Szoktátok büntetni Dávidot?
Nem szoktuk, mert még túl kicsi hozzá. Volt egy időszak, amikor kifigyelte, hogy az egyik konnektorban egy kis világító macis gyerekzár van. Állandóan bele akart nyúlni, mert látta, hogy nagyon erős a reakcióm, ha ezt teszi. Legalább huszonötször elmagyaráztam, hogy ne csinálja, mert veszélyes. Aztán egyszer csak abbahagyta. Fel sem merült bennem, hogy megfenyegessem vagy elvegyem a játékát, ha nem engedelmeskedik.
Nemrég nyilatkoztál arról, hogy szülés után két nappal már kisminkelve vártad a férjedet a kórházban. Nem lehet, hogy azért toltad ki a gyerekvállalás idejét, mert legbelül attól féltél, valami menthetetlenül elvész majd a kapcsolatotokból a gyerek születésével?
Sejtettem, hogy valami megváltozik, és ez valóban így van. Az a felelőtlen, féktelen, kicsit öncélú, önző fiatal házasélet, hogy fogtuk magunkat, elutaztunk, buliztunk, rock and roll éltünk, végérvényesen megszűnt. Én viszonylag öntörvényű, fegyelmezetlen ember voltam, akiről senki sem tudta elképzelni, hogy milyen lesz, amikor gyereke lesz. Ma pedig ott tartok, hogy nem engedem, hogy az anyukámnál aludjon a gyerek. Képtelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy üres legyen a kiságy, miközben mi otthon vagyunk. Én, aki azt mondtam, hogy ha nyolcas ikreim születnek, akkor sem fogok változtatni semmin! És minden megváltozott az akaratom ellenére.
Dáviddal sokszor mentek játszótérre?
Imádja a játszóteret. Anyukáméknál a kertben van homokozó, meg minden egyéb. De Dávid nagyon szereti a közösséget, ezért sokszor megyünk ki a játszótérre. Lehet, hogy nekem jobb lenne a kertben újságot olvasni, miközben ő homokozik, mint egy három házzal arrébb lakó anyukával beszélgetni arról, hogy mi történt előző nap a Való Világban. De egyértelmű, hogy inkább négyszázhuszonnyolcadszorra is megvitatom, ki nyeri a VV-t, hogyha a gyerekem az illető fiával jól ellapátol…
Előfordult már, hogy valamiért rossz anyának érezted magad?
Persze! Ezerszer van az embernek lelkiismeret-furdalása, ha mondjuk elveszti a türelmét, és akkor egy kicsit hangosabban, türelmetlenebbül vagy igazságtalanabbul reagál. Ott áll egy kétéves gyerek, akivel igazságtalan voltál. Igen, ilyenkor az embert elönti a szégyen, és azt gondolja, hogy rossz anya, és akár órákig is rágódik ezen.
Nem mentség, de ez jellemzően akkor fordul elő velem, ha nagyon kimerült vagyok, ötször fent voltam éjszaka, korán keltem, ő meg nyaggat, hogy anya, ide ülj, anya, oda ülj, anya hintáztass… Igen, emberből vagyok, előfordul velem is ilyesmi. Nagyon rosszul érzem magam utána, de szerencsére nem ez a jellemző a kisfiammal való kapcsolatomban.
…az interjú folytatása a Nevelésünk titkai című könyvben olvasható, ahol Lilu mellett nyolc másik elismert híresség vall először ilyen őszintén magánéletéről, gyermeknevelési szokásairól Geszti Pétertől kezdve Wolf Katin át Szulák Andreáig. Rendeld meg itt!
