A konfitálás mint konyhai technológia már a 15. században jelen volt a konyhákban. Akkoriban még jórészt a kényszerűség okán: a levágott állat éppen nem használt alkatrészeit nem lehetett fagyasztóba tenni, így feldolgozták, megfőzték, és igyekeztek minél hosszabb ideig tartósítani azokat.
A konfitálás szó eredete persze francia, a confiture (német: Konfitüre) szóból ered, ami lekvárt jelent. A confit szó azonban egy gyűjtőfogalom: ide tartozik minden, ami lassú tűzön, kíméletes eljárással készült. Lehet ez fokhagyma, lekvár avagy húsok is. Ez utóbbiak esetében a konfitálás zsírban, zsír alatt főzést, abálást jelent. Sokan a homlokukra csapnak, abálás?! Ismerős? Akik disznót szokott vágni, azoknak biztosan. A húsokat pácoljuk, majd zsírral felöntve hőkezeljük. A zsír jelentősége abban áll, hogy nem engedi kiszáradni a húst. A hőkezelés min. 50, maximum 80-90 fokon történik, ez pedig azért fontos, mert a húsban található zsír ezen a hőfokon zselatinná alakul, amitől a hús sokkal puhább lesz. Leginkább szárnyasoknál jellemző ennek a technikának a bevetése, de legyen szó sertésről, bárányról, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény egy eszelősen omlós, ízletes hús lesz.
De hogy is néz ki mindez a gyakorlatban?
A húst nagyobb darabokra vágjuk és (száraz)pácoljuk. Ez a következőképpen zajlik: sóval-borssal bedörzsöljük, ezután jöhetnek a zöldfűszerek (rozmaring, kakukkfű, majoránna), fokhagyma, babérlevél, majd egy éjszakát a húst hűtőben pihentetjük. Másnap megtörölgetjük, forró serpenyőben körbepirítjuk, majd egy lehetőleg vastag falú sütőedénybe pakoljuk őket. Mehet mellé zöldfűszer, fokhagyma is. Olvasztott zsírral felöntjük, hogy ellepje a húsokat. 50-80 fokon hőkezeljük mindaddig, míg a villa akadálytalanul a húsba hatol (kb 3-4 óra). Itt két lehetőségünk van: vagy a zsírban hagyjuk kihűlni, vagy a zsírt és a húslét elválasztjuk egymástól és a színtiszta zsiradékkal öntjük fel a húsokat.
Gasztroajándék is lehet belőle, ha kisebb húsdarabokat sterilizált befőttesüvegekbe teszünk, és zsírral felöntjük. Az üveget csinosítjuk, szép papírra rávezetjük, hogy mit is rejt az üvegünk.
Kacsakonfit különleges köretekkel
A kacsamellet, combot megmostam, megszárítottam, sóztam, borsoztam, majd a bőrös oldalukkal lefelé serpenyőbe fektettem őket és megpirítottam a bőrüket a hájból kisült zsírban, megfordítottam, a húsos oldalnak is adtam pár percet, majd átköltöztettem őket a vasfazekamba, dobtam melléjük sok-sok fokhagymagerezdet és pár ág rozmaringot, felöntöttem kacsazsírral, hogy ellepje és közepes láng fölött addig melegítettem, míg bugyogni nem kezdett a zsír, majd a sütőbe költöztettem 70 fokra. Addig konfitáltam, míg a villa ellenállás nélkül szaladta húsba. Akkor áttettem egy serpenyőbe a fokhagymákkal és 1-2 ek zsírral egyetemben és pirosra sütöttem mindkét oldalukat.
Vajon-borban párolt répa:
• sárgarépa
• vaj
• fehérbor
• só
• kakukkfű
A répákat megtisztítottam, majd serpenyőben vajat olvasztottam és átforgattam rajta a répát, majd aláöntöttem 2 dl fehérbort, és lefedve közepes lángon ebben puhára pároltam, majd a végén fedő nélkül körbepirítottam.
Sült cékla kecskesajttal:
• cékla
• Garabonciás kecskesajt
• só
• frissen őrölt bors
• olívaolaj
• balzsamecet
A céklagumókat ha földesek, megmosom és leszárítom, ha nem, ezt a lépést megspórolom. A gumókat külön-külön alufóliába csomagolom, és löttyintek rájuk gumónként 1 ek. olívaolajat, megszórom sóval, illetve 1 ek. balzsamecettel. A tasakokat összezárom, és így sütöm bő egy órát 200 fokon. Amikor kész, a céklát héjától megfosztom, és ízesítem sóval, olívaolajjal, balzsamecettel. A félbevágott kecskesajtgolyókkal összeforgatom.
Sült karfiol:
• karfiol
• só
• frissen őrölt bors
• olívaolaj
A karfiolt rózsáira bontom, összeforgatom sóval, frissen őrölt borssal és olívaolajjal, sütőpapírral borított sütőlemezre borítom, majd 200 fokon hiphopp puhára sütöm.
