Kudarcból jeles?

Megoldóképlet

• Azok a gyerekek, akik azt látják, hogy az alkohol „kudarckezelő” eszköz a családban, felnőttként maguk is könnyebben nyúlnak majd különböző szerekhez.
• A gyerek számára fontos üzenet, hogy a szülei hogyan reagálnak a saját életük kudarcaira. Ha valaki magába fordul, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy a dolgok nem megoldhatóak. Ezekben a helyzetekben azt is átéli, hogy a szülő nem képes támaszt nyújtani számára, és elbizonytalanodik.
• A pozitív mintát az jelenti, ha a kudarc, a sikertelenség elmondható, megbeszélhető.
• A szülő akkor segít a legtöbbet, ha felismeri a gyermek kudarcának valódi okát, és megkeresi, hogyan segíthet a siker elérésében.

Megfigyelték, hogy a gyerekek már 3-4 éves korukban átveszik szüleik aggódó mentalitását.
Maradjunk a focis példánál és gondolkozzunk el azon, mi lenne a helyes megoldás egy elvesztett meccs után. Önök mit mondanának a fiuknak ilyenkor? Azt, hogy eddzen többet, készüljön fel jobban, vagy inkább arra biztatnák, hogy nézzen más sport után?

– Olyan összetett probléma ez, aminek nagyon sok ága-boga van – gondolkodik el a kérdésen Barát
Katalin pszichiáter családterapeuta. – A legfontosabb, hogy a szülő a gyerekre figyeljen, a valóságos képességeire. Ha nem érzékeli a képességeit helyesen, könnyen előfordulhat, hogy lehetetlen, eleve kudarcra ítélt helyzetekbe kényszeríti, olyan erős iskolába íratja, ahová biztosan nem veszik fel, vagy olyasmit erőltet, amihez a gyereknek nincs tehetsége.
A kudarc ilyenkor jelzés, azt a kérdést feszegeti, vajon jó úton járunk-e. Vajon nem a szülő ambíciója-e, hogy a fiúból sikeres focista legyen? Az is lehetséges viszont, hogy a fiú tényleg tehetséges, ilyenkor kellene azt a támogatást megadni, amivel a siker elérhető.

A gyerekek ösztönösen reagálnak a kudarcra, a kétéves a földhöz vágja magát, a hétéves enni-inni kér, azzal vigasztalja magát, a kamasz a fülére húzza a fejhallgatót. A gyerekek nem rendelkeznek a felnőttekre jellemző fejlett konfliktus- és kudarckezelő technikákkal, reakcióik erőteljesen függenek az életkoruktól. A kudarc kezelése felnőtt üzemmód. Nagyon sok múlik ezért azon, hogy a sikertelenségre a szülő hogyan reagál. A legjobb az volna, ha a gyerek azt érezhetné, hogy a kudarcát is megoszthatja anyjával és apjával, mert nem büntetés jár érte, hanem elkezdenek közösen gondolkodni azon, hogy mi volt az ok és hogyan lehetne segíteni. A szülő ezzel a fajta hozzáállással mutatja meg, hogy a problémákat meg lehet beszélni, és lehet megoldást találni. Ez az egyik legfontosabb üzenet, amit egy gyerek a családban kaphat!

Nem baj, ha kettes?

Majorné Megyesi Márta általános iskolai tanítónő a másodikos szülői értekezleten arra kért mindenkit, ne mentsék fel előre a gyerekeket azzal, hogy nem baj, ha kettes lesz a nyelvtandolgozat. Nem egy diák ugyanis már a felmérő kiosztásakor közölte a többiekkel, neki azt mondták otthon, hogy nem gond, ha rosszul sikerül.

– Az utóbbi években egyre több tanulónál tapasztalom, hogy mindent meg kell magyarázni, indokolni. Otthon ők választják ki, hogy mi legyen a vacsora, vitatkoznak azon, hánykor fekszenek le, akarnak-e reggelizni, és minden alkalommal magyarázatot követelnek arra, miért muszáj fogat mosni. De miért kell erre indokot keresni? Azt látom, hogy manapság eltűntek a vita nélküli kérdések, minden alól felmentik őket. Ezért van, hogy bejön hozzám az anyuka egy rosszul sikerült dolgozat után, és azt mondja: „de Márta néni, hiszen ő még olyan kicsi!” Egy másodikos gyerek nem olyan kicsi, az ő szintjén is lehetnek elvárások. Ma azt mondta nekem a gyerek a hármas másolásra, hogy „nem baj, kit érdekel?”, pedig ez baj, ha ő többre lenne képes. Amíg azonban ez a hozzáállása, addig nem is fog fejlődni. A gyereket nem agyonütni kell, nem megszidni, hanem ki kell mondani, hogy ez most nem sikerült, de ez nem baj, ha meg tudjuk beszélni és reagálunk rá. Aki jó képességű, az legyen azzal tisztában, hogy a hármas nem jó jegy. Ha fél kézzel megcsinálja mindazt, amit kell, akkor állítsuk komolyabb feladatok elé, mert egyébként megszokja, hogy neki könnyen megy az iskola. Ők is jobban értékelik azt a sikert, amiért megküzdenek.

– Manapság a gyerekeket az iskolában kevés olyan kudarc éri, amelyet igazán kudarcként is élnek meg – magyarázza a jelenséget Barát Katalin. – Ez összefüggésben lehet a társadalmi értékítélet változásával is. Régen, amikor a felemelkedést csak az iskolai teljesítmény jelentette, amikor nagyon kevés gyereket vettek fel főiskolára, egyetemre, akkor az osztályzat sokkal fontosabb volt. A fiatalokat manapság akkor éri az első nagyobb arculcsapás, amikor az első munkahelyükön komoly elvárásokkal találkoznak, amikor hirtelen minden nap be kell járni nyolcra, amikor nem elég fél gőzzel teljesíteni. A valódi kudarcélmény egészen addig inkább magánéleti helyzetekben jelentkezik.

A kimondott szó ereje

– Családterápiás üléseken nagyon sokszor hallom – meséli a szakértő –, hogy „nálunk nem lehetett megbeszélni a problémákat”, ilyenkor a szülők mindenáron azt a látszatot akarták kelteni, hogy náluk nincsenek veszekedések. Az ilyen családokból érkezők felnőttként, a saját párkapcsolatunkban sem tudják megbeszélni a gondjaikat, elégedetlenségüknek sokáig nem adnak hangot. Nemrég járt nálam egy férfi, évekig nem mondta el a feleségének, mi baja van vele, aztán meg hirtelen egy apróság miatt válni akart! Ezért van óriási jelentősége annak, hogy meg tudjuk-e fogalmazni a gondjainkat először saját magunknak és aztán a másiknak is. Hogy ezt meg merjük tenni, hogy merjünk új utakra indulni az életünkben, az erősen összefügg azzal, mennyire kötődtünk biztonságosan a szüleinkhez. Ha egy gyerek azt éli meg, hogy a szülői szeretet a teljesítményéhez kötődik, mert csak akkor kap szeretetet, ha jól teljesít, akkor sok esetben el fogja kerülni a megmérettetést, mert a kudarc lehetősége félelmet kelt. A biztonságosan kötődő gyerek nem fél az új helyzetektől, a vitáktól sem, mert az nem kérdőjelezi meg a szeretetet. Akit mindenképp elfogadnak, az mer majd próbálkozni, mert ő „megengedheti magának” a kudarcot is.

A kudarc tükröt tart nekünk

Vizsgáljuk meg a „kudarckezelés” kifejezést – javasolja Törő Tímea gyermekpszichológus –: tartalmazza a „kéz” szót, vagyis kézben kell tartanunk, meg kell tanulnunk bánni a kudarccal. A kudarc tulajdonképpen egy ütközés, ami nagyon sokat segít abban, hogy lássuk a saját határainkat, és hogy az önértékelésünk rendben legyen. A kudarcból nem kell dicsőséget fabrikálni, nem kell aranyérmet vásárolni a futóverseny utolsó helyezettjének, mert így nem tanulja meg kezelni a vereséget, és nem fog annyira örülni a valódi győzelemnek. A kudarcot nem szabad meg nem történtté tenni, nézzünk rá úgy, mint egy tükörre, amiben megláthatjuk saját gyengeségeinket. Ez segít továbblépni.
Ha egy gyerek azt éli meg, hogy a szülői szeretet a teljesítményéhez kötődik, mert csak akkor kap szeretetet, ha jól teljesít, akkor sok esetben el fogja kerülni a megmérettetést, mert a kudarc lehetősége félelmet kelt. A biztonságosan kötődő gyerek nem fél az új helyzetektől, a vitáktól sem, mert az nem kérdőjelezi meg a szeretetet.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Ha nincs velem a család, akkor semmi nem megy…
• Azzal is adsz, ha elfogadsz
• Jöttem, láttam, hazahoztam
• Szépségből szörnyeteg
• Kudarcból jeles?
• Anya főz
• Burda Anna grafikusnő negyvenévesen új karriert álmodott
• Dr. Vekerdy Tamás rovata

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!