Valószínűleg mindannyian tudjuk, milyen érzés, amikor céltudatosan elindulunk valamiért egy másik szobába, majd ahogy odaértünk, hiába kutatunk a fejünkben, mit is akartunk ott csinálni. Ezt általában arra fogjuk, hogy rossz a memóriánk, de egy pszichológiaprofesszor szerint ez a feledékenység teljesen normális.
„Amikor átlépünk egy ajtón, azt az agyunk úgy értelmezi, mint egy választófalat két esemény között. A korábbi eseményhez kapcsolódó gondolatokat elraktározza, ezért nehéz őket újra előhívni” – állítja a Notre Dame Egyetem kutatója, Gabriel Radvanszky.
Tehát ha elindulunk egy kiskanálért a konyhába, akkor mire odaérünk a konyhapulthoz, az agyunk új fejezetet nyit, és csak nehezen lapoz vissza. Ezért lehet, hogy vissza kell mennünk a nappaliba, hogy a teáscsészét látva rájöjjünk, miért indultunk.
