nlc.hu
Aktuális
Salzburg, puncs, csoki

Salzburg, puncs, csoki

Fényárban úszik az óváros és az oda vezető gyaloghíd, mintha bele akarna folyni az alatta hömpölygő Salzach folyóba. Az odaérkezők csodálják, az ott élők pedig már megszokták, hogy városuk ilyentájt ünnepi díszbe öltözik, s mindenki a dóm előtti térre siet, az adventi vásárra.
Salzburg, puncs, csoki

Már tizenöt éves hagyomány az adventi vásár – civil összefogásnak köszönhetik a helyiek, hogy mintegy száz kereskedő kínálatából válogathatnak karácsonyi ajándékot. Az ízléses faházikók mellett sokan egy pohár forralt borral vagy punccsal a kezükben álldogálnak az asztalok mellett, ráérősen beszélgetnek, a mamák a babakocsikban gyerekeket ringatnak. Mintha egy diavetítésbe csöppentünk volna, ahol minden szép, nyugalmas, s már csak az hiányzik, hogy a Télapó megrázza a szakállát…

Zenélő doboz és diótörő

Salzburg, puncs, csoki– Az osztrákok nagyon várják a havat, akkor még mesésebb a látvány, s mintha a levegő is tisztább lenne – mondja a taxisofőr. Mi pedig csodálkozunk, hiszen a hegyek ölelte városkában így is nagyokat szippantunk az alpesi frissességből. A csokiba mártott alma felnőttek és gyerekek kedvence, de nehéz ellenállni az illatos sonkáknak és sajtoknak. A Mozart-golyókat ilyenkor nemcsak az elegáns csokiboltokban, de több standon is árulják, ahogy a szép, igényes kézművestermékeket is. A fából készült, vidám színekben pompázó diótörőből az egészen kicsitől a közel félméteresig találunk, de a mi szívünket igazán a zenélő doboz dobogtatja meg. Úgy állunk az Oh, tannenbaumot játszó dobozka előtt, mint a gyerekek. Hogy ez kicsit giccses? Egyáltalán nem esik nehezünkre befogadni, s így van ezzel az az egymillió (!) ember, aki ilyenkor Salzburgba látogat.

Természetesen nem hagyjuk ki a dómot sem, ahol egy kicsit melegedünk, és gyönyörködünk az olasz építőmester, Santino Solari által újratervezett kora barokk építményben. Énekszó csalogat bennünket ki, egy helyiekből összeállt kórus előadását hallgatjuk. A színpadon gyerekek énekelnek, s több nemzet nyelvén is köszöntik a külföldi turistákat, többek között magyarul is. Eljátsszák Jézus születését, ahol a főszerepre minden évben egy tizenkét év körüli, hosszú hajú kislányt választanak.

A helbrunni álomkastély
parkjának fáit több ezer piros gömbbel díszítik, és mintegy negyven faházikóból árulják a portékákat. A  kastély adottságainak köszönhetően a látvány egyszerűen mesés. Gondozott park veszi körül, tóval és egy vízijátékokra is alkalmas kerttel, ami az 1600-as évek óta ugyanúgy működik, mint ahogyan megálmodták. Az itáliai reneszánsz kort idéző szobrok, asztalok, vízköpők hatalmas gazdagságra, korabeli pompára utalnak, ahol napokig folyt a környék elöljáróinak örömére nemcsak a víz, de a bor is… Az érsek azonban a mendemondák szerint szerette éreztetni hatalmát és vendégeit rendszerint megtréfálta: vízsugarat spricceltek a lerészegedők nyakába, hogy felfrissüljenek.

Salzburg, puncs, csokiVásári forgatagból a salzburgi várba

Tekintélyt parancsoló, hatalmas fehér falaival, bástyáival figyeli a városkát, teszi ezt évszázadok óta, igaz, ma már nem tölt be védelmi funkciót. Az egykori hercegérseki palotába percek alatt modern siklóval jutunk fel, a macskaköves utak, lépcsők, zegzugos járatok, kilátók azonban visszarepítenek bennünket a régmúltba. Olyannyira, hogy a korabeli kínzóeszközöket látva beleborzongok, hálás lehetek a sorsnak, hogy nem akkor éltem… A vár méreteire utal, hogy öt évre való élelmiszert tudtak itt felhalmozni a háborúk idejére. (www.salzburg-burgen.at)

Mozart szülőháza nem maradhat ki!

Ezzel a gondolattal szinte berobogunk a Mozart-házba, ami az óváros egyik szép kis épülete, beékelődve az üzletek közé. Megcsodálhatjuk Mozart első hegedűjét, amit négyéves korában kapott, miután elkápráztatta édesapját, hogy az addig általa játszott darabokat ő is képes elhegedülni. „Place of birth” – mindössze ennyit festettek a kiállítás szervezői annak a szobának a falára, ahol a zseni-palánta született és töltötte első tíz évét családjával.

Az este a vidámságé: sörrel koccintottunk

Salzburg, puncs, csokiAz Ágoston-rendi szerzetesek sörfőzdéje 1621 óta várja vendégeit. Itt még ma is hagyományos eljárás szerint főzik a sört. Fahordóból csapolják agyagkorsóba: literes vagy félliteres méretben érkezik az asztalhoz, s több százan kortyolják a csarnok méretű helyiségekben. Baráti társaságok, rokonok, fiatalok és idősek, családok múlatják az időt. Sokan kosárban hozzák az otthoni finomságot, s csak a sört, almalét rendelik mellé. Társadalmi esemény ide jönni, kötöttségek nélkül, „bármilyen” ruhában szabad érkezni: minden arcon mosoly, felszabadult öröm látszik. Koccintunk mi is! Sörrel kívánunk egymásnak boldog karácsonyt! (www.augustinerbier.at)

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

  • Zséda – A várakozás  is ünnep
  • Dr. Zacher Gábor: „A feleségem a fék”
  • Nőnek lenni – nem mindenütt jó
  • Salzburg, puncs, csoki
  • Domján Edit (1932–1972)
  • Énekszó vagy háttérzene?
  • Anya, Anya, most mi leszünk a Jézuskák!
  • Tamással sülve-főve
  • Dr. Vekerdy Tamás válaszol

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top