Többször mesélt már a börtönben töltött évekről Ambrus Attila. Az egykori Viszkis rabló sportemberként vonult a rácsok mögé, és a rendszeres testedzés volt számára az egyik kiút a fegyház monotóniájából. Azt azonban még sosem árulta el, hogy erre ráment a csípője.
„A börtönben nem tudtam ugyan futni mindennap, de így is 9860 kilométert tettem meg egy 20×7 méteres betonudvaron a bent töltött idő alatt. Volt olyan hét, amikor ötven kilométert, volt, amikor csak húszat, tulajdonképpen így jött össze. De mivel mindig ugyanabba az irányba futottam, mert a másikat utáltam, a csípőm gyakorlatilag elfogyott” – fogalmazott Ambrus Attila a Borsnak.
A keménykötésű Ambrus először alternatív gyógymódokkal próbálkozott, nem sok sikerrel. „Konkrétan mindenhol átvertek. Életemben annyi fokhagymát meg algát nem ettem, mint az idő alatt. Nem beszélve arról, hogy mindenki próbált lehúzni, mert azt hitték, maharadzsa vagyok. De aztán találtam egy jó orvost, aki megműtött.” A beavatkozásra fél évet várt, és titánimplantátumot kapott. A csípőprotézis ellenére azonban Ambrus megköszönte a börtönparancsnoknak, hogy „pályára tette” hosszú büntetése alatt.
