarad, de nem kizárt, hogy írói segítségnek nem tökéletes, így más megoldást kell keresnem.
