Lai masszőrként dolgozik, másfél hónapos tanfolyamon képezte ki magát, hogy a bangkoki Sukhumvit 11-es utcájának egyik masszázsszalonjában dolgozhasson. A masszázs itt valóban masszázst jelent, és nincs „happy end”, ahogyan sokan távolról feltételezik (persze más szalonokban éppenséggel előfordulhat ilyesmi is). Lai szép thai lány, huszonnyolc éves, éppen nincs barátja, és az öt évvel fiatalabb húgával lakik egy kis lakásban a Silom utcában. Azt mondja, nem tudja, milyen lehet máshol nőnek lenni, csak azt, hogy Thaiföldön a helyi férfiak teljesen normálisan tudnak udvarolni, és neki eszébe sem jutna „kövér, öreg faranggal” (farang az ő nyelvükön külföldit, fehér embert jelent) összejönni. Keres annyit, hogy ne kelljen a testét árulnia. Ennek ellenére megérti az utca túloldalán dolgozó lányokat, akik mást is bevetnek a boldogulás érdekében.
Lai szeretne egyszer továbbtanulni. Tudja, hogy ehhez most kell megalapoznia mindent, de nagy álma, hogy kozmetikumok forgalmazásával foglalkozhasson, vagy kozmetikai marketinggel. Mellette azért néha persze végezné a talpmasszázst, mert szereti a munkáját. Azt mondja, ha egyszer lánya születik, feltétlenül taníttatni fogja – nézzek csak körül, milyen sokra viszik Thaiföldön azok a nők, akiknek egyetemi diplomájuk van, és jól beszélnek legalább angolul!
Saját céget vezet Bangkokban
Lai igazat mond. Az edzőterembe, amit találtam magamnak, jár például egy thai üzletasszony, Miriam, aki a kislányát is magával hozza. Elárulta, nagyobb és fényűzőbb edzőterme van otthon, mint ez a klub, ahová tagságit váltott, de kell neki a társaság, élvezi, hogy edzés után beszélgethet egy ausztrál nyugdíjas rockzenésszel, egy magyar újságíróval, egy thai luxuslánnyal, és még sorolhatnám. Miriamnak van egy kislánya, eredetileg közgazdász, most saját cégét vezeti Bangkokban. S-osztályú Mercedesszel jár, a férjének – aki cégtársa, és egyébként egy éttermi franchise-ban is érdekelt – Ferrarija van. Miriam büszke arra, amit elért, szeretne előbb-utóbb a politikába is belefolyni, „hiszen Thaiföld mostani miniszterelnöke is nő”. Szerinte csakis a nők tudják, mi kell a többi nőnek. És ha egy nő diplomát szerez, biztos, hogy jó állásban tud elhelyezkedni, és fel tudja építeni az életét anélkül, hogy eltartót kellene keresnie. Miriam kéri, írjam meg: Thaiföldön igenis tud egy nő karriert építeni, ha akar.
Tizenkét évesen már táncolt…
Burma nincs távol, sokan átjönnek – papír nélkül – Thaiföldre. A cunami idején ez nagy probléma volt, hiszen a természeti csapás következtében eltűnt burmaiak gyakorlatilag „nem léteztek”, legalábbis papíron nem. És segélyt sem kaphattak, ha elvesztették a fedelet a fejük fölül, sőt, sokakat visszatoloncoltak. Márpedig Burmában, bár tilos a prostitúció, sok lánynak nincs más reménye: vagy Jiegao negyedében árulják a testüket a pedofil szexturistáknak, vagy nélkülöznek, vagy eladják őket a szüleik…
A bangkoki Soi Cowboyban, az egyik helyi piros lámpás negyedben mutatták nekem azt a lányt, akit eladott az anyja ötszáz dollárért. Jiegao egyik bárjában táncolt tizenkét éves korától, és el kellett mennie bárkivel… Végül keresett annyit, hogy átjöjjön Thaiföldre, de a foglalkozása ugyanaz maradt. Lassan tizenhat éves, eltartja magát, és a társainak azt szokta mondani, hogy neki szerencséje van, mert még állhat előtte normális jövő. Most akár ötven dollárt is megkeres naponta, és félretesz belőle. Az anyjának nem küld pénzt, mert sosem fogja megbocsátani neki, hogy eladta. Megérti, de megbocsátani nem fogja.
Fodrásznak készült
A cunami után került az egyik bangkoki bárba „vendégmunkásként” az akkor tizenöt éves, burmai származású Liyena is. Édesanyjával a phuketi partszakaszon burmai ezüsttárgyakat árultak, ám a végzetes napon Liyena más irányba indult el.
A hullámok elragadták az anyját, Liyena soha többé nem látta őt. Napokig csak ült a többi túlélő burmai társával, végül a nagynénje javasolta: próbáljon inkább szerencsét a fővárosban, egy bárban. „Fiatal vagy, szép vagy, már nincs melletted az anyád, aki megvédene, eltartana… Egyedül kell megállnod a lábadon. Bocsásd áruba azt, amivel megalapozhatod a jövődet: a testedet” – ezt ajánlotta a nagynéni, és Liyena egyedül állított be az egyik bárba. Ma önálló „praxisa van”, hamarosan betölti a tizennyolcat, és a keresetéből jutalékot kell leadnia a bár „madámjának”. Liyena viszonylag drágán (átszámítva huszonöt dollárért) áll rá egy éjszakára, de nem válogathat, mint mondja, néha csak csukott szemmel tudja kibírni az együttlétet. Az első néhány hét borzalmas volt számára, ő arra számított, hogy olyan mosolygós, kedves kliensei lesznek, mint azok a férfiak voltak, akik a tengerparton nyaraltak a családjukkal… Mint mondja, ő ki akar törni innen, legnagyobb álma, hogy fodrász lehessen. Talán egy év, és összejön annyi pénze, hogy kitanulhassa a szakmát. És a szerelem? Sejtelmesen mosolyog. Ügyfelébe sosem lesz szerelmes. Talán majd egy burmai fiúba. Vagy egy thaiba. Eddig még nem volt szerelmes, de talán egyszer majd vele is megtörténik.
A burmai nők jogaiért
Egyre több nemzetközi szervezet lép fel határozottan a burmai nők jogaiért, a burmai gyerekprostitúció,
a nők bántalmazása ellen. A burmai nőknek, akik gyakran egyedüli családfenntartók, muszáj dolgozniuk, de sajnos nagyon kevés kilátásuk van az elhelyezkedésre, ráadásul egyelőre nem is illetik meg őket a férfiakéval egyenlő jogok. Így fordulhat elő, hogy még ma is rengeteg burmai lány, gyereklány, nő kerül Thaiföldre, a szexiparba, és hatvan százalékuk 18 év alatti. És bár tilos, Burmában is virágzik a prostitúció.
Kína: vár a boldogság?
Egyre több burmai lányt adnak „megszervezett házasságba” Kínába. Nemrég a világsajtó felkapta egy lány esetét, akinek tizenkét éves korában kínai férjet választottak. Kínában a szigorú születésszabályozás miatt egyre kevesebb a lány, ezért „importálniuk” kell, így születnek például a kínai–burmai „megszervezett” házasságok. A burmai lány tizenkét évesen került kínai férje családjához, évekig nem láthatta a saját családját, ráadásul a férjével kommunikációs nehézségei voltak. Körülbelül négyszázezer forintnak megfelelő jüanért adták el őt a szülei. Sosem működött a házasságuk, és a lány végül visszaszökött a családjához.
Kambodzsa és a lehetőségek
A kirobbant világválság miatt a kambodzsai nők ezrei kényszerültek a szexiparba – legalábbis egy nemzetközi jelentés szerint. Phnom Penhben, Kambodzsa fővárosában nem ritka, hogy tizenöt éves lányok az anyjukkal együtt dolgoznak a szexiparban. Az anya ugyanis nem talál állást, a lánya nem tanulhat tovább, mert nincs miből. A kambodzsai nők egyébként sem igen tanulhattak tovább, több mint harminc éve, a vörös khmerek rémuralma idején ez szóba sem jöhetett, ma pedig nemigen van pénz újjáépíteni a továbbtanulási, képzési rendszert. Hogyan tanulhatna tovább egy vidéki lány, ha nincs mód kollégiumi elhelyezésre, és ha nem tudja megfizetni a tankönyvek, a szoba árát, amelynek havi összege nagyjából háromszor annyi, mint amennyi egy átlagos kambodzsai családban befolyik egy hónap alatt?
Esküvő Thaiföldön
Már nem az a thai lány legnagyobb álma, hogy feleségül vegyék, hanem az, hogy boldog párkapcsolatban éljen – ez derült ki nemrégiben egy thai magazin felméréséből. Azért persze a nagy napra készülődnek a thaiok: az esküvő egy teljes napon át tarthat, és a rokonság mellett általában a barátok is hivatalosak rá. A középosztály egyre gyakrabban rendezi az esküvőt például szállodákban, a medence partján, a tehetősebbek privát tengerparti villában, mások viszont otthon, de az ételt szinte mindig kiszállíttatják. Ez a szolgáltatás nem drága, mert Thaiföldön akár az utcai árus is képes komplett ételmenüt kiszállítani egy nagyobbacska rendezvényre.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
Zséda – A várakozás is ünnep- Dr. Zacher Gábor: „A feleségem a fék”
- Nőnek lenni – nem mindenütt jó
- Salzburg, puncs, csoki
- Domján Edit (1932–1972)
- Énekszó vagy háttérzene?
- Anya, Anya, most mi leszünk a Jézuskák!
- Tamással sülve-főve
- Dr. Vekerdy Tamás válaszol
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
